Az iszonyat képei a pályaudvarokon

'Láttam egy darabokra szaggatott csecsemőt' - mondta Ana Maria Taylor, utas. Enrique Sanchez már húsz éve dolgozik mentősként, de ilyen szörnyűséget még nem élt át. 'Szétroncsolt arcok, leszakadt végtagok, törött csontok. Mindenütt csak vér és vér. Azt sem tudtuk, kit ápoljunk először'.

Sanchez annak a mentős egységnek volt tagja, amelyet az Atocha állomásra riasztottak, ahol a felrobbantott vonatok úgy nyíltak szét, mint a szardíniás dobozok. 'Mintha háborús övezetben lennénk - mondta zokogva Carmen Perez ügyvédnő. - Leírhatatlan ez a rettenet. Madrid teljesen megbénult, teljes a káosz.'

Az épen maradt utasoktól az utcaseprőkig mindenki próbált segíteni a sérülteken. A veterán mentős Sanchez próbált lelket verni azokba, akik szeretteikért, barátaikért rettegtek. Voltak, akiknek a látványtól, a hírektől mondták fel idegeik a szolgálatot. Azucena Sanchez, a pályaudvar takarító személyzetének tagja elmondta, hogy három egymást követő robbanást hallott néhány percen belül, ezután pedig csak a kétségbeesés következett. Santiago Feia Perez mentőorvos a jajgatások, a vérző sebesültek, a lefejezett holttestek képét idézte.

A sérültek között legalább 25-nek állapota olyan súlyos, hogy bármikor meghalhatnak. Az egyik orvos szerint még mindig sokan vannak, akik a vonatokban rekedtek. A hatóságok 200-300 rendszeres véradót hívtak a helyszínekre, hogy vérükkel segítsék a mentést.