2004. február 27. 20:24
Ezzel a mondattal találja magát szembe az, aki ellátogat erre a különleges kiállításra. A falakon egymást érik a XIX., XX. század költőinek és íróinak legféltettebb hálószoba-titkai – ki finomabban, ki szókimondóbban beszél az erotikáról.
„Jannus Pannoniusnál fogtam bele a dologba – korábbi szerzőt nem találtam – és Ady nemzedékéig megy” – nyilatkozta Ratczky Rita, irodalomtörténész, a kiállítás kurátora.
A főigazgató asszony elmesélte, hogy - bár még csak pár napja nyílt meg a kiállítás -, máris felborzolta a kedélyeket. Úgy tűnik, mintha az erotika egybeolvadt volna a tabu szóval, legalábbis ami a szépirodalmat illeti.
„A reneszánsz egy kicsit szabadabban szólt erről az kétségtelen, ez látható az első teremben. A XIX. század, a Biedermeier egy kicsit visszafogottabb, és ha tudunk is róla, hogy készültek ilyen művek, nem kerültek napfényre, nem kaptak nyomdafestéket” – folytatta az irodalomtörténész.
Pedig „ami a világon a legnagyobb gyönyörűséget okozza és életet ad – én nem tartom szégyenletesnek. Nem a tárgyban rejlik a botránkoztató, hanem a módban, ahogy előadva van. Egy Madonna szűzies ártatlansága és egy szerelmespár testi egyesülése egyforma nehézségű művész feladat.” Ez a pár sor Zichy Mihály tollából ered, aki az erotikáról, mint a teremtés velejárójáról teljesen természetesen ír és rajzol. A következő teremben ritkaságot ritkaság követ. A falon szereplő idézet ugyanis az egész kiállítás kakukk-tojása.
„Igazából azt ígértem a látogatóknak, hogy a Nyugat első nemzedékéig, Ady-ig megyünk, de hát Weöres Sándor egy XVIII. századi költőnő, bizonyos Lónyay Erzsébet nevében írta a Psyché versciklust és ennek nem tudtam ellenállni, így a XVIII. századi terembe kitettem” – árulta el Ratczky.
A főigazgató asszony egyébként – bár kikérte mások véleményét – mégis saját ízlésére hagyatkozott a válogatásnál. Így aztán nem véletlen, hogy a harmadik terem közepét egy 1881 körül készült tonett ágy foglalja el – hiszen az ágyhoz nagyon sok minden kapcsolódik az ember életében:
„A születés, a szerelem és a halál egyaránt, ahogy a körülöttünk lévő szövegekből is kiderül. És ebben az időszakban a nyilvános ház is elég fontos részét foglalja el az erotikának.”
Ezt az időszakot ábrázolja a falon látható festmény is, Jovián György keze munkája. Az óriási képek tulajdonképpen montázsok, amik a tökéletes hangulatot hivatottak megteremteni. Egyszóval a prűdnek tűnő szépirodalomban is burjánzik a fülledt erotika – bár egyesek szerint a normális ember csinálja és nem beszél róla.
