2004. április 6. 21:04
'Én voltam az a fiatal előremutató, kicsit hibás, de fejlődőképes pozitív hős, aki a legtöbb mai témájú, azaz a mai életet ábrázoló filmben szerepelt” - mondta Soós egy interjúban
Egyik legnagyobb tévedése talán az volt, hogy eljátszotta Rákosi Mátyást is, hőst csinálva a bukáshoz közeledő diktátorból. Tévedés volt? Szemére lehet-e vetni a tapasztalatlan fiúnak, hogy játszani akart, fürödni a dicsőségben? Olyan korszak volt ez, amikor a nemzet ünnepelt költői verset írtak, ódákat zengtek Rákosiról. Mert ha nem tették, vagy éppen kritizálták a rendszert...
Soós Imre Szirtes Ádámmal lakott egy albérletben. Esténként duhajkodtak, szidták a rendszert: addig nem lesz jó világ Magyarországon, amíg Rákosi van hatalmon. A szomszéd meghallotta. Feljelentette őket. A két színész mehetett vidékre, Soós Debrecenbe, Szirtes Miskolcra. Ja, és a szomszédnak kiutalták a lakást.
De Soós Debrecenben is sztár volt. A kollégák ugyan néha lesajnálták, s tehették.
'Olyan korszakba tűntek ezek fel, mint a Tordai Teri, meg az Szirtes Ádám, meg a bátyám, hogy akkor még ugye nyírták egymást! Az volt a nagy színész, a befutó színész, aki szebben tudta mondani, hogy 'Szabadság elvtársak!” -számol be a múltról Soós Gábor, Imre öccse.
Soós megindul a lejtőn. Mindent megtett, hogy elismerjék és befogadják. Párttitkárságot is vállalt. Nem bírta a munkával járó feszültséget. Kábítószerezett és ivott. Fennmaradt káderlapján már elítélik:
'Rendkívül tehetséges, akit a korai siker tönkretett. Munkájához való viszonya sem olyan áldozatosan szerény, mint kellene, ezért aztán néhány szerepén kívül - amire lelkiismeretesen készül, elhanyagolja kötelességeit.. Nem képzi magát ideológiailag, nem végez mozgalmi munkát, tanácstag, akit nem látni a tanácsban, nem jár el a DISZ központi üléseire, amelynek szintén tagja. Iszik. Mértéktelenül dohányzik!”
És nem bírta, hogy hiába sztár, a többiek csak felkapaszkodottnak látják. Parasztnak. És hiába volt a Körhinta itthoni sikere, Cannes-i bemutatóra nem engedték ki. Sem őt, sem Törőcsik Marit.
'Mivel a Főiskola nem engedett ki, a Fábri szólt, hogy szeretné, ha a Soós Imrét vinnék, és valaki visszamondta Soós Imrének, - mert ezt ő mesélte nekem - valaki visszamondta neki - hogy azt mondták a minisztériumba, hogy őt ne vigyék ki mert ő nem tud viselkedni, mert ő egy paraszt! Mondta ezt a munkás-paraszt kormány vezető tisztségviselője!” - számol be egykori filmbéli partnere, Törőcsik Mari.
Soós Imre mindent veszni lát. Nyilvánosan gyakorolt önbírálatot. 1954-ben így írt a színházi lapba korábbi filmszerepeiről:
'Mindegyik mai témájú filmemben: Vízparton sétálok (Duna, Balaton) a szerelmemmel. Mindig holdvilágnál. Egyik filmemben sem csókolom szájon a szerelmemet. Legjobb esetben is ez a nézőre van bízva. Háttal vagyunk fotografálva. Összehajló fiatal pár. Mindegyikben sportolok, mégpedig kiválóan. Mindegyikben esztergálok, lakatos munkát véletlenül sem űzök, és újítok. Mindegyikben megmakacsolom magam, hogy a végén néhány lelki beszélgetés után, belássam hibámat, és fejlődjek egyet!”
Aztán jött 1956. A forradalom bukása után elvonókúrán volt. Amikor kijött, pszichiáterét vette feleségül. Ő azonban otthon sem bírta leszoktatni az italról.
Nem tudjuk pontosan mi történt az utolsó estén, az utolsó reggelen. Egy kicsiny garzonlakásban találták őt és feleségét, holtan. Hogy az asszony nem bírta férje tivornyáit és előbb férjével majd magával is végzett, vagy együtt határozták el az öngyilkosságot, soha sem fogjuk megtudni.
De motívumok a halálhoz bőven akadnak. Soós Imre nem bírta színésztársai és a hatalom packázásait. És nem tudott megbirkózni azzal sem, hogy hirtelen elfogyott körülötte a levegő: nem kapott olyan szerepeket, mint korábban, az olyan karakterekre ugyanis, mint ő már nem volt szükség.
