A szarajevói merénylet

Ferenc Ferdinánd 1863-ban született Grazban. Rangon alul nősült, mikor a cseh Chotek Zsófia grófnőt választotta, ezért az udvar Zsófiának magasabb rangot és Hohenberg előnevet adott.

A századelő Bécsének derűs nyugalma csak a máz, alatta lassan málladozott a Birodalom. 

Paul Rosdy osztrák dokumentarista bejárta az egykori monarchiát - ma. A sokféleség ma már egyértelmű és természetes. Annak idején pedig titkolt és nemkívánatos volt. A filmes szerint a monarchia széthullása elkerülhetetlen volt.

A soknemzetiségű ország nemzetiségei elégedetlenek voltak Ferenc József uralmával, amelyet hatalmas titkosrendőri apparátussal tudtak csak megtartani. A titkosrendőrök azt is tudták: a trónörökös veszélyben van.

A trónörökös vezetésével tartott nagyszabású hadgyakorlat erődemonstráció volt a 6 évvel korábban, 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovinában. És Ferenc Ferdinánd jelenléte azért volt fontos, hogy látni lehessen: a Habsburg-ház nem fél. Pedig volt mitől. A csak Fekete Kéz néven ismert szerb nacionalista mozgalom 3 tagja már esküt tett Belgrádban Ferenc Ferdinánd meggyilkolására. Mikor a trónörökös megérkezett a hadgyakorlatra, ők is megérkeztek a városba. Gavrilo Princip, Trifko Grabez és Nedjelko Cabrinovic biztosra ment. Ketten bombával, Gavrilo Princip pedig pisztollyal készült a merényletre.

Pálmány Béla, a parlament levéltárának az igazgatója, történész. És személyesen – családilag – is érintett a merényletben. Nagyapja a tartományfőnök palotájában, a Konakban élt családjával, zászlósként szolgálta Oscar Potiorek táborszernagyot, és mikor Ferenc Ferdinánd Szarajevóba jött, akkor őt.

A főherceg a hadgyakorlat levezénylése után protokollprogramot teljesített. A polgármesterhez hajtatott éppen, mikor az első bombát a kocsijára dobta Cabrinovic. A főherceg lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy a bomba nem oltotta ki a pár életét. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a főherceg „leseperte” az autó karosszériájára esett gránátot.

Eközben pedig mindenki tette a maga dolgát. Pálmány nagypapa és nagymama is. Búcsúebédet főzettek, és vártak.

Pálmány Béla: „Az ebéd fő fogása egy kitűnő, nagyanyám által összeállított töltött csirke lett volna, és hát ezzel voltak ők elfoglalva, nagyapámat pedig arra a napra már kirendelték hogy a tartományfőnök palotája, a Konak kapuja előtt várja a főherceg autóját.”

A főherceg a Konakba hajtatott. Gavrilo Princip pedig elővette a fegyvert – Pálmányék családi legendáriuma szerint a Miloszka folyó egyik pillérjéből.

Pálmány Béla: „Integetett neki a hídról, ő odaszaladt a hídnak a pilonjához, ott kiemelt egy követ, a kő mögött pedig valami egy rongyba volt csavarva és – ez nyilván a pisztoly lehetett – de ezt a gyerekek, a nagybátyáim nem nagyon értették, hogy mi történt, csak később, mikor megkérdezték őket, mondták el, hogy látták a Principet, és ott volt velük.”

Princip a hercegi automobil hágcsójára ugrott fel.

Pálmány Béla: „Az autó oda úgy érkezett, hogy már két vérző test volt benne, Ferenc Ferdinánd főhercegé és feleségéé, akiket akkor fel kellett vinni hirtelenjében. Nagyapám fogta meg a főherceget talán a hónaljánál, és mások meg máshol fogták meg, fölszaladtak vele a lépcsőn, és ott már terítve volt, és hirtelen a nagyapám lerántotta a megterített asztalon a terítőt, és csörömpölve hullott ott szét minden porcelán, ezüsteszköz és egyebek, és aztán lefektették oda a herceget, aki vérzett, és gyorsan orvost kerítettek.A főhercegnét is meg kellett nézze egy orvos, itt az volt a gond, hogy a ruhája az akkori divat szerint fűzős ruha volt, és ezt a fűzőt kellett megoldani, amely fűzőnek a megoldását férfi nem tehette, de az etikett szerint nő se. És akkor megkérdezték nagyanyámat, hogy legalább nemes asszony-e. Mire ő kihúzta magát, hogy ő egy tamásfalvi Kasza-lány, amely egy kisnemesi család volt Nógrádban, és ennek alapján ezt a feladatot tehát, hogy hozzáérjen egy udvari hölgy fűzőjéhez, elvégezhette.”

A főherceg és a főhercegné már nem tértek magukhoz. A kiérkező orvos csak a halál beálltát tudta megállapítani.

Miközben a főhercegi pár temetése zajlott, Szerbia és Ausztria-Magyarország minden diplomáciai kapcsolatot megszakítottak. Július 28-án Ferenc József kimondta a végzetes mondatot. Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam. És kezdetét vette az addigi legnagyobb háború, az első, amelyet világháborúnak neveztek.

Az első világháború egyetlen pozitív hozadéka Svejk, a derék katona. Hogy Haseknek volt miről írni. A csehek Ferenc Józsefnek köszönhetik Svejket. Mi magyarok pedig valójában Sztálinnak köszönhetjük.

Réz Dániel, Réz Ádám fordító fia: „Az apám, aki akkor a Szépirodalmi Kiadóban dolgozott, beleesett ebbe a munkaversenyi felajánlásba, és történt egy napon, hogy ott ült a szerkesztőség egy szobájában, értekezlet volt, és mindenkinek fel kellett ajánlani valamit. És az egyik szerkesztő azt mondta, hogy én akkor fölajánlok Sztálin születésnapjára. 70 plusz oldalt fogok elolvasni, lektorálni. Aztán a másik, hogy ezt a könyvet még jobban át fogom olvasni, és javítom benne a nyelvi hibákat. Az apám, aki eléggé utálta ezeket a képmutató dolgokat, fortyogott magában, és egyre túráztatta magát, egyre idegesebb lett, és amikor rá került a sor, hogy na, Ádám akkor te mit ajánlasz föl, akkor fölállt, és azt mondta, hogy én nem ajánlok föl semmit - és akkor megfagyott a levegő.”

Ez akkoriban elég veszélyes ötlet volt, mikor mindenki felajánlott. A fővárosban ezért indult útjára például a 70-es troli, akkor ilyet nem lehetett mondani. Vagyis lehetett, de nem volt célszerű.

Réz Dániel: „És az apám kijózanodott ebből a fortyogásából, és lelki szemei előtt gondolom, megjelentek a bőrkabátos emberek a szerkesztőség ajtajában, és az apám rájött arra, hogy most nagy butaságot csinált. Talán több mint butaságot, és magában végiggondolta, hogy elég csehül állunk. És valahogy, talán az ő zsenialitása miatt azonnal tudta folytatni, és azt mondta, mostanra nem ajánl föl semmit, de annyi kiváló cseh író, költő, egyéb szerző van, akiket érdemtelenül nem tudunk kiadni, mert nincs cseh nyelvi lektorunk, úgyhogy én azt vállalom, hogy egy év múlva már tudni fogok annyira csehül, hogy ezeket a könyveket már el tudjam olvasni, és lektorálni tudjam.”

És így lett. Svejk, a derék katona egy embert biztosan megmentett – ha nem is a háborús, hanem a hidegháborús idők veszélyeitől.

És még valami: a merénylő, Gavrilo Princip túlélte az első világháborút, de a saját kivégzését már nem érte meg. A monarchia-kori börtönviszonyoknak köszönhetően tüdőbajban halt meg a cellájában.

Szarajevóban a merénylet helyét ma nem jelzi semmi. Jugoszlávia idején azonban volt ott egy emléktábla.

Paul Rosdy: „Nem találtam semmilyen nyomát Gavrilo Principnek Szarajevóban ma, de a helyen, ahol Ferenc Ferdinándot lelőtték, Tito idejében állt egy emléktábla – igaz, nem Ferenc Ferdinánd, hanem Gavrilo Princip emlékére.