„Már csak úgy tudok elaludni, hogy két Xanaxot beveszek” – pokollá vált egy társasház lakóinak élete, és ez ellen nem tehetnek szinte semmit

Van egy ház Budapesten, ahol az érzelmi kötődés áll szemben az üzleti érdekekkel, ahol emlékek feszülnek Excel táblázatoknak, és ahol a kisebbségben maradt lakók küzdenek egy befektetői csoporttal. Ez a ház a Gönczy Pál utca 2, négyszáz méterre a Dunától, és ötven méterre a világ egyik legszebbjének tartott vásárcsarnokától. Az épület az 1870-es évek elején épült, és több lakó is mesélt a Házon kívülnek arról, milyen emlékek fűzik őket oda, és miért döntöttek a maradás mellett.

Judit dédapja a XIX. század végén költözött be. 

Innen hurcolták el a dachaui koncentrációs táborba 1944-ben. 

Hajnal Izidor deportálásáról a ház botlatóköve is megemlékezik és ebbe a házba jöhetett haza Judit édesapja holokauszttúlélőként.

Mi ide születtünk, az anyukám is ide született és a nagymamám 1915-től lakott itt. Tehát ez egy nagyon régi kötelék

– mesélte a stábnak az asszony.

Odor Máté családja is több mint 100 év él itt. Ide született a nagyapja, az apja, ő maga és a kisfia is.

A kötődésem a házhoz már a második világháború előttről kezdődik. Itt nőttem fel, ide születtem, édesapám itt nevelt, és egész életemben itt is laktam

– mondta.

A háromemeletes ház második szintjét 2015-ben vette meg egy befektetői csoport, a Plotinus Invest, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy hostelt nyissanak. A cég képviselői nyilatkozni nem akartak, írásban küldték el részletes álláspontjukat. A kezdeti időkről ezt írták:

Az adásvételi szerződés megkötése előtt kikértük a lakóközösség véleményét is az általunk megvalósítani kívánt projektről, és csak az ő írásbeli beleegyező nyilatkozatuk birtokában vásároltuk meg a kollégiumot.

A hostel tulajdonosai kezdetben csupán 19 százalékot birtokoltak a házban, de ahogy telt az idő, szép lassan megvettek még egy lakást, meg még egyet, és még egyet, így többségi tulajdonba kerültek. Ráadásul, ahogy közleményükben írják, nem is olcsón:

2018-ban a négyzetméterenkénti 1 millió forintos vételár jóval meghaladta a helyben kialakult piaci árat.

A többségi tulajdonos Plotinus Invest elnök-vezérigazgatója lett a ház közös képviselője. A kisebbségben maradt nyolc család pedig ettől a ponttól kezdve érdemben nem tudott beleszólni a ház dolgaiba.

Akik döntenek a társasház pénzügyeiről, beruházásairól, ennek az ütemezéséről, az ez a gazdasági érdekközösség. Értem én, hogy ők vannak többségben, de mi van a lakókkal?

– tette fel a kérdést az egyik arcát nem vállaló lakó.

A ház kétségtelenül az utolsó a környéken, ahol még nincs felújítva a homlokzat. Ezért a többségi tulajdonos az egyik legelső közgyűlésen megszavazta egy felújítási alap létrehozását. Emiatt mindenkinek megnőttek a költségei, a cég, ahogy írták, 1,7 millió forint közös költséget fizet havonta. De a többi tulajdonos közös költsége is a tízszeresére nőtt.

Lackó Károlyné egyedül él a 30 négyzetméteres harmadik emeleti lakásban a férje halála óta. A korábban 4 500 forintos közös költsége most 40 ezer forint lett, amit a 120 ezer forintos nyugdíjából lehetetlen kigazdálkodni. Ica néni, ahogy a többiek hívják, a szomszéd lakásban élt hosszú évtizedeken át. Ott nevelte boldog házasságban a gyerekeit, és csak a férje halála után cserélte el a nagy lakást erre a kisebbre, de az emlékei ide kötik.

Szintén a harmadikon él 89 négyzetméteren Odor Máté a családjával, az ő közös költsége a korábbi 13 500 forintról havi 140 ezer forintra ugrott. 

Mivel leszavazni nem tudják, a kisebbségben maradt lakók egyetlen esélye, ha jogi úton támadják meg a közgyűlés határozatait. Ezt minden alkalommal meg is tették, amivel elindítottak egy olyan spirált, amiből most már nem tudnak kiszállni. Jelenleg 17 perük van folyamatban.

A kiszolgáltatottság, az leginkább az érzésem. Az, hogy egy többségi tulajdonos, ilyen befolyást tud gyakorolni a kisebbségben maradt tulajdonosoknak az egész életére tulajdonképen, mert nekünk most félig-meddig erre van ráállítva az életünk, hogy a pereket fizessük, a magas közös költséget fizessük, már aki egyáltalán tudja

– panaszolta Odor Máté.

A lakók maguk fizetik az ügyvédi költségeket. Volt már olyan per, amit megnyertek. A bíróság megítélne nekik kártérítést, amit elvileg a ház közös kasszájából kellene megkapniuk, ami ugye az ő befizetett közös költségükből van. Olyan mintha saját magukkal pereskednének, a saját pénzüket kapják vissza kártérítésként, miközben súlyos százezrekre rúgnak az ügyvédi költségeik.

Egyre kevésbé bízunk mi is abban, hogy tud jó kimenetele lenni, de benne vagyunk egy ilyen mókuskerékben. Rengeteg perünk van, amiből, ha kiszállunk, akkor is ki kell fizetnünk több millió forintot, ha nem szállunk ki, akkor is ki kell fizetnünk több millió forintot. Hosszú távon nyilván az lenne az érdek, hogy valamilyen szinten itt ismét élhető legyen ez a ház

– magyarázta a Házon kívülnek Judit.

A történet abszurditását mutatja, hogy a nyolc család leginkább a tízszeresére ugrott közös költség miatt perel. A többségi tulajdonos közleményében pedig az áll, hogy a közös költség megemelkedésének egyik oka pont a pereskedés.

A ház működési költségei a 2016-os szint mintegy négyszeresére emelkedtek. Kár lenne azonban tagadni, hogy a költségeink nagyjából harmada ügyvédi munkadíj, mely a lakók által a társasház ellen indított perek következménye, és csak e perek évekkel későbbi sikeres lezártát követően kapjuk vissza, amikor természetesen csökkenni fog majd a közös költség

– írta a cég.

Közben a turisták csak jönnek és jönnek. Ha a lakók elengednék az érzelmi kötődést, akkor sem tudnák piaci áron értékesíteni az ingatlanjaikat, hiszen ki az, aki szívesen élne egy fiataloknak szánt hostel alatt vagy felett.

A másodikon becsekkolnak a vendégek és letrappolnak az első emeletre. Se éjszaka, se nappal nem tudok pihenni, mert úgy dübörög az a lépcső, mintha bent a szobában az ég dörögne. Már csak úgy tudok elaludni, hogy két Xanaxot beveszek

– panaszolta Ica néni.

Ennek ellenére a megmaradt 8 lakás tulajdonosai azt mondják: beletörődnének abba, hogy együtt éljenek egy forgalmas turisztikai szálláshellyel, csak hadd legyen legalább valamennyi beleszólásuk a ház ügyeibe.

A többségi tulajdonos képviselője azt írta, hogy a társaság minden esetben a békés megegyezés mellett áll, aktívan keresi a peren kívüli megegyezést, még egy önkormányzati mediátor közbenjárását is kérte. És, de ezt már szóban tette hozzá, ha a nyolc lakó meggondolná magát, és mégis eladnák az ingatlanjaikat, akkor garantáltan a piaci ár lenne a tárgyalási alap.