2004. január 27. 16:23
„Fölültettek Budapesten, a Nyugati pályaudvaron. Külön szerelvény volt, hálókocsik hosszú sora, és 14 napig ment” – mondja Seregi László, az együttes egykori táncosa, aki ma az Operaház balettmestere.
Amikor itthon Nagy Imre kormánya bejelentette, hogy a varsói szerződés felmondására, és a szovjet csapatok kivonására készül: a Kínában vendégszereplő zenészek és táncosok akkor értesültek először a magyarországi hatalomátvétel híréről. Japán művésztársaiktól, akik hallgatták a japán rádiót.
„A kínaiak elkezdtek minket vigasztalni és bátorítani, hogy ez semmi. Nem érintheti a szovjet-magyar örök és megbonthatatlan barátságot” – emlékezik vissza Seregi.
Méreg László, vagy ahogy akkoriban hívták: Méreg elvtárs a Honvéd Együttes igazgatója volt 56-ban. A kínai vendégszereplés alkalmával találkozhatott Mao Cetung államelnökkel is. A kisnyugdíjas Méreg ezredes úgy fogalmaz, hogy annak idején őt odarakták a Néphadsereg együttesének élére. Ezt ő nem akarta, de nem is bánta meg:
„Tejben-vajban fürösztöttek minket. Az más kérdés, hogy politikailag nem fogadták el azt, hogy Magyarországon forradalom van. Abban az időben bevallom, hogy én sem. Én 46-tól meggyőződéses párttag voltam. Soha bűnt nem követtem el, de hittem abban, amit akkor mondtak.”
A világsajtó még tele volt a magyarországi forradalom leverésének hírével, amikor a szovjet pártközpont úgy határozott, hogy a magyar néphadsereg együttese, távozóban lépjen fel Moszkvában is. Ezzel akarták volna bizonyítani, hogy minden rendben van, hogy minden a régi, baráti.
„Amíg lehetett, addig azon az állásponton voltam, hogy nem árt egy gesztusként hazafelé fellépni Moszkvában” -meséli Méreg László.
Horváth Ádám, aki akkor a kórus tagja volt viszont azt mondja: mikor kiderült, hogy Moszkvába vittek minket, akkor kiderült, hogy nem költözünk ki a vonatból: „Hiába hívtak szállodába: mi benn maradtunk a hálókocsiban.”
Az együttes tagjai közül mindenki, vagy legalábbis szinte mindenki megtagadta a moszkvai fellépést. A Honvéd Együttes tagjait még kétszer akarták lekapcsolni a hazafelé tartó vonatból. Még egyszer Moszkvában és még egyszer Kijevben is. Nem sikerült, végül megérkeztek Budapestre. Itthon mindenkit elbocsátottak közülük.
1956-ban megszüntették a Honvéd Együttest. Kodály Zoltán levelet írt az illetékes elvtársaknak, és azzal érvelve, hogy a feloszlatásig mennyi pénzt költöttek a Néphadsereg művészeire: 1957-ben újraszerveződött a társulat. De teljesen új tagokkal, és a régi problémákkal: kezdődött minden újra, elölről.
„Tele vagyok botrányokkal. Hát, hogyne. Hát, még a Cinege… mi volt? Lajos. Azt hiszem Lajos volt. A Cinege Lajos is foglalkozott már a fegyelmimmel. Haj jaj!” – mondja Novák Ferenc, a Honvéd Együttes mostani művészeti vezetője, aki a rendszerváltás előtti utolsó honvédelmi miniszter regnálása alatt összesen hatszor kapott fegyelmit. Mégis 25 éve, hogy vezetője a társulatnak. Mindig visszavették későbbi jó magaviselete miatt.
Például amikor a szófiai restiben helyi fehérbort ivott, mert a vendéglátók ígéretük ellenére nem mentek elé a pályaudvarra. Novák végül konflisba ült, és elvitette magát a fellépés helyszínére. Egy részeg kocsissal: „Belőlem dőlt a Miszket illat. A pasiból dőlt a Masztika, és mondtam, hogy Grand Hotel.”
A város főterén elkezdődött a rendezvény, amikor a magyar művészeti igazgató már csak néhány méterre volt az eseménytől. Két oszlopban állt az ünneplő tömeg:
„Ez behajtott a két oszlop közé, és éppen ment a bolgár himnusz. Elképesztő. Hát, minden felborult. Hát, persze mikor hazajöttem kitört a fegyelmi. Ezt súlyosbította, hogy volt egy katonai attasé, akinek meggyőződése volt, hogy én ezt szándékosan csináltam. Ebből nagy konfliktusok voltak addig, amíg megpofoztam a pasit.”
Az elmúlt évtizedekben a Honvéd Együttes vendégszerepelt egész Európában, Afrikában, Ausztráliában, és Amerikában is. Például az akkor ugyancsak baráti Kubában a szervezőktől nem kapták meg az előre beígért zsebpénzt.
„Nahát, eladtam a lányok lábáról a cipőt, eladtam a fiúkról az inget: mindent, és egyszer csak lett ennyi pesónk. És akkor egy peso volt egy dollár értékben, be kellett volna váltani. A bárban egy dájkiri egy peso volt. De hát egy ingért kaptunk 30 pezót, tehát 30 dájkirit' – meséli Novák Ferenc.
A Honvéd Együttest ma is a hadsereg támogatja a legtöbb pénzzel, de hivatalosan már a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumához tartozik. Azóta, hogy néhány éve újra meg akarták szüntetni a társulatot, mert túl drágának találták a fenntartását. Az együttes tagjai egy pillanatig attól tartottak, hogy a próbatermeket ezúttal a kapitalizmus kísértete lengi be.
