Kitaszítva

Bacsa Gyula kálváriája 1969-ben Szegeden kezdődött. A tehetséges 19 éves srác a Tisza-parti város első osztályú csapatában rúgta a bőrt, azonban az ország, amelyben élt szűknek bizonyult számára. Egy év múlva már a tengerentúli New York Giants gárdájánál kereste kenyerét mint profi futballista. Néhány évvel később megnősült és két gyermeke született André és Jessica. Jól éltek, mindenük megvolt, arra is futotta, hogy a gyerekeket magániskolába járassák.

A mesébe illő történet azonban 1982-ben véget ért. Akkor, amikor a férfi szemtanúja volt egy rablásnak. A tárgyalásra tanúként idézték be, ő azonban nem jelent meg. Bár letelepedési engedélye volt, mégis attól félt, hogy kitoloncolják az országból mint illegális bevándorlót. Évek múlva kiderült, hogy a neve egy úgynevezett tiltó listára került. Szerinte ez okozta későbbi vesszőfutását.

17 év telt, amikor 1999 decemberében a mexikói határ mellett egy üzleti tárgyaláson vett részt. Szeretteit egy különleges ajándékkal akarta meglepni. Népi hímzésű takarókat és ruhadarabokat vásárolt nekik.

'Fél órát voltam Mexikóban. Csak egy kis hídon kellett átmenni oda-vissza. Átjövök és az amerikai oldalon kérik a hovatartozásom. Mondom törvényes lakos vagyok. Erre beküldtek egy szobába, és körülbelül 10 percre rá bilincsbe raktak, és onnan két hónapig nem jöttem ki.”

Bacsa úr rögtön értesítette az ügyvédjét. A védője azonban közölte a férfival, hogy az amerikai törvények szigorúan büntetik azokat, akik megtagadják a tanúskodást a bíróságon.

Kéthónapnyi raboskodás után zöldkártyáját, útlevelét elkobozták, és kitiltották az Egyesült Államok területéről. A családjától sem búcsúzhatott el, sőt nem is beszélhetett velük. A követség segítségével a családja nélkül kellett hazajönnie Magyarországra.

'Minden, … minden … 30 éves munkám,… üzletem,… éttermem… mindenem ott veszett!'

A Nagy Amerikai Álom szertefoszlott. Az egykori milliomos profi futballjátékos, ma egy szoba-konyhás, fűtetlen lakásban él az édesanyjával együtt. Családjával 4 éve csak telefonon tud beszél. Nem találkozott velük azóta, a felesége és gyermekei Clevelandben maradtak.

Apa: Remélem, a következő karácsonyt együtt tölthetjük. Vannak kedves emberek, akik próbálnak segíteni nekünk. André: Szuper, nagyon jó lenne. Apa: Figyelj! Járj iskolába rendesen! A pénzkérdés jöhet később is. Mondd meg Jessicának, hogy hiányzik. Szeretlek kisfiam. André: Szeretlek papa!

A család anyagi tartalékai az évek múlásával elfogytak. Munkát nem talál a férfi, mozgáskorlátozottként idehaza nem alkalmazza senki. Sőt, az amerikai rokkantnyugdíját 4 éve nem kapja meg.

Levelek százait írta a nemzetközi emberjogi szervezeteknek, ügyvédeknek, nagyköveteknek. Eredmény azonban egyelőre nincs. Most arra készül, hogy a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordul, és perelni fogja az Egyesült Államokat az őt ért sérelmek miatt.