A múlt héten bejárta a világsajtót egy megdöbbentő adat: a világ 8 leggazdagabb emberének összesítve annyi pénze van, mint az emberiség felének, körülbelül 3 és fél milliárd embernek összesen. Ez a számolási módszer valószínűleg pontatlan és tudománytalan, mindenesetre hangzatos, és ha másra nem is jó, arra biztos, hogy felhívja a figyelmet a hatalmas jövedelmi különbségekre a világban. És mi a helyzet itthon? Eljátszottunk a gondolattal, mi történne, ha a leggazdagabb magyar vagyona, körülbelül 300 milliárd forint, egy kis falunak jutna.

Tompa Eszter 2003-ban 22 éves volt, egy céltudatos, fiatal lány, aki előtt ott áll az egész élet. Rejtélyes halála megdöbbentett mindenkit, és sokan 14 éven át spekuláltak, hogy valójában mi is történhetett. Most már tudni. 14 évébe került a rendőröknek, hogy kiderítsék az igazságot. Ami történt, mondhatni, filmbe illő: egy kisebb bűnöket elkövető férfi egy pillanatra nem figyelt oda, miközben vezetett, aztán hozott egy rossz döntést, majd 14 éven át együtt élt a titkával, végül egy piti bűncselekményen bukott el. Moskovics Judit beszélgetett az ügy ismerőivel.  

Sok ügyfélnek inoghatott meg a hite karácsony környékén a Magyar Postában. Volt, aki heteket, volt, aki hónapokat várt a csomagjára, aminek karácsonyra meg kellett érkeznie. De volt, aki még most, január közepén is őrjöng, mert a küldeménynek se híre, se hamva. A postának persze mindenre van magyarázata, de ez aligha vigasztalja azt, aki későn kapta meg az ajándékát, vagy az étel, amit küldtek neki, megrohadva érkezett meg. Dühös ügyfelekkel és a Posta szóvivőjével Moskovics Judit beszélgetett.

A legesleghidegebb zimankóban egy fiatal srác kitalálta, hogy kerüljenek fogasok az utcára szerte az országban, és akinek van felesleges kabátja, vigye oda, hogy akinek nincs, elvihesse. Ilyen fogas a Vígsznház mellett is volt. Az ötlet jó, de persze becsúszott némi hiba: volt, ahol szervezetten vitték a rászorulóknak szánt meleg holmit, Pécsen pedig az irgalmasrend nem szerette volna, ha a templomuk mellett zajlik a gyűjtés. De ez csak az egyik jó ötlet volt a fagyban, sokan mások is összefogtak, hogy segítsenek. Serdült Szilvia riportja.

Gabriella nap mint nap, még a hétvégéken is olyan kemény fizikai munkát végez, amire sokan egyáltalán nem lennének képesek. Néha mindene fáj, de akkor is csinálja, mert nincs más választása. A munkája az, hogy a beteg fiát cipeli, emeli, lépcsőn le, lépcsőn fel, autóba be, autóból ki, kádba be, kádból ki. Szívfacsaró volt nézni, amit az anya nap mint nap végigcsinál. Gabriellának ez a munkája, és ezt az állam is elismeri: mindezért havi 47.700 forint ápolási díjat kap. A munkáért, ami heti hét napon át 24 órás ügyeletet igényel. És ami alól csak néha-néha kap felmentést.

Az mindig fura helyzet, ha valaki kiesik a szerepéből, különösen, ha egy jól felépített politikusi imidzsről hull le a lepel. Ez történt a fiatal MSZP-s Kunhalmi Ágnessel, aki konkrétan röhögőgörcsöt kapott a sajtótájékoztatóján december legvégén, és csoda, hogy egyáltalán el tudta mondani, amit akart. Nagyon szórakoztató jelenet volt, amikor az amúgy kifejezetten merevnek tűnő képviselő igencsak furán, sőt emberien viselkedett. Hogy miért?

Van egy rejtélyes figurája a magyar politikai életnek. Háromszor volt büntetve, börtönben is ült. Kerüli a nyilvánosságot. Az országos roma önkormányzat elnöke volt, amihez rengeteg balhés ügy kapcsolódik. Például furán költöttek el 1 milliárd 600 millió forintot, amit törleszteniük kellett volna, de maguktól erre képtelenek voltak. És mondjuk így, szerencséjük volt, mert végül mi, adófizetők siettünk a segítségükre. Farkas Flóriánról van szó, akiről egyszerűen nem értjük, hogy miért ilyen fontos a kormányzatnak. A „nem értem” című sorozatunk újabb része következik.

Nézzünk két találós kérdést. Az első: ha egy étteremben a vendég elvitelre kér egy csülkös bablevest, amiben 20 tömegszázaléknál kevesebb a hús, akkor ennek mennyi az ÁFÁ-ja? A második: ha igazi tej kerül egy koktélba, amiben van alkohol is, akkor annak mennyi az ÁFÁ-ja? És ha nincs benne alkohol? Na? Ezek nem a valóságtól elrugaszkodott kérdések, és nem is egy házon belüli vetélkedő feladványai a NAV-nál, hanem a valóság január elsejétől. Jó kis feladatokat kaptak a pincérek és a pénztárosok, amióta változott az ÁFA-törvény.

Moskovics Judit nemrég egy olyan családnál járt Ózdon, ahol a jövedelmük majdnem harmada kenyérre megy el. A család napi 2 kilót eszik meg, a legolcsóbból: ez laktató, és más ételekhez képest tulajdonképpen nem is kerül olyan sokba. Ők és sok más ózdi család karácsony előtt meglepő ajándékot kaptak: összefogtak a mostanság menőnek számító budapesti kézműves pékségek, kisütöttek rengeteg drága és nagyon jó minőségű kenyeret, és levitték Ózdra. Új és furcsa étel volt ez a rászoruló családoknak. Moskovics Judit riportja.  

Bilincsben vittek el korrupt vámosokat. Lebukott a nyelvvizsga-maffia. Vizsgálják a Voldemort néven elhíresült fideszes képviselő ügyét. Nyomoznak a 4-es metró építése miatt. Orbán Viktor nem tűri a korrupciót, Kósa Lajos szerint pedig tulajdonképpen meg is szűntették. Ha csak ezeket a híreket halljuk, egy tiszta ország képe sejlik fel előttünk, ahol nem éri meg korruptnak lenni. De mi a valóság? Miért van az, hogy a közvélekedés szerint Magyarországot mélyen átjárja a korrupció? És hogyhogy nem bukik le szinte egyetlen politikus sem?

Bróker Marcsinak véget ért a nyaralás. Ha annak tekintjük azt az időt, amit egy gyönyörű, meleg Karib-tengeri szigeten töltött, Belize-ben, ahová a legtöbbünk valószínűleg sose fog eljutni. De a legtöbbünk biztos nem keveredik olyan ügybe, mint a karcagi asszony, akin keresztül befektetők milliárdjai tűntek el. Az emberek csak vitték és vitték neki a pénzt, pedig amit ígért, irreális volt. De Karcagon azt beszélik, az is számított, hogy a helyi fontos emberek is nála kamatoztatták a pénzüket. És ha ők ezt tették, akkor más miért ne tegye?

Több, mint 200 halmozottan hátrányos helyzetű, nagy szegénységben élő gyerek jár a prügyi iskolába. Az egyik dolgozó rátalált egy internetes oldalra, az adjkirály.hu-ra. Ott kért segítséget a gyerekeknek. És kaptak, nagyon sokat. Élelmiszert, játékot. De talán a legjobban a szépen kimosott, szinte új ruháknak örültek. Moskovics Judit járt a borsodi településen, ahol találkozott Zsolttal, az egykori iskolagondnokkal is. Aki most főiskolára jár, és tanár lesz. Mert ki akar törni onnan ahol született, hogy ugyanott segíthessen.

A Házon kívülben látott történeteknek van egy közös pontja: a segítséget kérők és a segítséget adók egy internetes oldalon, az adjkirály.hu-n találtak egymásra. Az oldalt a Híradó szerkesztője Kollár Róbert és társa Pintér Pál alapította. Azt tapasztalták, hogy sokan vannak olyanok, akik segítenének a rászorulókon. De sokszor azt sem tudják, hogy egyáltalán hol találják őket.

Attilán egykor, mikor nem volt munkája, sokan segítettek. A felajánlásoknak köszönhetően, bár még mindig hajléktalanszállón él, most már dolgozik. És összespórolt 5 ezer forintot. Arra gondolt, most ő fog segíteni, az 5 ezer forintból bevásárol egy családnak karácsonyra. Kiposztolta a facebookra felajánlását. És igencsak meglepődött, hogy nem csak rászoruló családok jelentkeztek. Hanem olyanok is, akik Attilával együtt segíteni szerettek volna. Így aztán mindannyian elmentek, és bevásároltak 8 nagyon szegény családnak. Serdült Szilvia is ott volt.

Egy 7 gyerekes esztergomi család is az adjkirály oldalnak köszönheti, hogy most egy kicsit könnyebb az életük. Miután az anya elvesztette az állását, alig volt pénzük, hogy a 7 gyereküknek enni adjanak. Valaki feltötötte a történetüket az adjkirályra. Itt bukkant rájuk egy esztergomiakból verbuválódott civil csapat. És nem csak élelmiszert, ruhát adtak, hanem sokkal többet. Ingyen fogászati kezelést, hajvágást, szemvizsgálatot. Csupa olyan dolgot, amit biztos nem tudtak volna maguk kifizetni. Szabados Ágnes találkozott a családdal, és a segítőkkel.

A Darnózseliben történt bűnügy Hollywoodban is megállná a helyét. Adott egy hentes, akinek eltűnt a válófélben lévő felesége. Nyomozni kezdtek, és vádat is emeltek a hentes ellen: az ügyészek szerint a férfi megölte, és házi hentes üzemében feldolgozta az asszonyt. A holttest máig nem került elő, ennek ellenére az ügy meglehetősen egyértelműnek tűnt, legalábbis a nyilvánosság számára. Ám a bíróság meglepő döntést hozott.

23 másodperc - ennyi ideig csúszott irányítás nélkül a 2-es metró a múlt héten, mielőtt nekiütközött egy másik szerelvénynek. Akik rajta voltak, pokolinak írták le a karambol előtti és utáni perceket. Pánik tört ki, sokan egyből terrortámadásra gondoltak, az emberek egymáson tapostak: igazi katasztrófahelyzet volt. De hogy történhetett meg, ami azelőtt még soha? Hogy tudott egymásba rohanni két metró?

A Zelei család 2 hete mindössze 35 percet kapott arra, hogy megoldják, hogy a négy gyerekük velük maradhasson. 35 perc arra, hogy új otthont találjanak hatuknak. Nehéz elképzelni, hogy ilyen gyorsan bárki is képes lenne erre, nekik mégis szerencséjük volt. Azóta sem értik, hogy egy hivatal hogy tud ilyen helyzetbe hozni egy családot télen, pár héttel karácsony előtt.

Több mint két éve forgatott a Házon kívül azzal a nőgyógyásszal, aki zaklatta terhes pácienseit. Azóta sok minden történt, az orvos többször is munkahelyet váltott, de még mindig rendel, és még mindig terhes nők közelében van. Pedig immár jogerősen is kimondta róla a bíróság, hogy elkövette mindazt, amit az áldozatai állítottak. Vajon hogy lehet ez? És mint mond most minderről az orvos?

Mészáros Lőrincről a legfrissebb hír, hogy megvett egy tokaji borászatot, ami egyből állami megrendeléshez jutott. Igaz, állítólag ingyen dolgoztak. A milliárdos felcsúti polgármester cégeinek se szeri, se száma, és majdnem 700 ember dolgozik neki. De vajon ők mennyire részesülnek a 100 leggazdagabb magyar egyikének sikeréből? Vajon hogy keresnek az országos átlaghoz képest?

Győrkös István október végén a bőnyi házában kivégzett egy rendőrt. Az idős embert addig csak egy szűkebb kör istenítette vagy utálta. A maroknyi magyarországi hungarista - egyesek szerint neonáci - akik szeretnek katonásdit játszani, nagy terveket szőnek a hatalomátvételről, és akik közül néhányan gyanús kapcsolatot ápolnak az oroszokkal. De vajon miért kellett egy rendőr halála ahhoz, hogy lecsapjanak rájuk?

Biztos sokan álmodnak arról, hogy a budai Várban éljenek. Gyönyörű régi házak, nevezetességek, igazi kiváltság itt lakni. És logikusnak tűnik, hogy a kerület első embere is itt éljen. A fideszes Nagy Gábor Tamás tényleg itt él, egy önkormányzati bérlakásban, ami, és most nem túlzunk, nagyon-nagyon olcsó. Pedig a polgármesternek van saját lakása Budaptesen, és a nevén még egy lakás is szerepel, az is itt, a Várban. Vajon hogy jutott ehhez a kivételes lehetőséghez? És vajon hogy lehet az, hogy másnál nagyon is számít a piaci ár, ha bérel valamit? Rédli Balázs riportja.  

Vince Budapesten él, minimálbéres, 74 ezer forintot kap havonta. Éváék Luxemburgban élnek minimálbérből, ami ott átszámítva 560 ezer forint. Ildikó Angliában minimálbéres, ő havonta 360 ezer forintot kap. Erzsébet pedig Szlovákiában minden hónapban 100 ezer forintnyi eurót kap, ott annyi a minimálbér. Nálunk ugyan jövőre emelkedik 10 ezer forinttal a minimálbér, de ezzel még mindig hátul vagyunk a sorban Európában. Körülnéztünk négy országban, hogy megmutassuk, hogyan élnek meg ott magyarok a minimálbérből. Moskovics Judit és Serdült Szilvia riportja.  

Két nyugdíjas tanárnő és egy nyugdíjas szakácsnő nem is olyan régen gondoltak egyet: élni szerettek volna polgári jogaikkal, ezért elmentek Szolnokon a képviselőtestületi ülésre. Zavarta őket ugyanis, hogy a házuk mellett az ott élők megkérdezése nélkül szeretne az önkormányzat parkolót építeni. A polgármester vén kurvának nevezte őket. Aztán pedig egy fura magyarázattal áll elő…

Két példaértékű ember, akikre érdemes odafigyelni: Sinka Eszter körzetes nővér Miskolcon, akit imádnak a környéken. Mindenki Eszterkéje, ahogy hívják, folyton rendelkezésre áll: és nem csak a gyógyításban, hanem a betegei minden ügyes-bajos dolgában segít. Schill Beáta pedig koraszülött-orvos. Azzal szerzett hírnevet, hogy, ahogy mondják róla, anyává teszi az anyákat, és apává az apákat azzal, hogy odaengedi őket koraszülött babájukhoz. Mindketten a rangos Aranyanyu díjat kapták meg nemrég.

Egy rádió megalakulása vagy megszűnése nem feltétlenül kéne, hogy politikai ügy legyen. Nálunk azonban mégis az. A Class FM létrejöttét és azt, hogy most nem hosszabbították meg a frekvenciaengedélyüket, sokan összekötik azzal, hogy Simicska Lajos már nincs jóban Orbán Viktorral, Andy Vajna viszont belépett a rádiós piacra is. Ez az a játék, ami a fejünk fölött zajlik, miközben a hallgatók csak szórakozni vagy informálódni szeretnének. És veszteségként élik meg, ha megszűnik a kedvenc csatornájuk. A rádiózásról és a politikáról - Sebestyén Balázzsal.

Itt ez a hatalmas falfestmény, egy 56-os pesti srácról. A kép mellé azt írták, hogy ő Dózsa László, aki 1942-ben született. Pedig nem. Mert a képen szereplő pesti srác Pruck Pál, aki már nem él, a családja viszont igen. És a rokonok most csak kapkodják a fejüket: megalázva érzik magukat, mert egyszer csak jött az állam, és belegyalogolt a család történelmébe, sőt meghamisította azt.

Az abszurd humornak megvan az a szépsége, hogy a poénok sokszor igencsak túlzónak, az élettől elrugaszkodottnak tűnnek. A most következő történet is abszurd, de amiről szól, az maga a valóság. A Kétfarkú Kutya Párt aktivistái jót akartak tenni Pécsen, de végül a rendőrségen kötöttek ki. A bűnük az volt, hogy a szép színesre festették az amúgy ütött-kopott járdát, ahogy azt Budapesten is többször csinálták. Azt gondolták, ha már a város nem foglalkozik a problémával, majd ők megteszik az illetékesek helyett.

Van egy titokzatos ember, aki egy ideje fel-feltűnik Magyarországon. Egy szaúdi származású üzletemberről van szó, aki dúsgazdag, luxusban él, gyönyörű yachton hajókázik, és a világ számos pontján bejáratos a legmagasabb körökbe. Csak épp 25 éve körözi az Interpol. A „Nem értem” című sorozatunk újabb része következik, a titokzatos Ghaith Pharaonról.

Van egy régi jereváni rádiós vicc - még a szovjet időkből-, aminek a poénja az, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A poén még mindig áll sok-sok médiában megjelenő hírrel kapcsolatban. A médiumok egyfelől tévedhetnek, másfelől viszont szándékosan is interpretálhatják hazug módon a történéseket. Mondjuk azért, mert ki akarják szolgálni a kormányzati propagandát, és mindegy, hogy amit közölnek, az igaz-e. Ma Magyarországon a sok-sok hasonló esetből kirajzolódhat egy kép: hogy nem maga az újságírás, az ellenőrzött tények közlése a fontos, hanem az üzenet eljuttatása.

Vegyünk egy nehezen élő családot, ahol egy hónapban nem jut több egy emberre, mint 36 ezer forint, viszont van fürdőszobájuk. Ezért ők nem számítanak hátrányos helyzetűnek. Vagy vegyünk egy másik, 3 gyerekes családot, akik napról napra élnek, viszont az apa időnként kap közmunkát. Emiatt ők sem számítanak hátrányos helyzetűnek. Ha csak a számokat nézzük, örülnünk kéne, mert körülbelül 50 százalékkal kevesebb lett a szegény gyerek. Ha viszont azt nézzük, hogy a számítási módszerek változtak, akkor már csalóka lehet a kormány statisztikája...

Tarlós István és Lázár János folyamatosan vitázik a ramaty állapotú 3-as metró felújításáról. Aki akar, szórakozhat vagy bosszankodhat a csörtéiken, de a lényeg inkább az, hogy emberek százezreinek a napi rutinjáról, idejéről és kényelméről van szó. Arról ugyanis kevés szó esik, hogy mi lesz az utasokkal, ha leállítják a metrót. Nézzük, mi várhat a közlekedőkre!

Kőkemény férfiak állnak a magyar határ és a kerítés mellett. Erősek, határozottak, kisportoltak, ahogy az egy, nevezzük így, határvadásztól elvárható. Ezt a képet mutatja a rendőrség toborzó filmje, amivel a határ védelmére keresnek embereket. Serdült Szilvia riportjának szereplői azonban nem igazán felelnek meg ezeknek a kritériumoknak. Sőt. Mert, ahogy kiderült, a kormányhivatalok nagyon sokféle embert behívtak a toborzásra. Csabát például, aki járni és beszélni is nehezen tud a betegsége miatt. Vagy egy 8 hónapos terhes kismamát. Lássuk, ők hogy boldogulnának, ha nekik kéne védeniük a határt.

Talán Önökkel is előfordult, hogy egy beteg családtagot vagy ismerőst vittek kocsival kórházba. A legtöbb intézményben azzal szembesülhet az ember, hogy gondot jelent a parkolás. Vagy túl messze lehet megállni, mert egyáltalán nincs hely a közelben, és még ott is fizetni kell, vagy be lehet hajtani a kórházba, de ott aztán néha vagyonokba kerül a parkolás. Egy nézőnk írt nekünk felháborodott levelet, hogy már a gatyája is rámegy a parkolásra Debrecenben. Moskovics Judit elment vele a Kenézy kórházba, aztán végigjárt több budapesti intézményt is. Íme!

Egy jó ideje szitokszónak számít az offshore. Vagyis, hogy bizonyos cégek rejtegetik, hogy kik a valós tulajdonosaik. Ezért különösen érdekes, amikor az állam vagy egy önkormányzat kerül kapcsolatba offshore cégekkel. Ahogy ez a fideszes vezetésű Monoron is történt néhány évvel ezelőtt. A város egy ilyen cégtől vett fel hitelt, hogy felújíthassák a polgármesteri hivatal új épületszárnyát. Ráadásul euróban, pont akkor, amikor a elszálltak az árfolyamok, és a devizahitelesek azzal szembesültek, hogy az egekig emelkednek a törlesztőrészleteik.

A Római part nyáron zsúfolásig megtelik. Családok jönnek, piknikeznek, gyerekek bicikliznek. Mert itt a Duna. Le lehet sétálni. Mert még nincs benne semmi művi, természetes és szép. Ugyanakkor, ha árvíz van, tízezrek házát veszélyezteti a víz. Kell a védelem, ebben mindenki egyetért. Csak abban nem, hogy milyen. Amit a főváros szeretne, a mobilgát, az a helyiek szerint tönkretenné a környezetet, a Római part mérnöksivataggá válna. Közben vannak, akik építkeznek. Kihasználták a jogi kiskaput, és kormányközeli vállalkozók óriási, drága lakóparkot építenek a római-partra.

Nem jó érzés, amikor az ember tehetetlen, és csak követni igyekszik az eseményeket. A riport szereplői így érzik: ők mind kapcsolatba kerültek egy családdal vagy főbérlőként vagy szomszédként, és nincs olyan, aki jó emléket őrizne róluk. Van, aki azt meséli, hogy nem fizettek nekik, van, aki azt, hogy szinte az őrületbe kergették őket, mert senkire nem voltak tekintettel. Mi a zűrös albérlők nyomába eredtünk, beszéltünk mindenkivel, akik dühösek rájuk, és persze őket is megkerestük.

Ha kenyeret akarnak venni, nincs. Ha sajtot, az sincs. Se hús, se tej, lényegében semmi ennivaló, ami a napi bevásárláshoz kéne. Körülbelül 80 bolt Nógrád megyében pont olyan képet mutat, mint sok üzlet a szocializmus idején: vannak, de szinte üresek. Az eladók többsége még dolgozik, de ők se jártak jól, csak most kapták meg az augusztusi bérük maradékát. A Palóc Nagyker nevű cég csődje óta mindenkinek rossz: a kisboltok drágítottak, ami nem jó a vevőknek, a munkatársak pedig létbizonytalanságban élnek.

Alaposan felkavarodott azoknak a fiataloknak az élete, akik két hete leültek a kameránk elé, és részletesen meséltek a bicskei nevelőotthon igazgatójának szörnyű tetteiről. Julián és Levente örülnek, hogy az ügynek – úgy tűnik – már most komoly következményei vannak. Nem is hitték volna, hogy ilyen gyorsan lépnek a hatóságok. Heninek viszont felkavarodott az élete. Közben pedig a riport szereplőinél újabb és újabb áldozatok jelentkeznek, hogy elmeséljék saját történetüket.  

Ha úgy vesszük, egy intézmény szűnt meg nemrég: a Népszabadság 60 év után tűnt el az újságárusoktól. A lap sok korszakot megélt, és többféle ideológiát is képviselt az elmúlt több mint fél évszázadban. A bezárása azonban egészen váratlan és egészen megalázó volt a közönség és az újságírók számára. A lap működése és vége jól mutatja, hogy viszonyul ma az állam a sajtóhoz: ha akar, eltart neki kedves, de alig olvasott lapokat és hírportálokat, de ha akar, megnehezíti a többiek helyzetét. Erről is beszélgettünk a megszűnt lap újságíróival.

Vidéki tanodák. Ezeket azért hozták létre, hogy azok a hátrányos helyzetű gyerekek, akik az iskolában egyre csak növelnék a lemaradásukat, az órák után külön segítséget kapjanak. Más esélyük ugyanis nemigen lenne, így a tanodáknak sok gyerek és a szüleik is sokat köszönhetnek. A nemrég lezárult állami pályázaton azonban a 100 működő tanodából csak 19 nyert. Vajon mi  lesz a gyerekekkel? Serdült Szilvia riportja.  

Egy 10-20-30 milliós autót kevesen engedhetnek meg maguknak. De akik megengedhetik, egy sor olyan kedvezményben részesülhetnek, amiben más nem. Állami támogatásban, adókedvezményben, ingyen parkolásban, ami annak nem jár, aki mondjuk egy pár százezres öreg autóval közlekedik. De miért? A magyarázat: a zöld rendszám. Befektetés a jövőbe, vagy az amúgy is jómódúak támogatása? Szondi Vanda riportja.

Múlt heti riportunk nagy vihart kavart. Biztosan emlékeznek, két fiú, akik a bicskei gyermekotthonban nőttek fel arról meséltek, hogy az igazgató éveken át szexuálisan zaklatta őket. A ma már huszonéves fiúk bátran, arccal, névvel vállalták vallomásukat. Időközben a bicskei gyermekotthon igazgatóját felfüggesztették, és a hétvégén ki is kellett költöznie az intézetből, ahol 26 éven át lakott.  De még mindig nagyon sok kérdés van a történettel kapcsolatban. Talán a legfontosabb az, hogy maradhatott titokban a szexuális zaklatás 26 éven át? Jól működik-e az a rendszer, ahol a bántalmazott gyerekek nem mernek beszélni a nevelőknek, a gyámoknak? És szerettük volna megérteni azt is, mi zajlott le az áldozatokban? Miért mentek vissza újra és újra a bántalmazójukhoz?

Bő másfél évvel ezelőtt a Házon kívül stábja egy csaló nyomába eredt. Talán emlékeznek még rá. A férfi több mint száz embert vert át, akik fizettek neki, különböző dolgokért. Az áru azonban soha nem érkezett meg. A férfi eltűnt a pénzzel együtt. A rendőrség pedig, a károsultak legalábbis így érzeték, mintha nem csinált volna semmit. Akkor Serdült Szilvia nyomozni kezdett, megtalálta a csalót. És a forgatás után, hogy hogy nem, a rendőrség is elkapta. Börtönbe is zárták. A károsultak fellélegeztek. Aztán néhány hónapja újra feltűnt a csaló, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Mert közben feltételesen szabadlábra helyzeték.

Hogy várólista van az egészségügyben, az már sajnos mindennapos. Hogy heteket, hónapokat, és van, hogy egy évet is várni kell egy-egy műtétre, ebbe már beletörődtünk. Abba azonban nagyon is nehéz beletörődni, hogy már egy egyszerű vizsgálatra, vagy csak, hogy gyógyszert írjon fel az orvos, már arra is heteket kell várni. Szondi Vanda két olyan budapesti rendelőintézetben is járt, ahol sorszámokat osztanak a betegeknek. A sorszámokért pedig órákig állnak sorba. És sokan így sem jutnak be a rendelőbe. Csak hetek, hónapok múlva. Mert nincs elég orvos.

Amatőr színészeket nem szoktunk bemutatni a Házon kívülben, a következő riport ebből a szempontból mindenképp különleges lesz. A színészek élettörténete nagyon eltérő, de egy közös mindenképp van bennük: most épp a pálhalmai börtönben ülnek. A daraboknak és Moskovics Judit riportjának egyik szereplője egy többgyerekes családanya, aki egy nagy cég vezető beosztású munkatársa volt. A másik pedig egy programozó, aki gazdasági bűncselekmények miatt került börtönbe.

Úgynevezett viccpártok időről időre felbukkannak a politikában. Jó pár éve Izland fővárosában, Reykjavikban egy ilyen párt jelöltje lett a főpolgármester, aki a kampányában fura dolgokat ígért: például pálmafákat a fjordokra, vagy a drogok kitiltását a parlamentből. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya Párt néhány éve tűnt fel, de csak most, az utóbbi hónapokban vált igazán láthatóvá: apró akciókkal megszépítik a város elhanyagolt részeit, és beleálltak a kvótakampányba is: érvénytelen voksolásra buzdítanak. Serdült Szilvia töltött el velük némi időt, amibe az is belefért, hogy, mondjuk így, komoly politikusokkal is összehozza a pártelnököt.

Két férfi és két nő. Andy Vajna és Matolcsy György mellett is felbukkant egy-egy nő, akikkel a viszonyuk több, mint munkakapcsolat. Andy Vajnánál a feleségről, Vajna Timeáról van szó, aki, hogy-hogy nem, belevágott egy olyan üzletbe is, amelynek van köze a férjéhez és közpénzekhez is. Matolcsy György közeli ismerőse pedig dolgozott a jegybankelnökkel a korábbi munkahelyén, a minisztériumban, majd a jegybankban, most pedig az alapítványoknál. Amelyek, mint tudjuk, szintén közpénzt költenek. Ez, a közpénz az egyetlen oka annak, hogy politika közeli emberek magánéletével foglalkozunk, ami amúgy nem szokásunk.

Az ország eddig legnagyobb biztosítási ügye, vagy az ország legnagyobb biztosítási csalása. Egy nyírkátai férfi, Sándor az ügy főszereplője, aki két évvel ezelőtt a vonat alá került, és mindkét lábát elvesztette. Sándor korábban majdnem 30 biztosítást kötött, ezért járna neki most a hatalmas összeg. Vagy, ha úgy ítélik meg, hogy csalt, akár 10 év börtön. Sándor akkurátus ember és kitart az igaza mellett, hogy véletlenül esett a vonat alá, az ügyészség viszont nem ezt gondolja. Sándor ügye már bejárta a sajtót, de nyilatkozni csak Szondi Vandának nyilatkozott.

Gyarapodik az ország az EU-s pénzekből, bringaút és egy biciklis kalandpark Hatvanban is azokból épült. Több mint 1 milliárd 100 millió forintba kerültek. Nyilván örülni kéne neki, de igazából felhőtlen akkor lehetne a boldogság, ha mindkettő minőségi munka lenne, és sokak örömére szolgálna. Nem kötözködni akarunk, de nyilván elvárható lenne, ha már valami felépül ennyi pénzből, akkor az jó minőségű legyen, és minimum sokan használják. Itt viszont nagyon nem erről van szó.