2004. november 2. 20:22
Egyes arab országokban a férfiak valósággal fogva tartják asszonyukat, válás után pedig magukkal hurcolják gyermeküket. Így járt néhány magyar anya is.
A vallás, a fanatizmus, a bosszú és persze az apai büszkeség, ami hajtja és élteti azokat az muszlim hitű édesapákat, akik mindent megtesznek azért, hogy családjukat, de legfőképp gyermeküket maguk mellett tartsák.
„Ezekben az országokban, mint tudjuk, az első szülött fiú az apát illeti, ez egy bosszú az anya ellen, részben pedig elégtétel”- mondta Sándor István magánnyomozó.
„A gyermek az egy tradíció, ha lány, akkor egy jó befektetés. Ha fiú, akkor embernek tekintik, de ha lány, akkor egy haszonállatnak” – mondta az egyik fogva tartott nő testvére.
A közelmúltban Magyarországon öt olyan eset is napvilágot látott, amelynek főszereplői édesanyák, akik elrabolt gyermekükért harcolnak. Volt, akinek sikerült visszarabolnia, de olyan is akad, aki a mai napig nem tudja hogyan szerezze vissza a tőle jogtalanul elragadott gyermeket.
Emil
Talán az első nagy port kavart eset volt Frigyik Éváé. Tavaly június óta nem láthatta kisfiát, Emilt. Ő az az asszony, aki évekkel ezelőtt közös megegyezéssel vált el férjétől, és ő az az édesanya, aki egy Jordániában töltött nyári szünet után nem látta viszont a fiát.
Hiába ítélte a bíróság neki a gyermeket, a szülői felügyeletet az édesapa is gyakorolhatta, és ezt meg is tette. Hogy mi lesz a kis Emil sorsa, nem tudni, a jordán diplomácia képviselői tanácstalanok, az édesanya pedig segítség nélkül harcképtelen.
Mehmet
Mehmet négy hónapja tűnt el Magyarországról. Török származású édesapja vitte magával - szintén csak egy kis nyaralásra- ám a nyaralásból úgy tűnik végleges letelepedés lett.
„Közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy a kisfiam nála van. Azon túl, hogy jött tőlük egy sms, sőt hívott is engem az apa, hogy nyugtasson meg, nem veszett el a gyermek, ne forduljak a rendőrséghez. De közvetlen bizonyíték nincs” – mondta Papp Edit, az anya.
Edittel utoljára akkor találkozott a Fókusz stábja, amikor a török visszarablási kísérletet tervezték egy magányomozóval. Azóta két hónap telt el.
„Úgy volt a terv, hogy kimegyünk és visszaraboljuk a gyermeket, és az apát pedig kivonjuk addig a forgalomból. A konzul nem volt partner ebben. Biztonságba akartuk rakni a konzulátusra a gyermeket, de nem engedte” – meséli Sándor István magánnyomozó.
Az illegális terv nem jött be. A gyermek ugyanis nem tette ki a lábát a megfigyelés alatt lévő házból, így a mama és segítsége nem tudta elhozni az országból. Mivel elfogyott a pénze Editnek, hazautaztak. Előtte a kinti rendőrséghez fordultak, tőlük várják a segítséget.
„A magyarok a hágai egyezmény alapján kérték a törököket, hogy adják ki a fiamat, keressék meg, de ezidáig még nem történt semmi. Nem találják őket, pedig én is tudom a telefonszámukat. Nem értem, hogy ez hogy lehet” – panaszolta Papp Edit.
Az édesanya azt mondja, a következő lépés, ha a hatóságok nem tesznek érdemben semmit az ügyért az lesz, hogy még egyszer utoljára kiutazik, és ha kell, erőszakkal hozza haza kisfiát.
A követségen kért menedéket
Így tett az az asszony is, aki a férje elől menekülve az ankarai nagykövetségen kért menedéket. Anya és gyermeke már Magyarországon van, azóta is bujkálnak, mi sem találkozhattunk velük, hiszen félnek hogy nyomukra akadnak, és rettegnek a megtorlástól.
Rabságban egy arab országban
Találkoztunk egy elkeseredett édesanyával is, aki a lánya és az unokája szabadulásáért harcol már több éve. Ez az édesanya és az ő fia azért kértek anonimitást, mert féltik a máig fogva tartott családtagjaik biztonságát egy közel-keleti arab országban. Állításuk szerint az arab férj rabságban tartja szeretteiket, akik egyszer már megszöktek, de a férfi utánuk jött. „Az arab égen-földön kereste a nővéremet, aki a hatóságoktól nem kapott segítséget, sőt a külügynél azt mondták, hogy jobb, ha menekül az országból. Úgy volt, hogy ’99 elején egy európai országba megy, de a bécsi tranziton eltűnt” – meséli a fogva tartott asszony testvére.
„3 évig nem hallottunk róla, borzasztóan el voltam keseredve, mint anya. Se telefon, se levél” – mondta a fogva tartott asszony édesanyja.
3 év után érkezett egy levél, melyben többek között az állt: ez az első olyan üzenet amit biztonságban ki tudott juttatni az országból az elzárva élő asszony.
„Szöknünk kell, menekülnünk innen, ehhez kell a te segítséged. Nem tudom, ezek mire képesek, állandóan rettegünk, mikor támadnak meg egy mérgeskígyóval.
A levélen egy telefonszám is szerepelt, ami a külföldön lévő asszony szomszédjánál csörgött. A szomszéd volt a kapocs, és a tiltott segítség, hogy újra egymásra találhassanak.
„Csak megbeszélt időpontban tudunk értekezni, azt még nem tudtuk tisztázni, hogyan került ki. Éheztetik őket, bosszút akar állni azért, mert náluk az szégyen, ha egy nő akarja otthagyni a férjét. A kislány édesapja kábítószerfüggő, és hasisért el akarta cserélni, de a nővérem nem engedte. Mérgeskígyót dobálnak rájuk, és nem hagyják a testvéremnek, hogy kezeltesse magát, pedig halálos betegsége van.”
A magyar hatóságok segítségével ezidáig nem sikerült előre lépni az ügyben. Nekik viszont nincs pénzük magánnyomozót fogadni. Nem tudnak kiutazni, pedig orvosi ellátás nélkül a kint élő asszony – a rokonok szerint - nem sokáig bírja már.
A külügyminisztérium megkeresésünkre nem kívánt nyilatkozni, az ilyen típusú ügyekben ők nem illetékesek - mondták. Pedig az összes a riportban megszólaló személy tőlük kért segítséget. Hallhatták, sokan már elvesztek az államok közötti jogi útvesztőkben, nem tudtak tovább várni, és ezért választották az illegális utat több, de inkább kevesebb sikerrel.
