2005. december 7. 8:00
A magyar gépen 1989-ben két fegyveres terrorista elérte célját.
Az 1989-es gépeltérítéssel kapcsolatban talán az a legérdekesebb, hogy ha az utasok és a személyzet nem úgy viselkedik, ahogy tette, akkor a két kamasz gépeltérítőt biztos, hogy lelövik már a prágai reptéren. A 640-es járaton tartózkodók azonban - magukon kívül – megmentették a két meggondolatlan fiút is.
A két fiatal a véletlenek sorozatának köszönheti, hogy feljutott a magyar gépre. Már három napja vesztegeltek a prágai reptéren, amikor a VIP-váró őre elment kávézni. Túszul ejtettek egy földi utaskísérőt és kitörtek a betonra, ahol éppen az utasokat szállították vissza az Amszterdamba induló gépre.
Faludy Győző, a gép vezető utaskísérője először azt hitte, viccelnek kollégái, aztán ő is meglátta a két fiút, akik lefűrészelt csövű puskákkal álltak a kabinnál. Azonnal kiadta a parancsot a többieknek, hogy ne engedjék fel a többi utast és próbálják meg lemenekíteni a hátul ülőket.
Zámbó Mihály, a gép kapitánya éppen a felszállás előtti szokásos ellenőrzést végezte, amikor meglátta, hogy kollégája felemelt kézzel ül a pilótaülésben. Megkérdezte tőle: 'Mi van, tornázol?'. Aztán meglátta a fegyverest és azonnal bekapcsolta a vészjelzőt.
A türelmetlen utasok nem akartak mozdulni, senki nem értette, hogy mi van. Faludy Győző kénytelen volt rájuk üvölteni és lefelé tolni őket. Ő volt az utolsó, aki lejutott a gépről, mert az egyik gépeltérítő észrevette az utasmenekítést és a levegőbe lőtt. Az egyik japán utas ekkor annyira megijedt, hogy keresztülfutott a prágai reptér összes biztonsági kapuján és meg sem állt a 12 kilométerre lévő Vencel térig, ahol bevetette magát az első utazási irodába és követelte, hogy vigyék haza hajóval, mert ő többet nem ül repülőre.
Karády György utaskísérő úgy emlékszik, azon gondolkodott, hogy ilyen csak a filmekben van és remélte, hogy lesz még alkalma elmesélni, hogy mi történt vele. Ő a gépen maradt, ahogy Farkas Bálint színművész is, aki éppen New Yorkba indult vendégszereplésre. Ő sem értette először, hogy mi történik, de látta, hogy a stewardess-szek halálsápadtak, tudta, hogy baj van.
Taba Lajost, az akkori prágai konzult irodájában hívták fel, hogy mi történt a magyar géppel. Azonnal autóba ült, a reptéren pedig felajánlotta a terroristáknak, hogy a nőkért és a gyerekekért cserébe felmegy a gépre túsznak, így a gépeltérítők nyelvi problémái is megoldódnak. Nem gondolkodott, csak cselekedett. Ahogy a gépre lépett hamar megbizonyosodott róla, hogy nem profikkal áll szemben. A 15 és a 16 éves fegyveres nem igazán állt a helyzet magaslatán. A 'bevetés' előtt állítólag hónapokon át repülésről szóló könyveket olvastak a megyei könyvtárban, mégsem tudták, hogy a magyar TU154-essel nem repülhetnek a tengerentúlra.
A konzul és a kapitány végül meggyőzték őket arról, hogy az sem túl jó ötlet, hogy Spanyolország partjainál kiugorjanak a gépről a Földközi-tengerbe. A két fiatal először nem értette, hogy miért rossz a tervük, lehervadt a mosoly az arcukról, amikor megtudták, hogy a TU154 minimum repülési sebességénél, azaz 250 km/h-nál a tengerbe ugrás olyan, mintha betonba ugranának. Jött a B-terv: irány Barcelona.
A 640-es járat a magasba emelkedett és a két fiatal már ettől is boldog volt. Hát még akkor, amikor a konzul azt mondta, hogy a legegyszerűbben akkor jutnak ki Amerikába, ha a legközelebbi amerikai katonai bázison landol a gép. Az úticél tehát megváltozott és a magyar gép végül Frankfurtban kapott leszállási engedélyt.
Az amerikai katonák nem várták tárt karokkal a két gépeltérítőt, sőt, nem is álltak velük szóba, a nyugat-német rendőrség azonban azonnal megbilincselte őket. A gépen maradt 10 utas és a 4 fős személyzet ezzel megmenekült. A gépeltérítés 19 órás drámája a személyzetnek és a konzulnak köszönhetően szerencsésen lezárult.
A két fiatalt nem adták ki Csehszlovákiának. Két év nevelőintézeti elzárást kaptak. Első évben németül tanulhattak, a másodikban befejezhették autószerelői tanulmányaikat. Ma is Frankfurt mellett élnek, saját műhelyük van. Senki nem háborgatja őket. Nyugodtan élhetnek addig, amíg nem beszélnek senkinek a történtekről. Talán néha gondolnak még a 16 évvel ezelőtt történtekre és arra, hogy valószínűleg már a prágai reptéren lelőtték volna őket, ha nincs a magyar gép személyzete és a prágai konzul, akik valahol megsajnálták a két zavart gyereket.
A gépeltérítés részletei ma este a XXI. században!
