Hol a legolcsóbb a bevásárlás, Németországban, Angliában, Hollandiában vagy Magyarországon? Kipróbáltuk, és meglepődtünk

Valkó Eszter nagyon szeret piacra járni. „Nem azért, mert olcsóbb, mint a bolt, hanem mert nagyon jó hangulata van, és kiváló minőségű árukhoz jut hozzá az ember” – mesélte a Házon kívülnek. A műsorvezető pár éve a hollandiai Groningenben él családjával. A bevásárlólistánkkal arra a piacra indult, ahol egyébként is gyakran megfordul.

A Nyugat-Európában élő magyar családoktól azt kértük, vegyenek fél kiló csirkemellet, egy 200 grammos vajat, egy csomag spagettit, egy liter 2,8 százalékos zsírtartalmú tejet és tíz tojást. 

Olyan termékeket válogattunk össze, amiket könnyű összehasonlítani: a kenyér például ezért maradt ki. A kiválasztott termékeket aztán Magyarországon is megvásároltuk, majd egy szakértőt is megkérdeztünk a drágulás okairól, valamint arról, hogy mi várható a következő hónapokban.

Eszter szerint a Groningen főterén található piacon a halkínálat a legjobb, „a legfrissebb halak innen, az Északi-tengerből”. A választék is óriási. „Sokkal élvezhetőbb minden, amit a piacon veszel, a kenyér, a hús, a zöldségek, a gyümölcsök. De van, ami kicsit olcsóbb is. Nyilván attól függ, hogy melyik bódéhoz mész oda.” A magyar család a belvárosban lakik, a környékükön ezért drágább üzletek vannak, de Eszter gyakran felpattan a biciklire, és elmegy a nagyjából öt kilométerre lévő diszkontba.

Amit tudott, ezúttal a piacon vásárol meg, a tejért, a vajért és a spagettiért viszont a boltba ugrik be. „A legolcsóbb vaj 1 euró 79 cent” – mutat rá egy 250 grammos kiszerelésű vajra. Ez forintban kicsit több mint 700 forint, Magyarországon a duplája is lehet. Valkó Eszter szerint a drágulás Hollandiában is érezhető, de az embereket nem foglalkoztatja különösebben. „A hollandok hétköznapi életét ez annyira nem érinti, tehát nem állandó téma az, hogy »úristen, már megint drágább a vaj, megint drágább a kenyér«. Néha szóba kerül, de nem omlanak össze” – meséli.

Nem rázta meg őket a drágulás

Ha valami elfogy otthon, Horváth Dénesék a közeli szupermarket felé veszik az irányt az angliai Guildfordban. „Egyrészt azért, mert közel van, másrészt azért, mert nagyon jó a választék, mindenből van több változat. Vannak alternatív termékek, vegán, glutén- és laktózmentes stb. És mindent egy helyen meg tudsz venni” – mondja. Szoftverfejlesztőként dolgozik, a barátnőjével lassan öt éve költöztek Angliába. Rákérdezek, hogy ott mennyire érezhető a drágulás. „Észrevehető valamennyire, de nem számottevő” – mondja. Mivel a többség jól keres, Dénes szerint az árak nem igazán foglalkoztatják az embereket. 

Nem különösebben szokott ez beszédtéma lenni, se az itteni magyarokkal, se az angolokkall
 

Ha egy nagybevásárlás költsége felmegy 60-ról mondjuk 70 fontra, akkor ez még mindig elenyésző része egy átlagos fizetésnek, szóval nem esnek pánikba ettől. A legtöbb embernek még mindig több marad hó végén, mint amennyire a megélhetéshez szüksége van” – magyarázza.

Mivel egy nagy szupermarketbe megy, ő mindent egy helyen vásárol meg. Otthon a macskájuk, Afganisztán figyeli érdeklődve a kipakolást. Dénes azt mondja: szerencsések, nem kellett változtatniuk a vásárlási szokásaikon. „Nem nézzük, hogy éppen mi akciós, vagy mi van leértékelve, hanem amihez kedvünk van, bepakoljuk a kosárba, és megyünk a kasszához.”

Olcsó csabai Bajorországból

„Régebben, amikor hazamentünk, én nagybevásárlást csináltam, mert olcsóbb volt a csirkemell, a kolbász” – meséli a bajorországi Vilshofenben élő Kazinczi Eszter. De már nem éri meg Magyarországon bevásárolni, még a tipikus magyar termékek egy részét is olcsóbban kapja meg az ottani boltokban. „A csabai kolbász 1 euró 50 centbe kerül. Otthon legutóbb több mint ezer forint lett volna megvenni.” Mivel Németországban az áfa is jóval alacsonyabb, mást se nagyon érdemes itthon megvásárolni. „Ruhákat, cipőket, ilyesmiket már nagyon rég nem veszünk Magyarországon” – mondja Eszter.

A családjával négy éve költözött Németországba. Itthon óvodapedagógus volt, ott egy gyerekotthonban helyezkedett el, és mellékállásban divattanácsadóként dolgozik. Azt mondja, ott is több kerülnek az élelmiszerek, de az itteni drágulás mértékét megdöbbentő volt látni. 

Augusztusban voltunk otthon, meg most, karácsonykor. Óriási volt az áremelkedés ez alatt a pár hónap alatt
 

 – mondja. A bevásárlást általában ő intézi. A tőlünk kapott bevásárlólistával az egyik közeli diszkontba indul. Az ottani boltok közül ez egy közepes árkategóriájú üzlet.

Eszter szerint a spórolásban sokat segít, hogy a német boltok rengeteget akcióznak. Késő délután például olcsóbban árulják azokat a friss termékeket, amik másnap már nem kerülnének ki a polcokra. „Öt óra után van egy akció, úgy hívják, hogy ments meg táska. 3 euróba kerül, és körülbelül 20 eurónyi közeli lejáratú vagy friss terméket pakolnak bele. A tartalmát nem lehet cserélgetni. De mindig van benne zöldség, gyümölcs, tejtermék vagy aznap kisütött pékáru.”

 Bár a drágulás mérsékelt volt, Eszter szerint sok munkáltató megemelte a fizetéseket. „Próbálnak segíteni a munkavállalóknak ebben a nehéz helyzetben, az én munkahelyem például magától segített.” Az árak emelkedése szerinte Németországban sem igazán beszédtéma.

Beletörődtek a drágulásba

„Fél kiló csirkemellet szeretnék” – fordulok oda Zoltánhoz. Amikor a hentes keze a gyönyörű, egész csirkemellek felé indul, bezsebelek egy lemondó pillantást, amikor megjegyzem, hogy az árstopos áruból vinnék. Az egy külön rekeszben van a pulton, nem is fogy annyira. Zoltán szerint a vásárlóik többsége nem az árra megy. „Nálunk inkább a minőséget keresik”  – jegyzi meg. A bevásárlást az egyik kisebb fővárosi piacon kezdjük. Bár hétköznap van, Zoltánéknál nagy a forgalom.

A tojást már Kruk Tibornál vesszük. Szerinte az emberek már nem teszik szóvá a drágulást. „Már négy hónapja ugyanazzal az árral dolgozunk. Úgyhogy most már helyére tették az emberek. Nem mondom, hogy egyesével veszik a tojást. Aki idáig tizet vett, az tizet vesz most is, de persze elteszi magában, hogy ez most ennyivel drágább” – jegyzi meg.

Spagettit az egyik zöldségesnél találok. Mariann is azt mondja, a forgalom nem az árak miatt gyér, hanem mert év eleje van. „A január mindig gyenge. Az emberek kiköltekeztek az ünnepek alatt, aztán most kicsit összébb húzzák a nadrágszíjat. Meg most jönnek a rezsiszámlák, ami megint megterhelő.” A bevásárlólistán szereplő tejet és vajat végül egy közeli kisboltban tudom megvenni. Az árstopos tej beszerzésével hiába próbálkozom, sehol sincs belőle, ezért abból csak egy drágábbat tudok venni.

Hasonló árak, eltérő fizetések

És akkor jöjjön az eredményhirdetés. A bevásárlás Hollandiában volt a legdrágább, Valkó Eszter részben piacon, részben egy boltban vásárolt. Átszámítva 4643 forintot fizetett. Az angol bevásárlás volt a második legdrágább. Mivel Horváth Dénes csirkemellből és tésztából csak egykilós kiszerelést kapott, az összehasonlításnál csak az áraik felével, egy 10 font alatti összeggel számoltunk. 4410 forintot fizetett.

A magyarországi bevásárlás 4176 forintba került. Árstopos tejjel némileg olcsóbb lett volna, de Kazinczi Esztert még úgy sem lehetett volna megszorongatni. 

A németországi diszkont volt a legolcsóbb: a megadott öt termékért kevesebb mit 10 eurót, átszámítva 3811 forintot fizetett. 

Ez persze nem tudományos igényű összehasonlítás, de érdekes volt látni, hogy a végösszegben óriási eltérések nem voltak. Pedig Nyugat-Európában több esetben jobb minőségű, organikus élelmiszert lehetett vásárolni a hazaival nagyjából azonos áron. 

Amiben viszont óriási az eltérés: a fizetés, amiből ki kell gazdálkodni a bevásárlást.

„Nyugat-Európában kétszeres-háromszoros bérek vannak a magyarországiakhoz képest. Tehát emiatt vannak kedvezőbb helyzetben Németországban vagy Hollandiában az emberek. Ezért nem rázta meg őket annyira ez az élelmiszer-áremelkedés, ami egyébként ott nem is volt olyan magas, mint Magyarországon” – magyarázza Hornyák József, a Portfolio elemzője. Az Eurostat legutóbbi összehasonlításai még Ukrajna megtámadása előtt készültek. Hornyák József szerint a bérkülönbségeket és az elszabadult inflációt figyelembe véve a magyar családok arányaiban drasztikusan többet költenek élelmiszerre, mint a nyugat-európaiak. 

A magyarok a jövedelmükből dupla annyit fordíthatnak kizárólag élelmiszer-fogyasztásra, mint a fejlett nyugat-európai országokban élő emberek.

A drágulás már olyan mértékű, hogy a boltok forgalma visszaesett. „Az embereknek vissza kell fogniuk magukat, már kevesebbet tudnak vásárolni, mint egy évvel korábban. Utoljára 2009-2010-ben volt ilyen jelentős mértékű visszaesés az élelmiszer-kiskereskedelemben.” Az Európai Unióban Magyarországon a legmagasabb az infláció, de ha csak az élelmiszerárakat nézzük, világrekorderek vagyunk. „Beleférünk a világ tíz leggyorsabban növekvő országába. Itt olyan országok vannak, mint Venezuela, Argentína vagy Törökország, örök inflációs bajnokok.”

Bár a kormányzati kommunikációban a drágulásért kizárólag az Ukrajnában dúló harcokat teszik felelőssé, Hornyák József szerint az infláció már jóval korábban elszabadult, nem kis részben a kormány intézkedései – például a boltokra kivetett különadók és a választások előtti osztogatás – miatt. „Ilyen volt az SZJA-visszatérítés, a 13. havi nyugdíj, a fegyverpénz. Tehát plusz pénzt kaptak az emberek, amit elkölthettek a boltokban. A vállalatok pedig úgy érezték, hogy emelhetik nyugodtan az árakat, hiszen van kereslet.” Aztán jött a rekordgyenge forint, és az összes importtermék drágult.

Az Orbán-kormány politikai csodafegyvere az árstop, Hornyák József szerint azonban a hatósági árak növelik az inflációt. „Az ástopon végső soron kétszer veszítenek a fogyasztók. A hatósági áras termékeken keletkező veszteséget szétosztják más termékekre, kenyérre, sajtra, kiflire, más termékekre. Az árstopok eltörlése után a hatósági áras termékek ára fel fog menni a piaci árra. De azoknak a termékeknek az árát, amikre szétosztották a veszteséget, már nem fogják csökkenteni” – magyarázza. 

Fellélegezni egyelőre még nem lehet: az elemző szerint az infláció csúcsa még előttünk van, és csak az év második felében csökkenhet. Ha minden jól alakul.