2004. május 10. 21:00
Kazahsztán, zord idő, embertelen körülmények: hősünk mégis nekivág. Mindezt a halak miatt.
Oláh Béla nem kérkedik. Ha ő azt állítja, hogy egy óriási halat fogott, akkor az tényleg úgy van. De egy hencegő horgász szavainak csak ritkán hisznek az emberek, ezért rekordzsákmányát most le is filmezte, hogy bebizonyítsa, tényleg az ő hala volt a legeslegnagyobb, amit magyar ember valaha kifogott Kazahsztánban, legalábbis Oláh úr szerint.
A nagy ho-ho-ho horgász eredetileg elektroműszerész, egész életét a horgászatnak szentelte. Kirándulásairól az utóbbi néhány évben filmet is készített. Az egyiken egy Beloga nevű halat rángat éppen a csónakba több órányi fárasztás, és persze szívós küzdelem után. Nem tévedés, az állat nem törpecápa, és még csak nem is műanyag, súlya pedig közel egy mázsa!
Kazahsztánba először még a kilencvenes években jutott el. Senkit sem ismert, aki segítette volna, oroszul sem beszélt túl jól, halászösztöne viszont megállíthatatlanul üldözte: a többi horgásztól úgy hallotta, az Ural folyó egyik mellékágában igazán jó a kapás. Így hát maréknyi csapatával felkerekedett, és várta, mit hoz a jövő.
A körülmények olyanok, lakhatás szempontjából, közlekedés szempontjából, hogy ide halandó ember egymaga nem tud kijutni - meséli.
Oláh úrnak is csak nehezen sikerült. A zord időjárás, embert próbáló erőfeszítés és persze a szokatlan környezet megtette hatását. A kaland majdnem tragédiába torkollott. Hazaérkezése után a végletekig legyengült Oláh úr hetekig feküdt a kórházban élet-halál között, és még ekkor sem magáért aggódott.
Konkrétan az életveszélyt úgy éltük át, hogy több Kazah embernek a holttestét láttuk az úszó folyóba, akik kipróbálták az orvhalászatot.
A magyar csapatnak volt ugyan engedélye, de mindez az ottani hatóságoknak - tapasztalatai szerint- nem túl sokat jelent. Azt viszont szinte minden kazahsztáni tudja, hogy egy-egy óriásbeloga belsejében több tízmillió forint értékű ikra lapul. Akinek sikerül akár csak egyet is kifognia, ahogyan Oláh úrnak is, annak legalább egy évig egyáltalán nem kell dolgoznia a megélhetésért. A magyar horgász is a kazahsztáni zsákmányból éldegél azóta.
Vannak az úgynevezett kuttyogató fák, amiket a harcsázó horgászatnál használunk, rezgést és hangot kelt, miután a vízbe a megfelelő módon beütjük.
Ezzel a módszerrel, és néhány speciális segédeszközzel és persze hatalmas szerencsével sikerült a vállalkozó szellemű férfinek Nyugat-Szibériában élete eddigi legnagyobb halait kifogni. A mesterhorgász azonban nem elégszik meg élete legnagyobb halával. Ugyan még csak pakol, de néhány nap múlva ismét utazik, hogy a Kazah folyókban küzdjön meg az újabb kifognivalóval.
