Interjú Dobrev Klárával

- Melyik az igazi Dobrev Klára, az aki most a számvitel óráról jön innen az alagsorból az ELTE-ről vagy az, aki snowboard balesettel szerepel az újságok címlapján vagy valaki egészen más?

Nagyon remélem, hogy mindegyik az igazi Dobrev Klára, nagyon szomorú lenne a világ, hogyha mindenki csak egyetlen dologgal foglalkozna, csak egyetlen arca lenne, azt hiszem, hogy a világon minden nő, minden férfi, minden anya, minden apa több szerepnek kell, hogy megfeleljen, és nemcsak a klasszikus szerepekre gondolok, hanem az élet számos területén...

- Vannak persze összeegyeztethető szerepek, a családanya, a családi háttér az egészen más, a munkahely is egészen más, de ez a fajta nyilvánosság, amit az utóbbi időben a miniszterelnök feleségeként kap, ez mennyiben befolyásolja az életét, mennyire tartozik szervesen hozzá?

Semmiképpen nem tartozott és szeptember óta sokkal szervesebben hozzátartozik. Azt hiszem, hogyha valaki vállalja, hogy közszereplő lesz, vagy egy közszereplő felesége, akkor azt is vállalnia kell, hogy ehhez több ilyen kötelezettség tartozik.

- Biztos van azért kormány PR., biztos megmondják Önnek, hogy milyen szerepet töltsön be a férje mellett, ha úgy tetszik, milyen szerepet alakítson, van ilyen?

Nem, szerencsére nincs, de igazán olyan sincs, ami a férjemnek mondaná meg, hogy milyen szerepet alakítson, szerintem, ha az ember nem őszinte, akkor nagyon hamar lebukik.

- Nem változott-e meg itt a Dobrev Klárához való hozzáállás, a diákok részéről nem tapasztalt ilyesmit?  

Szerencsére nem. Mérhetetlenül boldog vagyok, mert a diákok még romlatlanok, tehát, egy egyetemista vagy élvezi az órát, és ott van, vagy unja, úgy érzi, hogy nem használ neki, és nem jön el.

- Miért éppen a pénzügyi jog? Emlékeim szerint ez a legkritikusabb tantárgyak egyike?

Mondja azt, hogy mumus tantárgy itt az egyetemen. Nekem a jogász diplomám második diplomán, pontosabban a közgazdasági egyetemmel párhuzamosan végeztem el a jogi egyetemet. Először a közgázra felvételiztem, ez azért már mutatja, hogy az érdeklődésem elsősorban a gazdasági területről indult.

- Fel tudja nekem sorolni, hogy milyen funkciókat töltött be a nagyapja a rendszerváltás előtti kormányokban?

Valószínűleg nem, nem tudnám felsorolni.

- Ha egy kicsit segítek? Minden kormányban benne volt.

Igen, "45 óta. Tudom, hogy volt építésügyi miniszter, tudom, hogy természetesen a Parlament elnöke, hiszen a legtöbben így ismerik.

- Ez a legvégén volt a Kádár-korszaknak, ’82-től ’84-ig volt az Országgyűlés elnöke...

Azt hiszem, hogy maga jobban felkészült most erre, mint én.

- Mennyit látott ebből, ugye a "80-as évek eleje, amiből tapasztalata lehet, ha visszaemlékszik rá.

Igen, bár a "80-as évek elején is még csak egy 8-10 éves gyerek voltam, aki annyit láttam belőle, amit minden 8-10 éves gyerek lát egyébként a nagypapájából, talán egy kicsit kevesebbet. Ha arra kíváncsi, hogy politikai értelemben mennyit láttam, akkor nagyon keveset.

- Jött a nagy fekete autó, itt nyilván az Önök esetében egészen máshogy jött ez a nagy fekete autó, ha jött, vitte iskolába, hozta az iskolából.

Nem, nem, nem, isten ments! Nem, gyalog jártam iskolába, gyalog is jöttem, az én életemben sem voltak olyan extra típusú történetek, amelyeket feltételezni lehet.

- Mi a legkedvesebb emléke a nagyapjáról?

Talán az, amikor rajzolt, nagyon jó volt a kézügyessége, és amikor rajzolt nekem azt nagyon szerettem. Ha jól emlékszem, az olvasónaplómba - melyik is lehetett, talán a Tüskevár - aminek a rajzait ő készítette el. Nekem egyébként nagyon rossz a kézügyességem, ezt nem tőle örököltem.

- Mi jut eszébe akkor, amikor a nagyapjáról úgy beszélnek, mint az elnyomó rendszer egyik kulcsfigurájáról?

Azt hiszem, hogy ma Magyarországon én vagyok a legkevésbé alkalmas arra, hogy megítéljem. Az én számomra Apró Antal a nagypapát jelenti. És tudom, felnőtt fejjel meg különösen, hogy 10 millió ember számára nem. Én szerintem egy önálló ember vagyok, akinek vannak szülei, nagyszülei, barátai, ismerősei, de biztosan tőlem sem kell elvárni, hogy nagypapaként megtagadjak valakit, akivel lehet, hogy sok mindenben nem értek egyet.

- Van már egy távlat, amiből látja, ennek tükrén, az elmúlt 20-25 év távlatából, a rendszerről is most már többet tud. Megváltozott a kép, ami Önben róla élt?

Ez két különböző dolog - megint azt mondom. Apró Antalról tőlem, mint nagypapáról kell kérdezni, mert ez az, amiről nekem elsődlegesen információim vannak. Történészek, politológusok, elemzők, politikusok, tudósok, közírók ezrei írtak az elmúlt időszakban nagyon sok mindent. Ők valószínűleg szakavatottabb ismerői ennek a korszaknak, mint én.

- Kire hallgat az Ön férje, Önre vagy teszem azt Hiller Istvánra az MSZP elnökére?

Nem tudom, hogy ezt egyáltalán össze lehet-e hasonlítani. Bárkit meg lehetne kérdezni, Önt is, hogy kire hallgat inkább: a feleségére vagy a kollégáira a munkahelyén, az idő nagy részét a férjem a munkahelyén tölti, például a parlamentben, ha valamiben változott az életünk, akkor éppen abban, hogy sokkal kevesebbet lehetünk együtt, mi ketten is és a gyerekekkel is. De mint minden normális családban, vagy inkább úgy mondom, hogy minden jól működő házasságban persze, hogy mi is megbeszéljük a napi problémáinkat. Az előadásaim után fel szoktam hívni, persze nem mindig sikerül. És azok az ügyek, amik őt foglalkoztatják, azokat természetes, hogy otthon megbeszéljük.

- Önöknél szóba kerül, megbeszélik a nagypolitikát?

Igen, bár azt hiszem, hogy a legtöbb családban szóba kerülnek a nagypolitika problémái, mert ezek a közügyek, amiről mindenkinek van véleménye. Természetes, ahogy a sebész a műtétjéről, az iskolaigazgató az iskoláról, természetes, hogy egy politikus, egy miniszterelnök azokról az ügyekről beszél, amelyek őt foglalkoztatják, legyen az a munkanélküliség vagy az adóreform és a hozzá kapcsolódó történetek.

- Játszunk egy kicsit! Tegyük fel, most én vagyok a miniszterelnök, és hazajöttem nagyon későn, de Ön megvárt, és eszembe jutott az a számomra fantasztikusnak tűnő gondolat, hogy megadóztatom a borravalót. Mit szól ehhez, mint mond nekem?

Ugye nem haragszik, hogyha ezt kicsit nehéz elképzelnem ezt a szituációt. Nem így történik a dolog, és nem úgy történik, hogy eszembe jut egy rendkívül izgalmas gondolat. Úgy történik, hogy heteken át van egy probléma, pl. a feketemunka, amiről nemcsak ő, hanem szakértők, politikusok tucatjai beszélnek folyamatosan és jönnek elő a különböző problémák, adott esetben a borravaló kérdése, vagy az építőipar, munkanélküliség, pályakezdők, tehát sok minden történik, tehát nem egy apró ötletről van szó, hanem az ember egy problémával szembesül, aminek sokfajta megoldása van. De nem állítanám, hogy minden egyes részletkérdésről ilyen mélyrehatóan tudunk beszélgetni, hiszen az előbb azzal kezdtem, hogy a legkevesebb az idő, ami egymásra jut.

- Volt már olyan, hogy azt mondta a férjének, hogy Feri, miniszterelnökként ezt nem teheted meg?

Nem tudom, nem így beszélgetünk egymással, hogy ezt megteheted vagy nem teheted meg.

- Megbeszélik a közszerepléseiket, nyilatkozataikat?

Igyekszem azokat a műsorokat megnézni, amiben a férjem szerepel. Persze nem tudom az összeset, de nekem fontos, hogy lássam, megpróbáljam megítélni. Az a probléma, hogy nem vagyok elfogulatlan vele szemben, ha objektív véleményre kíváncsi, nem engem kell megkérdezni, hogy milyen volt, mert én szeretem a férjemet.

- Hogy telik egy estéjük, néznek-e tévét, ki főzi a vacsorát?

Tévét nem nagyon szoktunk nézni, mert az a rövid idő, ami rendelkezésre áll, azt megpróbáljuk beszélgetéssel tölteni. A nagypolitikán kívüli részt a gyerekek, a problémáik töltik ki, hiszen, négy gyerekkel mindig történik valami napközben, és az is fontos, hogy amikor hazajövünk, egymással megbeszéljük, hogyan kéne válaszolni erre a kérdésére a gyereknek, ezt megszabad-e engedni nekik vagy nem. Ez szerintem minden családban egy központi kérdés, ez nálunk sincs másképp. Igyekszünk egy kicsit leülni, Reggelente, ami kiszámíthatóbb dolog, minden reggel 6-kor kelünk, 6-tól fél 7-ig elolvassuk az összes napilapot, az utóbbi időben a nagyfiúk is csatlakoztak ehhez a tevékenységhez, úgyhogy velünk együtt nézik. Aztán a kisebbeket, amikor viszem iskolába, kérdezik, hogy na mi történt, úgyhogy ők is fertőződtek már ilyen szempontból.

- Meglehetősen rohanós életet élnek, kevés szabadidejük van. Mi a mindennapi luxus egy olyan család életében, ahol anyagi korlátok nincsenek?   

Hát az idő! Az a szombat délután vagy vasárnap, amikor otthon vagyunk, és nincsen semmi dolog, és beszélgetünk a gyerekekkel vagy olvasgatunk, ebből az utóbbi időben nagyon kevés van. Ha van luxus, akkor ez most nagyon annak számít.

- Meglehetősen tetemes vagyon áll a család rendelkezésére, ez az évi kb. 100 millió forint, mire gyűjtik ezt a pénzt, ha a szabadidő a legfontosabb, ami hiányzik az életükből?

Ez a vagyon termelő vállalatokban lévő vagyon, ezek pedig arra gyűjtenek, hogy egyre korszerűbb technológiával termeljenek, egyre több munkahely legyen, ez egy élő és működő vagyon, tehát ilyen szempontból úgy működik, mint minden gazdasági társaság.

- Beszéltünk arról a havi 8 millió forintról, ami adott esetben a család rendelkezésére áll, azt is mondta, hogy a családnak van egy nagyon határozott büdzséje. Azt elárulja, hogy havonta kb. milyen nagyságrendű összeget költenek el?

Nagyon változó, hadd ne mondjak összeget, de például a tavalyi évben a ház biztonsági átalakítására nagyon komoly összeget fizettünk.

- Próbálok konkrétabban kérdezni. Kóka János gazdasági miniszter például azt mondta, hogy van egy olyan órája, ami egymillió forintot ér, van-e ilyen a családban, egy luxusóra, műtárgy, ilyesmi?

Nincs, nincs, nem is gondolom, hogy feltétlenül ez határozza meg egy ember életét.

- Nyilván nem ez határozza meg, csak arra vagyok kíváncsi, hogy ekkora családi vagyon mellett mi tűnik természetesnek, nyilván más tűnik természetesnek, mint egy olyan családnál, ahol havi 80-100 ezer forintból gazdálkodnak.

Szerintem, ami a legfontosabb, és őszintén mondom, hogy ez az, ami a leginkább segítséget jelent, és ezt nagyon sokan meg fogják érteni, ez a biztonság érzete, ami sajnos most nagyon sok családnak nem adatik meg Magyarországon. Biztonságban tudni a gyermekeinket, és biztonságban tudni a gyerekeink jövőjét. Még akkor is, ha a holnaputánt vagy a következő 3-5-10 évet nézem. De hát az élet tele van bizonytalansági tényezőkkel.

- Gondoljuk egy picit végig, azért 3 és fél milliárd forint, az még ha elveszünk belőle egy vagy két nullát, akkor is elegendő a biztonsághoz.

Természetesen, megint azt mondom, hogy ezek olyan vállalatok, olyan vagyon, ami akkor működik jól, akkor bánik vele az ember jó gazdaként - hiszen a vagyon egyben kötelez is - ha meg tudja tartani azokat a munkahelyeket, amiket egy ilyen vagyon működtetése jelent, ha a vállalatokat sikeresen, versenyképesen tudja működtetni. Szerintem a gazdasági életben a siker fokmérője a vállalati eredmény, a vállalati vagyon.

- A gyerekeiknek vettek már lakást?

Nem

- És tervezik?

Biztos.

Ha a Gyurcsány-kormány jövőre nem tud hosszabítani, akkor Önnek mik a távlati céljai?

Szerintem azon a területen szeretnék tovább tevékenykedni, ahol most is dolgozom, tehát tanítani szeretnék. Ilyen szempontból nagy változás nem következne be. De azt hiszem, hogy 2006 után is Gyurcsány Ferenc lesz Magyarország miniszterelnöke.