Undorground
2005. október 27. 17:45
A 80-as években voltak zenekarok, amelyeknek dalai egyszerűen nem jelenhettek meg.
'Az vagy nekem havonta egyszer, mi agynak a daganatÁrad belőled a kék fény, elárasztod az agyamatSzabó László, te kedves ismeretlen tettesMegvan a gyilkos az orszá, örül, kék dicsfény a fejed körül.'
Kék Fény - énekelte az URH nevű zenekar 1980-ban, mikor a nagy nyilvánosság havonta egyszer nézhette a tévé közkedvelt bűnügyi magazinját, Szabó László műsorvezetővel. A Kék Fényt egy ország látta, az URH-számot viszont csak azok hallhatták, akik elmentek egy koncertre valamelyik művelődési házba abban a fél évben, amíg a zenekar aktív volt.
'Meggyilkolsz kék fény áldozat leszek a végén, a forró nyom hozzád vezet Szabó Lajos mossál kezet a forró nyom hozzád vezet Szabó Lojzi mossál kezet a forró nyom hozzád vezet, a Szabó család mosson kezet.'
Az URH név azt jelenti, Ultra Rock Hírügynökség, amely tudósít a rockandroll láthatatlan oldaláról. Legalábbis a zenekar öndefiníciója szerint, de az elvtársaknak voltak más tippjeik is.
'Jöttek a részben humoros, részben paranoid kultúrpolitikai felfejtések, mint Ultra Radikális Hivatal – mesélte Müller Péter Iván, a zenekar egyik énekese - de ezt inkább a Tóth Dezső csapata találta ki, hogy legyen mivel ijesztgetni magukat.'
'Ez az a lepratelep, ahol senki nem betegItt festve vannak a foltok, itt mindenki boldogMindenki jól van, mindenki félMindenki jobban van mindenkinélMindenki jól van mindenki fertőzMindenki bújtat nincs hova rejtőzz.'
Ilyen szövegekkel az URH természetesen nem jelent meg hanghordozón, de klubokban és művházakban felléptek rendszeresen. Az ELTE jogi karán egyszer még be is tiltották egy koncertjüket. Vicces tény: Szabó László felesége itt tanított akkoriban. Müller Péter azt mondja, a zenekar ellenzékisége nem cél volt, hanem következmény.
'Nem onnan jött a dolog, hogy van a hatalom, és mi a hatalom ellen énekelünk, ez borzasztó giccses meg gagyi. Ez úgy működött ez a dolog, hogy jól éreztük magunkat, és nagyon komolyan marháskodtunk. Ami belőled jön és megformázod ilyen zenének, versnek, pillanatnak – az érvényes. Ami körülötted, van, pláne egy ilyen brutális hazugság – az nem érvényes. Azzal nem szabad törődni. És mi nem is törődtünk. Ha eszembe jutott egy hülye rím Kádár Jánosra, azon röhögtünk. De nem törődtünk Kádár Jánossal' – mondta Müller Péter.
Tény viszont, hogy ha az ember akkoriban nem is törődött a rendszerrel, beleütközött jócskán. Mondhatni: a rendszer törődött vele.
'Ó micsoda férfi, öröm őt nézniNem szépek nem rondák/elavult, fel nem robbant szexbombákNekem már nem kell/ nekem már mennem kellMindent a szemnek/semmit a kéznek, hülyének néznekA szexuális szabadságomat egy idegroncs-telepen töltöm elMindenki azt kapja, amit megérdemel.'
Énekelte a Kontroll Csoport, miközben mögöttük vetített kép volt látható: a szocializmus gerantokratáinak szokásos köszönési módja, a pravoszlávos három csók például Brezsnyev és Kádár között. A zenekar énekese, Bárdos Deák Ágnes a névválasztást így magyarázza:
'Mi egy alternatív kultúrát képviseltünk, és így nyilván egyfajta kontroll csoportként viselkedtünk. Vagy olyan eredményeket produkáltunk, mit egy kontroll csoport - amit persze nyilván nagy ívben leszartak.'
A Kontroll Csoport első koncertjét a bizottságos Wahorn András pomázi házában tartotta 1980 szilveszterén. Aztán 81 tavasztól szinte folyamatosan koncerteztek másfél éven át. Lemezük mégse lett soha. A Belügyminisztérium viszont figyelemmel kísérte a működésüket alaposan. A következő jelentést Szőnyei Tamás közli a Nyilvántartottak című kötetben:
„Befejezésnek hagyták az „Eladó minden” című produkciójukat. Ez körülbelül így hangzott: Eladó ez az ország, eladó ez az ország, eladó a hazánk, eladó az ember, csak az eszem nem eladó, mert azt inkább eliszom. S így tovább, monoton dobolással.”
A szöveg persze nem így van, az eredeti így hangzik: 'Eladom a kabátomat, eladom a nadrágomat, eladom a bútorokat, eladom a hangfalakat, eladom a csontvázamat, eladom a testem - az eszemet azt nem, azt nem adom. Eliszom inkább, eliszom.'
A rossz memóriájú ügynök, „László Péter”, akinek polgári neve egyébként Vankó Magdolna, 1994 és 98 között MSZP-s képviselőként az emberi jogi bizottságban foglalt helyet. Ő alapította az MSZP vallásos tagozatát. Mikor ügynökmúltjára fény derült, az átvilágítóbírák felszólították, hogy mondjon le mandátumáról. Nem tette. Ezért tudhatjuk a nevét a Magyar Közlönyből. Őt és kollegáit különösen érinthette, mikor a koncerten a zenekar megszólította őket a színpadról a Besúgók és provokátorok c. számmal:
'Besúgók és provokátorok! Koncert közben sose gondolok rátok.Csupa kedves arcot látok de azért jobb, ha tudjátok:Hogy a magunk módján mi is figyeltetünk,Aki előttetek áll, az a mi emberünkElpirultatok, lebuktatok, besúgók és provokátorokTudjuk vidékrő, kerültetek fel és még ez volt a legjobb munkahely Egy program, amit választottatok besúgók és provokátorokKoncert közben sose gondolok rátok Csupa kedves arcot látok de azért jobb, ha tudjátok:Hogy a magunk módján mi is figyeltetünk,Aki előttetek áll, aki mögöttetek áll, aki mellettetek áll az a mi emberünk.'
Megkérdeztük Bárdos Deák Ágit, hogy nem érte volna-e meg inkább szövegben engedni a lemezgyárnak, és lemezt csinálni. Éktelenül felháborodott:
'Ne hülyéskedj már! Az ember nem tesz kompromisszumot lényeges dolgokban! Mi az, hogy miért nem érte meg! Hát, ugyanúgy eljutott így is nagy tömegekhez, de a becsületről volt szó! Hát ez ma már azt hiszem nem jelent semmit.'
És a legelső az elsők között: a Spions nevű art-punk formáció még 1978-ban. Összesen három koncertet tarthattak, de mindhárom félbeszakadt. Félbeszakították. Peter Ogi, aki akkor még Hegedűs Péter néven lépett föl, folyamatos rendőri jelenlétre emlékszik vissza a koncerteken és a saját életében is.
'Féltettük a hangszereinket, azok is néha elé lettek kobozva. Egyszer hozzám is feljöttek nyomozók, és házkutatást tartottak, amely során elkobozták a kottáimat. De nem csak a Spions-kottákat, hanem azokat a modern kottákat is, amelyeket a zeneakadémiai tanulmányaimhoz használtam – ott tanultam akkoriban zeneszerzést. Ezeket aztán teljesen lehetetlen volt utána beszerezni már, meg rengeteg pénzbe is kerültek ezek a speciális modern kották' – mondta Hegedűs Péter.
A Spions legismertebb száma az Anna Frank álma, ami így végződik:
'Annak Frank sikíts te állatAnnak Frank én vagyokAnnak Frank menekülj tőlemAnnak Frank a gyilkosod Annak Frank kés van nálamAnnak Frank feladlak!Annak Frank háborút játszunk!Annak Frank magad vagy!'
E miatt a szám miatt a Spionsról folyamatos vita folyt, még 83-ban is antiszemitának bélyegezte őket Erdős Péter az egész magyar punk és skinhead mozgalomban jelentkező fasisztoid nézetekért őket okolva. Túllépve azon a paradoxonon, hogy sok zsidó zenész volt ezekben a zenekarokban. De Molnár Gergely énekes-szövegíró és Peter Ogi ekkor már rég nem volt az országban.
'1978-ra úgy éreztük, hogy ez már nem fog tovább menni. Tudod, hangszerek féltése, stb., nem lehetett ezt már tovább fianszírozni sem, a félbemaradt koncerteket, úgyhogy úgy határoztunk, hogy elmegyünk több szabadság után nézni, mint szövegileg, mind zeneileg, meg egyáltalán labdába rúgni a többi, akkor már hivatalossá és elfogadottá vált punkzenekarok közé' – mondta Hegedűs Péter.
Hegedűs Péter ezután Peter Ogi néven szólókarriert épített Párizsban és Londonban. Molnár Gergely egy angol nyelvű Spions-lemez elkészítése után Montreálba költözött és azóta nem áll szóba a régiekkel. Az írásai azonban az Artpool Művészetkutató Központban vannak. Ez egy alapítványi formában működő archívum, amelyet Galántai György és Klaniczay Júlia kezdett el építeni és gyűjt, gondoz a mai napig.
'Úgy éreztük, hogy el kellett menni mindenüvé dokumentálni – meséli Klaniczay Júlia - mert úgy gondoltuk, hogy fantasztikus dolgok történnek ebben az országban az alternatív, nem hivatalos kultúrában, és tűrhetetlen, hogy ez sehol nem jelenik meg. Mert ha valaki véletlenül nem volt ott és nem látta, az csak hallomásból tud az egészről, és elmúlik tíz év, és mintha semmi sem történt volna.'
A történelmet a győztesek írják. Az Artpool anyagai viszont árnyalhatják a sokszor egyoldalú képet a nyolcvanas évek művészettörténetéről. Már amennyiben működni tud az archívum – mert most úgy néz ki: elfogyott a pénzük.
Ritkán szoktuk önöknek megmutatni az archívumot vagy levéltárat, ahol kutatni tudunk. Most azért tettem ezt mégis, mert ez az archívum veszélyben van – pénzhiány miatt dobozba is kerülhet minden, ami itt összegyűlt. Hogy ez ne így legyen, ezért gyűltek össze a most bemutatott zenészek – és még sokan mások - egy segélykoncertre, ahol egyébként nem szedtek belépőt.