2005. szeptember 22. 23:20
Az egyik a népköztársaság címere alatt ült, a másik egy plazmatévé mellett áll. Az egyik nagykövet volt és a Munkáspárt képviselőjelöltje, a másik tévés műsorvezető. A két ember között alig találunk hasonlóságot, Bányász Rezső mégis ugyanazt a szakmát űzte, mint amit most Batiz András.
Összesen több mint 30 évet töltött el a külügyben, és jó 16 évet külföldön, ez hozza magával a sok-sok emléket. A ma 74 éves, nyugdíjas Bányász Rezsőnek van dedikált fényképe Erzsébet királynétól és Indira Gandhitól. És azt állítja, ha ő nincs, nem sikerül Magyarországra csábítani Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnököt. És talán nem lesz belőle szóvivő sem.
Riporter: Hogyan jött a szóvivői szerep? Egyszer csak felhívták telefonon, hogy jöjjön haza, hogyan történt ez, mesélne erről?
Bányász Rezső: Mivel sikeres volt ez a Thatcher látogatás, legnagyobb meglepetésemre néhány héten belül kaptam egy rejtjeltáviratot, amiben a külügyminiszter megírta, hogy arra gondoltak illetékesek, hogy hamarosan hazahívnak. Ezért hazajöttem, a tájékoztatási hivatal elnökének, ahol először azzal bíztak meg, hogy próbáljam kidolgozni egy új sajtótörvényt, majd hogy magát ezt a szóvivőséget szervezzem meg.
Parlamentben vagyunk, háromnegyed órával a kormányszóvivő tájékoztató előtt. Batiz András és stábja a három aznapi témára készül. Az információmennyiség többszöröse annak, mint amit Bányász Rezső megszokhatott.
Batiz András: Elhangzik egy ellenzéki felvetés, tételezzük fel, ugye most két óra van, délben, azt kiadja az MTI, megkapjuk, hát valamilyen módon kell rá reagálni, meg kell találni a helyes választ. Ezek egy részét értelemszerűen tudjuk, hiszen sokszor foglalkozunk ilyen ügyekkel, de vannak olyan apróságok, amelyekben jó, hogyha a tárcát is megkérdezzük. Ha megnézed például azt a mappasort, azok pont olyan ügyek, amelyek hosszú távon előkerülhetnek, és amit kapunk, adatot, azt oda begyűjtjük.
És hogy még jobban lássuk, mi változott az elmúlt 20 évben, elhívtuk Bányász Rezsőt, hogy vegyen részt a kormányszóvivői tájékoztatón.
Riporter: Mennyire kapott kemény kérdéseket akkor az újságíróktól? Nem tudom, tudja-e…megyünk a bányásznapra?
Bányász Rezső: Én tudom, hogy sokféle elnevezés, meg félig vicc keletkezett annakidején, hozzám is visszajutott, hogy mit nem fog a kormány felemelni, minek az árát? A répa, retek, mogyoró, mert azt nem tudja a szóvivő kimondani, az összes többit azt felemeli.
Riporter: De nem sértődött meg ezeken a vicceken?
Bányász Rezső: Abszolúte nem sértődtem meg.
Batiz András: Némi drukk mindig van az emberben, mégis csak közszereplés az ilyen, de azért ezt is meg lehet szokni. Olyan túlságosan nagy izgalomról nem számolhatok be, drukk, azt hiszem, ez a helyes kifejezés. Vannak olyan témák, amelyekben nem egy objektív igazság létezik, vannak pozitív és negatív részletei egy ügynek, értelemszerűen én megpróbálom a legszakmaibb alapokon, a legpontosabban elmondani a kormány álláspontját. Rázós ügy ebben az értelemben szerintem nincs.
Bányász Rezső: A szóvivőnek természetesen sokszor rögtönöznie kell, itt is szerencsém volt egy tekintetben, hogy a főnököm, Lázár György a politikai bizottság tagja volt, és amikor például az agitprop osztály olyasmibe akart beleavatkozni, hogy miért mondta ezt vagy azt a szóvivő, akkor Lázár György a leghatározottabban megvédett.
És jött a sajtótájékoztató, amiből annakidején hetente egy volt, ma viszont már a kormányszóvivő szinte minden nap beszél az újságíróknak.
Riporter: Annakidején meg voltak előre fogalmazva a kérdések? Volt egy kabaréjelenet, pont önt parodizálták…
Bányász Rezső: Soha, semmi, előre nem fogalmaztak kérdéseket sőt, az újságírók szívesen hecceltek…
Bányász Rezső a Tájékoztatási Hivatal elnökeként nagyhatalmú ember volt: beleszólhatott a sajtó ügyeibe, például abba, ki kerüljön vezető pozícióba egy lapnál. Akkoriban erkölcstelennek tartotta az első szépségkirálynő-választást, a betiltását szorgalmazta, és őt is kapcsolatba hozták a Tiszatáj című lap betiltásával, igaz, ő erre máshogy emlékszik.És egy kínos ügy 1988-ból: a kormány és a szakszervezetek megbeszélésére csak két lapot hívtak meg, amiből persze botrány lett, az újságírók az okot firtatták.
