2005. április 16. 14:41
Kezdetben a féktelenség, később a szemérmesség jellemezte a szexualitást. Egyszer ünnepelték, máskor viszont irtották a kéjhölgyeket.
Bűnös vagy ártatlan élvezet? Tiltott vagy szabad szerelem? Erkölcsös vagy pajzán vágyakozás? Tabu vagy nyílt örömforrás? A válasz mindig más és más, hiszen minden kornak megvolt a maga szexuális kultúrája, ami a szemlélet változásával mindig átalakult.
Rusz Edit, szexológus: „A római császárok korában nem volt ritka a vérfertőzés. Anya a fiával, testvér a testvérrel. Így hozták létre az utódokat.”
Az ősi ösztön mégis többször volt bűnös, tiltott, pajzán és tabu, mint büntetlen, szabad, erkölcsös és nyílt.
Dr. Szilágyi Vilmos, pszichológus: „A XIX. századtól egészen az I. világháborúig nem lehetett a nőknek élvezni a szexet. Szigorúan tiltották. Az volt az elv, hogy egy keresztény, úri nő nem élvezheti a szexet. Ha mégis, akkor pszichiátrián kezeltették.”
A szexualitás egyidős az emberiséggel. Mégis, sokszor tilos volt róla beszélni, sőt művelni sem igen hagyták. Ezért azt rendszerint álszemérmesség övezte. Persze törvényszegők mindig is voltak, így kellőképpen alakíthatták azt a kultúrát, amelynek többezer éves hagyományai vannak.
Dr. Szilágyi Vilmos, pszichológus: „Voltak közösségek Mezopotámia környékén, ahol a nőknek kötelező volt havonta egyszer bemenni a templomba és ott felkínálni magukat azoknak a férfiaknak, akik bementek oda és fizettek. Ez a pénz a papságé volt.”
Az ókort már az erkölcsi normák megszegése, a féktelenség és az élvezetek halmozása jellemezte.
Rusz Edit, szexológus: „A római udvarokban voltak orgiák, természetes, hogy már ekkor is működött a prostitúció. Híresek voltak a görög hetérák és a különböző félvilági nők, akiket a nemesek hívtak meg a lakomákra.”
Ebben a időben nem volt ritka a vérfertőzés sem. A szex mámora, őrjítő szenvedélye azonban gyakran végzetes tragédiákhoz vezetett.
Rusz Edit, szexológus: „Már akkor csoportosan szexeltek. Olyan keményen ment a dorbézolás, hogy az arisztokrácia megengedhette magának, hogy a por néppel játszadozzon és ezek az orgiák olyan keményen mentek, hogy sok esetben halállal, gyilkossággal végződtek.”
A szex mindenek felett. Ennek a kornak ez volt a szlogenje. A mértéktelen dorbézolásnak a fertőzések vetettek véget.
Dr. Szilágyi Vilmos, pszichológus: „Megjelent a szifilisz. Nem tudtak ellene védekezni, úgy gondolták, hogy azt a prostituáltak terjesztik és be kell tiltani.”
A XV. században még nem léteztek eper, vanília és banán ízű kondomok, de az elődjeiknek már akkor is nagy szükségét vették. 1504-ben egy olasz anatómus Fallopius volt az, aki a szifilisz terjedésének megelőzésére készített először óvszert vászonból. Később állati bőrökből, de Japánban például a teknős páncéljából csináltak védőfelszerelést. A latexet, a komdomok anyagát csak 1930-ban fedezték fel, ez már hatékony eszköznek bizonyult a betegségekkel szemben.
A középkorban az erény lett nők legféltettebb kincse, amit nem lehetett összeegyeztetni a túlfűtött érzelmekkel. Az emberek elfedték magukat, mivel az esetlegesen kivillanó bájak magukban hordozták a bűnt és az ezzel járó kárhozatot.
Rusz Edit, szexológus: „Az inkvizíció keményen büntette a félrelépést. Akkor jött a boszorkányság, a kemény megtorlás. Elég volt valakire is egy sanda pillantást vetni és pár nap múlva már a máglyán is végezhette.”
A XIX. században az arisztokrácia és a burzsoázia számára a testi kapcsolat, mint házassági kötelesség a hálószobába tartozott. A romantikus érzelmek viszont a titkos találkahelyekre és rejtett fogadókba, az érzéki gyönyörök pedig a nyilvánosházakba.
Tony Fekete, gyűjtő: „Akkor 1900 körül a testesebb nő izgalmasabb volt. A nagy fenék megőrjítette a férfiakat. Az ember azt gondolja, hogy a múltban mindenki tisztességes volt és nem készültek durva képek. Csak a gonosz, modern társadalom találta ki ezeket.”
Dédanyáink sem vetették meg a testi örömöket, amelyeket fotók is bizonyítanak. Ha ma már nem is, akkor felettébb izgatónak bizonyultak.
A tiltott üzletszerű kéjelgés, később hivatalból üldözendő volt. A büntetőjog 1950-től keményen fellépett a prostitúció ellen.
Az, hogy hivatalosan tiltott volt a pornográfia még nem jelentette azt, hogy az emberek fantáziájára is erényöv került. A művészek alkottak, persze csak visszafogottan. Veres Pál szexológus elmondta, hogy egészen 1956-ig sem szőrzetet, sem mellbimbót nem lehetett rajzolni.
A szocializmusban egy mély dekoltázsú ruháért bárkit bevihettek közszeméremsértésért. De ehhez hasonló vétségeket fotózással vagy akár modellkedéssel is el lehetett követni.
Módos Gábor, fotós: „Szigorúan csak szépségről szólhatott, nem lehetett erotikus felhangja egy képnek.”
A szigor ellenére természetesen készültek pornográf felvételek. A kockázat nagy volt, mert a szereplőket a képek alapján könnyen be tudták azonosítani.
Módos Gábor, fotós: „Nem lehetett előhívni a filmeket, csak laborban. De ha olyan kép került be, akkor a labornak kötelessége volt jelenteni. Iszonyú nehezen működött.”
A tiltott gyümölcsre azonban mindenki vágyott így nem csoda, ha kialakultak ügyes túlélési módszerek. A legegyszerűbb megoldás az volt, hogy külföldi pornóképeket fotóztak le. Ezeket hivatták elő, majd terjesztették belföldön. A fényképek mellett népszerű szórakozásnak számított, amikor a baráti társaságok nyolcmilliméteres filmszalagokat játszottak le, természetesen titokban.
Azokat a fotósokat, akik pajzán képeket készítettek bebörtönözték. Így a pikáns vizuális örömöket csak importálni lehetett.
Dr. Szilágyi Vilmos, pszichológus: „A 60-as években bejött a sztriptíz, de kitiltották, mert azt mondták, hogy a kommunista ideológiába nem fér bele. A polgári erkölcs nem engedi meg, de a rendszerváltás óta virágzik a pornográfia.”
Az első és talán a legizgalmasabb sztriptíz-jelenet a Verés és Madár c. filmből származik. Ez forradalmi áttörés volt, hiszen a meztelenséget sokáig tiltották a filmvásznon.
Módos Gábor, fotós: „Óriási szenzáció volt, amikor egy filmben meztelenül csókolóztak. Hónapokig tódultak az emberek, hogy megnézzék.”
A prűd amerikai filmekkel szemben az európai vásznakon hamar ledőltek a tabuk. De nem csak a filmekben. A különböző magazinokban és naptárakon is ki-kikandikáltak az addig rejtegetett értékek.
Karda Bea, énekesnő: „A fotós nem árulta el, hogy abból a pozícióból, ahonnan ő fotóz többet látni a mellemből. Öncélúan lejött. A barátnőm meg telefonált, hogy kint van a melled. A fűszerárus megdicsért, egy idősebb néni pedig, aki ott volt, megszólt, hogy miért kellett így kipakolni.”
A fotókon akkor sokan megrökönyödtek, ma már senkit nem hoznának tűzbe. Az autószerelő műhelyekben aztán megjelentek az első falinaptárak, és beköszöntött az erotikus kártya naptárak korszaka is. Ez pedig felébresztette az emberekben szunnyadó oroszlánt. A pajzán női test átvette a hatalmat. Módos Gábor, fotós elmesélte, hogy ekkor minden cég naptárt csináltatott, hatalmas üzlet volt.
Sas István, a Magyar Reklámszövetség alelnöke: 'A szexualitás a reklám számára a legnagyobb kincs. Ennek olyan lehengerlő ereje van, hogy ebből él és táplálkozik, amióta létezik.'
Sas István rendezőként többszáz reklámfilmet készített. Volt olyan, amit csakis a moziban vetítettek. Ott ugyanis kevesebben látták, mint a tévében, ahol még mindig tiltották. A rendező mindig is a valóság sejtetésére esküdött. Sas István, a Magyar Reklámszövetség alelnöke: „Két ember felöltözve ül, és azt mondják, hogy jó munkához jó szerszám kell. Nem mondtam semmit, de mindenki arra gondol. Vagy van egy gyönyörű nő pulóverben, keblekkel. Mellette két férfi áll ezzel a felirattal: ’Fiúk, imádkozzatok, hogy essen az eső!’ Ez az igazi erotika.”
A tabukról a XXI. századra lerántották a leplet. A szakértők szerint most már inkább az a baj, hogy nem tudni, hol a határ. Pornóipar mindig volt és lesz is. Különbség csak a körülményekben, a stílusban és technikában van. A többi pedig semmit sem változott évezredek óta, akár tiltották, akár nem.
