2005. február 21. 21:34
Csaba már régóta a magyar boksz-ranglista legvégén tanyázik, és nem sok esélye van arra, hogy valaha is elmozduljon onnan.
Nógrádmarcal pár kilométerre található Balassagyarmattól. A nógrádi hegyek között megbújó falvacskában él a hazai profi box történelmének legeredménytelenebb ökölvívója Oláh Csaba.
Az 1991 óta a profi ligában versenyző sportoló télen-nyáron a háza mögötti kis fészerben készül meccseire. Néhány rozsdás fogaskerékből eszkábált súlyzóval erősít, de felszerelésének fontos része ez a zokniba rejtett teniszlabda is. Csaba profi boxolóként eddig hetvenegyszer szállt ringbe, de győztesként mindössze háromszor hagyta el a szorítót. Ennek ellenére mégis elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy a sportág legnagyobbjaival is felvegye a kesztyűt.
Csaba: - Akár a Michalchewskivel vagy bármelyikkel lebokszolom a 8 menetet, mert fel vagyok készülve. Szakmailag sok hiányosságom van, így, hogy nem tudok minden nap készülni.Fókusz: -Úgy gondolod, hogy vagy olyan erős, mint a Michalchewski?Csaba: -Simán, lazán, lazán. Hogy fenntartsa ezt a remek erőnlétet, a 37 éves sportoló minden reggel több kilométert fut, és az ugrálókötelezés sem maradhat ki az edzésprogramból. És, bár Budapesten van egy edzője, a Bunyós Pityu, pénzhiány miatt csak nagyon ritkán jut el a fővárosba. A családja azonban így is nagyon büszke rá. Oláh Csabáné, Mónika azt mondja:
'Örülök nagyon, hogy profi ökölvívó és szeretem nagyon őtet. Nagyon nehéz sportnak tartom az ökölvívást, nem csak hogy nehéz, hanem a legférfiasabb sportágnak is tartom az ökölvívást.'
A profi ökölvívómeccsek csak szűkösen hoztak a konyhára, ezért Csabának jól jövedelmező másodállás után kellett néznie. Elszegődött hát ócskásnak. Kissé lestrapált teherautójával járja a falvakat és gyűjti a fémhulladékot. Az ökölvívó-hulladékgyűjtőt már jól ismerik a környéken, ami nem is csoda, hiszen mikrofonba mondott beköszönése már legendás:
'Jó napot, jó napot a hulladékgyüjtő, a vasgyűjtő megérkezett...!'
Fókusz: -Ezt a mikrofonos dolgot Te találtad ki?Csaba -Ezt én, ezt én találtam ki, mert amikor ezt elkezdtem, mondom: nem fogok kiabálni, mert az ember torka az első 400 méteren egy az egyben kibukik. Na, elkezdtem hát gondolkodni és felszereltem eztet.”
Csaba ezúttal sikerrel járt, talált ócskavasat, de sietnie kell, hiszen délután nem túl dicsőséges pályafutásának hetvenkettedik profi mérkőzését vívja. Irány a szlovákiai Galánta, ahol a szervezők a helyi ifibajnokságot szeretnék megkoronázni egy látványos profi mérkőzéssel.
Csaba ellenfele ezúttal egy volt nehézsúlyú magyar bajnok Csepi, aki 15 kilóval nehezebb és 10 centivel magasabb a nógrádi vasembernél. A negatív rekorder azonban a látszólagos testi fölény ellenére is bizakodó.
Fókusz. -Ma szerinted fogsz nyerni, hogy érzed?Csaba: -Végül is van esélyem, van esélyem, nyerek vagy nem, én egy jó meccset akarok bokszolni.
Miután azt is tisztázta, hogy az ő bevonulózenéje a 'Nem járunk mi sehova se' című nóta legyen Bunyós Pityu tolmácsolásában, kövekezhetett egy rövid bemelegítés, majd a várva várt meccs.
A 4 menetes küzdelemben, ahogy azt mondani szokták, a papírforma érvényesült, Csaba erejéből csak néhány esetlen próbálkozásra futotta. A jócskán megfogyatkozott, de annál lelkesebb közönség szimpátiája édeskevés volt a győzelemhez. A nógrádmarcali ökölvívő kétszer is a földre került, majd egyhangú pontozással besöpörte pályafutásának 66. vereségét. Nem csoda hát, hogy Csaba kissé bosszús volt a meccs végén.
'Jobb volt, jobb volt, most nagyon pocsékul boxoltam, én még így..., ritkán bokszoltam ilyen pocsékul... Jóleső érzés kifáradni ilyenkor, ez nem olyan, mintha lapátolna az ember egész nap, vagy hányná a havat, hanem ez egészen másfajta fáradtság, jóleső érzés.'
Csabát nem olyan fából faragták, hogy elkeseredne egy ilyen vereség miatt. Sőt. Ő arra a legbüszkébb, hogy számtalan világbajnokot segített már hozzá a győzelemhez. És 66 vereséggel a háta mögött neki már nincs veszítenivalója, ő aztán igazán tudja, hogy milyen a boksz …
