2004. október 13. 16:11
1944-ben Szálasi uralomra kerülése után is szerepeket vállalt több neves magyar színész. Ki a színpadon, ki a politikában, ki mindenhol egyszerre. Kiss Ferenc a II. világháború előtt éppen olyan ismert sztár volt, mint Páger Antal vagy Szelecky Zita. Azután kis közjáték következett és eltelt sok évtized. Págerből a nemzet Téni bácsija lett, Szelecky életművét pedig a rendszerváltozás után ismerték el.
A háború előtt Kiss Ferenc szinte minden főszerepet eljátszott, amit magyar színpadon lehetet. Volt Othello, III. Richárd, Macbeth, játszotta Ádámot és Lucifert az Ember tragédiájában és fellépett Liliomfiként is. 26 filmben is feltűnt jellegzetes alakításaival. Ma kevesen tudják, ki is volt ő. Olyan színészóriások, mint Muráti Lili, Szeleczky Zita, Turay Ida beszélnek Kiss sorsáról és szerepéről a történelemben. De visszaemlékszik Komlós Juci, aki rettegve tisztelte kollégáját, és Lázár Gedeon is, aki baráti kapcsolatot ápolt vele, akkor is, amikor mindenki elfordult tőle.
Kiss Ferenc sikeres volt, nem csak a közönség szerette, hanem a kollégák is felnéztek rá. A harmincas évek második felében Kiss a Színművészeti Akadémia igazgatója lett, majd nemsokára a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnökévé is választották. Ebben a tisztségében végrehajtotta a zsidótlanítási törvény első szakaszát: 58 színészet, rendezőt távolított el a pályáról.
A későbbi, több száz színészt ellehetetlenítő rendelkezéseket már nem ő írta alá, mert időközben lemondott. A háború végén Szálasi Ferenc megbízásából a Nemzeti Színház kormánybiztosi címét fogadta el. Számos hivatalos rendezvényen lépett föl - Szelecky Zitával és másokkal -, így adva arcát a nyilas uralomhoz.
Komlós Jucival is együtt szerepeltek; Kiss az előadás végén a színésznő kezét erősen szorítva lépett ki vele a függöny elé, hogy fogadja a tapsot. Együtt hajoltak meg, Kiss náci karlendítéssel üdvözölte a közönséget és a köztük ülő nyilas vezetőket. Felemás érzés volt, emlékszik rá Komlós Juci, egyszerre szégyelltem magam és voltam büszke, hogy mellette állok. Tudta, hogy érintettje vagyok a megkülönböztető törvényeknek – mesélte Komlós Juci, mégis ragaszkodott hozzá, hogy én játsszam vele azt a szerepet.
A riportban megszólaltatott művészek egy részére a második világháború után szintén azt mondták nyilas szimpatizánsok voltak. A filmben nem sokkal haláluk előtt mondták el, hogyan gondolkodtak, hogyan éreztek akkor. Egyedülállóan őszinte, megrázó, elgondolkodtató, sőt megbotránkoztató kijelentések is elhangzanak.
Szeleczky Zita akkoriban, 1944 végén - mint mondja - még hitt a teljes győzelemben, biztosra vette, hogy „jön a csodafegyver”. Muráti Lili is értetlenkedik, miért mondták Kissre, hogy fasiszta bérenc volt, az mondja a színigazgató legfeljebb jobboldali volt, de az feltétlen. Szerinte a színész dolga egyébként is az, hogy játsszon, bármilyen rendszer van, hiszen 'ki tudhatta, meddig van hatalmon egy politikai rendszer…'
Ebben a szellemben tettek eleget Szálasi meghívásának; a filmen is rögzített eseményen Szeleczky Zita, Kiss Ferenc és Páger Antal is parolázott a nemzetvezetővel. A háború után mindannyian elhagyták Magyarországot, egyedül Kiss volt olyan ügyetlen, hogy angol megszállási övezetbe menekült, ahonnan kiadták. A kommunisták – Péter Gábor volt a kihallgató – áldozatot csináltak Kissből: vele statuáltak példát. A nyilasok támogatójaként nyolc évre ítélték.
A színész 1953-ban szabadult. Három évvel később Págert hazacsábította a hatalom. Visszaadták a villáját, rendkívüli lehetőségeket kapott. A Rákosi-rendszer saját elismertségének bizonyítékát látta abban, hogy egy olyan színész, aki művészetével az előző rendszert is támogatta, most a kommunista kultúra szolgálatába állít. Kiss nyolc évig játszott még, de már megtört ember volt. Amikor Págerrel találkozott keveset beszélt, a szót az újra felfedezett színész vitte…
