2005. október 20. 23:20
Tényleg rosszabbak a tömegével vásárolt olcsó kínai termékek, mint a márkás ruhák?
Képzeljék el, hogy Magyarországon mindenki magyar ruhát hord. A világmárkák mind hazai varrodákban gyártják az ide piacra szánt darabokat. A textilek jó minőségűek, minden ruha nagyon olcsó. De megél belőle a készítő és a kereskedő is.
De ez nem így van. A magyar varrodák sorra becsődölnek. A meglévő üzemek nagyrészt külföldre gyártanak, a magyar piacot pedig meghódította a távol-kelet.
Kövessük egy Magyarországon készülő ruhadarab útját. Például egy inghez 1 méter 40 centi szövet kell. Ennek előállítása külföldi fonalból 1400 forintba kerül. A varrodában 1000 forintért szabják, varrják, címkézik és csomagolják az inget. Így egy kész inget a varroda 2400 forintért adja tovább a kereskedőnek. Erre rájön a szállítási költség, az áfa, a rezsi, az alkalmazottak bére és a haszon. A boltba így 7200 forintért árulják. Az árat persze feljebb vagy lejjebb tornászhatja az ingre varrt logó is. Kínában, sejthetik, minden sokkal olcsóbb.
„Kínából egy poliészter nyakkendőt 1 dollárért meg lehet vásárolni. Amiben benne van az alapanyag, elkészítés, minden. Magyarországon a nyakkendő előállítási költsége 1 dollár” – mondta Limbeck Zsolt, a Roland Divatház Rt vezérigazgatója.
Egy kereskedőház rájött arra, hogy reménytelen versenybe szállni az olcsó kínai termékekkel.
„Ezekkel nem tudunk versenybe kelni. Inkább olyan értékesítési pontokon próbálunk megjelenni a termékekkel, amely már márkában és külsőben is elkülönülő forma. És a vevő jól el tudja határolni a két kategóriát egymástól” – mondta Limbeck Zsolt, a Roland Divatház Rt. vezérigazgatója.
Egy igazi luxusüzlet.
Ott 4 ezer forint alatt semmit sem lehet találni, ennyiért is csak, egy pár zoknit. Együtt néztünk körül egy üzletemberrel, aki semmi pénzért sem viselne kínait. Egy bőrzakó 970 ezer forintba kerül.
„Aminőségnek megvan az az előnye, hogy tartós. Nem olcsó, elismerem. De viszont nagyon jó benne” – mondta Haris György, üzletember.
Szereti, ha jól szabott az öltönye, ha a ruhái természetes anyagból vannak, nem nyúlnak ki, nem mennek össze, színük pedig megmarad. Ezen kívül még divatosak is.
Az üzletember ruházatának árából a statisztikák szerint két vagy három magyar család ruházkodik évente.
„Két, háromszázezer forint megy el szezononként” – mondta Haris György.
De akkor nézzük, hogy a többség hol vásárol. Csak minden hetedik ember márkaboltban. 10 magyarból 6 távol keleti üzletekben, piacokon, vagy hipermarketekben.
Egy csomag zokni 380 Forint. 5 pár van benne, a mennyiség miatt ilyen olcsó. Egy darab alsónadrág 80 forintba kerül. A szabadidő 4900. Kínában is ennyi.
A kereskedő azt mondja, azért ilyen olcsók a ruhák, mert alacsony költségek mellett milliós tételben gyártják őket. Például Európából származó, újrafeldolgozott műanyagpalackból.
„Szerintem nincs nagy hatással a kínai áru a magyar iparra. Az emberek keveset keresnek, ezért olyan termékeket fognak keresni, ami olcsó” – mondta Fu Qing Shui, kereskedő.
„A magyar gazdaságban a textil és a konfekcióipar visszaszorulóban van. Ez nem magyar különlegesség, világjelenség” – mondta Major István, a GKM gazdasági kapcsolatok felelőse.
Van olyan ember, akinek az a dolga, hogy védje a magyar textilipart. Elvittük a Gazdasági Minisztérium egyik tisztviselőjét Budapesten, egy távol-keleti kereskedőházba. Azt kértük tőle, hogy a vásárlókat próbálja meg rábeszélni a magyar árura.
„Aki adott esetben magyar árut vesz meg, az magyar munkahelyet teremt” – mondta Major István, a GKM gazdasági kapcsolatok felelőse.
A meggyőzés nem volt túl sikeres. Amit az állam tenni tud, hogy hogy meghatározza évente mennyi távolt-keleti áru érkezzen az országba.
„Ha a magyar fogyasztót nézem, jöjjön be minél több olcsó és jó minőségű kínai áru. Ha a magyar termelőt nézem, bizonyos korlátozásnak van helye, ha egy hónap alatt öt, hatszorosára nő egy kínai termék behozatala” – mondta Major István, a GKM gazdasági kapcsolatok felelőse.
Az biztos, hogy az itthon forgalomba kerülő ruhák több mint fele távol-keleti gyártmány. A idei korlátozás miatt a kínai import már csak 12%-kal nőhet évente.
„Nincsenek illúzióim, hogy egy ilyen korlátozás igazán meg tudja védeni a magyar termelőket” – mondta Major István, a GKM gazdasági kapcsolatok felelőse.
A fekete-kereskedelemmel ugyanis nem tudnak mit kezdeni. Megbecsülni sem lehet, hogy mennyi ruha, cipő, meg persze elektronikai termék érkezik az országba vám és adómentesen.
Két póló versenyez, az ezer forintos kínai és a majd hatezres márkás.
„Már a fogásán is látszik. Ez egy teltebb, puhább. Ez pedig merevebb” – mondta Zsifkó Kornélia, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség könnyűipari osztály vezetője.
A világoskék nyaka széles, a sötété szűk, így az ember kinyújthatja, ha felveszi. Ráadásul olyan gyári törések vannak rajta, amelyek a mosáskor nem tűnnek el. A varrásuk is különböző. A sötétkék pólót dupla akkora öltésekkel varrták, így hamarabb elkészül.
„Én nem vagyok egy márkahű ember, de én biztos nem venném meg. De elmondom őszintén, hogy a másikat sem. Inkább valahol a kettő között” – mondta Zsifkó Kornélia, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség könnyűipari osztály vezetője.
A textilszakember gyorstesztje alapján egyik sem nyert. Egy amerikai tesztben viszont a márkás győzött. Addig hordták a holmikat, ameddig csak lehetett, végül a márkás volt tartósabb. Ez persze nem befolyásolja azt, akinek kevés pénze van ruhára.
