Fenntartásokkal, de üdvözli a BKIK elnöke a katatörvényt, Parragh László viszont szerinte alkalmatlan az adózók képviseletére

Összességében mi a véleménye a kedden elfogadott katatörvényről?

Ahhoz, hogy minősíteni tudjuk a most megszavazott katatörvényt, vissza kell mennünk az időben tíz évet, amikor megszületett a kata. Az volt a lényeg, hogy egy olyan jogszabály keletkezzen, ami nagyon egyszerű a vállalkozóknak, ne legyen nagy teher, ugyanakkor tb-jogosultságot is adjon. Az alapkoncepció az volt, hogy a lakosságnak szolgáltató vállalkozóknak kell egy ilyen típusú adó, mert a felmérések szerint az ilyen típusú vállalkozók 98 százaléka veszteséges volt akkor. Magyarán onnan egy fillér adó nem jött be a költségvetésbe, a fekete pénzek meg vándoroltak köztük. A kata jó módszer arra, hogy becsatornázzák ezeket a vállalkozásokat a legális, adózó szférába.

A probléma ott kezdődött, hogy megállapították a 2012-es minimálbér függvényében a havi 50 ezer forintos adót. A minimálbér később egyre nőtt, az adó összegét viszont nem igazították hozzá. Nőtt ugyanakkor a hatmilliós keret nyolcmillióra, majd 12 millióra. 12 millióra számítva a havi 50 ezer pont a fele annak, mintha hatmillióra számolnánk. Innentől kezdve egyre kedvezőbbé vált a kata, és egyre többen kezdték használni. Ami még mindig nem lenne probléma. 

De amikor egy munkavállalónak durván 43 százalék a teher, meg az adó, és öt százalék a katába adózni, nem nehéz a döntés… Rengetegen felhasználták a bújtatott foglalkoztatásra.

Így alakult ki ez a 450 ezres katás tömeg, ami tényleg értékelhetetlen. Durván 800 ezer vállalkozót tart nyilván az országban a KSH, ennek a katások szám több, mint a fele. Ez a vicc kategóriája. Valamit biztos tenni kellett volna. Itt nagyon nagy felelőssége van az álláspontunk szerint a kamaráknak, személy szerint pedig Parragh Lászlónak, aki most nagyon a kata megszüntetése mellett érvelt. De neki az elmúlt tíz évben eszébe juthatott volna, hogy a katát valorizálni kellene. Ha minden évben csak három-ötezer forintot emelünk, az már számított volna, most járna úgy 80-90 ezernél a kata havi adója, és nem lenne ekkora társadalmi feszültség.

Önök korábban is kritizálták Parragh László hozzáállását. Hogy látják, ezután a törvény után lehet őt alkalmasnak nevezni az adózók érdekképviseletére?

Nekünk az a véleményünk, hogy ezelőtt sem volt alkalmas. Ezt az elnökségünk közleményben is kiadta, elítéltük a viselkedéséért és a nyilatkozatokért, amiket tesz. Abszolút nem konzultál sem az elnökséggel, sem a vállalkozókkal. Ez mind az ő egyszemélyes véleménye. 

A katatörvény tipikus példája annak, hogyan nem kell a vállalkozók érdekeit képviselni.

De most őt félretéve a mi elemzésünk azt mutatja, hogy a katások csoportja három részre oszlik, nagyjából egyharmados arányokban. Egyharmaduk azt csinálja, ami a kata eredeti koncepciója, alapvetően a lakosságnak szolgáltatnak. A törvény most visszatért ehhez. Van egy másik réteg, a fehérgallérosok, a szabadúszók, zenészek, művészek, újságírók. Olyanok, akik projektszerűen működnek, de tényleg vállalkozók. Nekik ez egy nagyon kedvezményes forma volt.

Ha a kormánynak a rendezés a szándéka, akkor jó úton járunk, nekünk ez a véleményünk. Egy nagyon kedvezményes katával megmentik az első egyharmadot, de második lépésben kellene valamilyen kedvezményes, egyszerűbb adórendszer ennek a második, szabadúszó fehérgalléros rétegnek. A harmadik harmad pedig csak egy jó lehetőséget használt ki.

A harmadik egyharmad alatt kiket értünk pontosan?

A bújtatott munkavállalókat és azokat, akik pénzkivételre használják a katát. Példának mondom: két évvel ezelőtt a vállalkozói réteg lex Parraghnak nevezte el azt a szabályt, hogy ha hárommillió forint felett számlázol egy cégnek, akkor afölött 40 százalékos a büntetőadó. Közel százezer ilyen katás vállalkozó volt nyilvántartva. Mi azt mondtuk, hogy ezt ki fogják játszani, és ez meg is történt, 90 százalékuk megtalálta a megoldást. Keresztbeszámláztak egymásnak, bevonták nagypapát-nagymamát. Strukturálisan kell megoldani a problémát.

A dolog, amiről sokan nem beszélnek, hogy ma is van egy nagyon jó adózási lehetőség, az átalányadózás. Az a legrosszabb esetben is 40 százalékos költséget elismer, amellett a minimálbér fele adómentes. Hárommillióig öt százalékkal, hatmillióig nagyjából 10-15 százalék körül lehet az adó. És csak 18 milliónál megy fel 25 százalék felé.

Az rtl.hu-n egy adószakértő nemrég arról beszélt, hogy az átalányadózás nem tud konkurálni a katával. Ez a módszer drágább is és bonyolultabb is.

Ez a lényege. Tényleg bonyolultabb. Adóelőleget kell fizetni, százalékosan kell kiszámítani, negyedévente kell fizetni. Oda kell egy könyvelő. A szabadúszó társadalommal egyeztetve viszont azt látjuk, hogy még akár magasabb terheket is hajlandók fizetni az egyszerűségért. Az online kérdőívünket több mint ötezer vállalkozás töltötte ki.

Az már látszik, hogy az emberek az egyszerűségért hajlandóak többet fizetni.

Mi két nagy dolgot akarunk javasolni. Egyrészt azt mondjuk, hogy ez a katatörvény önmagában rendben van, mert rendezi a lakosság felé szolgáltatók helyzetét. Ők viszont nagyságrendileg tíz százalékban cégeknek számláznak. Tehát ezután ha egy fodrász céghez menne, nem fog tudni katázni. Most majd az lesz, hogy ha valaki cégesen menne fodrászhoz, kér egy katás számlát magánszemélynek, elszámolja a díjat reprezentációs költségként, arra rátesz 40 százalékot a cég, 40 százalékkal drágábban kifizeti. Sokkal egyszerűbb lenne, ha azt lehetne mondani, hogy lehet cégeknek számlázni, de ilyenkor a cég 40 százalékot fizet. Kész, ilyen egyszerű.

A másik változtatás, amit szeretnénk, az egy egyszerűsített adózási mód a fehérgalléros szabadúszók számára, ami havonta százezres nagyságrendű lenne. Ez biztos, hogy a költségvetésnek is jó lenne, mert nyilvánvaló, hogy ha valaki költségelszámolással dolgozik, akkor apait-anyait belead. Nem véletlen, hogy tizenéve a vállalkozások 98 százaléka veszteséges volt.

A BKIK-ban is erős a taxisok jelenléte, ön pedig a Főtaxi tulajdonosa. Lobbiztak-e azért a kormánynál, hogy ők kimaradjanak az új katatörvényből?

Nem. Mi azt képviseltük, ne legyen kritérium az, hogy valaki kizárólag a lakosságnak szolgáltat. Akár egy foglalkozás szerinti felosztást, akár valamiféle büntetőadót is el tudtunk volna képzelni. De a legegyszerűbb az lett volna, amit az imént részleteztem. Mi abszolút globálisan próbáltunk lobbizni. Ilyen értelemben kellemes meglepetés volt a taxisok kivétele. Logikus, amit a kormányzat mond. A taxis az egyetlen szakma, ahová beülök, és a taxis megkérdez, hogy „céges? Mert ha céges, akkor nem tudom elvinni”. A többi szakmában ez azért nem így van.

És egyetért a taxiszövetség kritikáival, amik arra vonatkoznak, hogy az új katatörvény nem emeli meg az áfamentesség határát? Ők azt szeretnék, hogy ez 12 millióról legalább 14-15 millióra menjen fel.

Azt nem tudom, hogy ez kritika-e, vagy sem. Szerintünk is szorgalmazni kell az EU-nál, hogy 12-ről 18-ra emeljék a határt. Ennek semmi akadálya nincs, hiszen láttuk, hogy Szlovákiában és Romániában is most emelték a határt 15-16 millió forint körüli összegre. Én biztos vagyok abban, hogy nyitott kapukat döngetünk. Ezt el kell érni.

Az biztos, hogy amíg a kormányzat ezt nem éri el, a 12 milliós határt papíron senki nem fogja átlépni, mert nem lesz hülye és mondja azt, hogy „najó, innentől kezdve áfásan számlázok”.

Ez egy probléma, de én nem látom, hogy különösebben nagy gond lenne megoldani.

Olyan gyorsan rakták össze ezt a katatörvényt, hogy a Hende Csaba által később benyújtott módosító csak helyesírási hibákat javított. A bejelentés után egy nappal szavazták azt meg. Önnek vannak teóriái arról, hogy mire fel ez a sietség?

Azt gondolom, hogy olyan nagy, széles réteget érint a törvény, hogy látszott: konszenzusos megoldás nem tud születni. A politikai helyzeten is ez látszik: bármit csinál a kormány, az ellenzék mást mond. Az igazság az, hogy bárki legyen kormányon, bárki legyen az ellenzék, ez mindig, más országokban is így van. Nyilvánvalóan kizárt volt a politikai konszenzus. A szakmai konszenzus pedig ekkora átalakítás mellett nehezen lett volna összehozható. Azt gondolom, hogy ha a sietségnek az volt a háttere, hogy most gyorsan oldjuk meg a kata problémáit, akkor az rendben van. Persze még kell finomítani a szabályokat: a céges számlák ügye az egyik legnagyobb probléma. A másik pedig az, hogy a törvény szerint nincs lehetősége az egyéni vállalkozónak arra, hogy nagyobb tb és nyugdíj érdekében többet fizessen be.

A kormány narratívája szerint a kata módosítására a „háborús infláció” miatt van szükség. Mit gondol erről a magyarázatról, illetve hatékony deflációs módszernek tartja-e a katatörvényt?

Szívesen meghallgatnám ennek a mélyebb kifejtését. Hogyan működik ez inflációkivédő módszerként? Azt látom, hogy ez pár száz milliárd forinttal megkurtítja a költségvetést, ami azért szabad szemmel látható. Tehát ha az van mögötte, hogy szükséges visszaterelni a vállalkozókat a normális adózás alá, azzal teljesen egyetértek. Hogy milyen mértékben, hogyan függ össze az inflációval, azzal kapcsolatban inkább nem nyilatkoznék.

Azon kívül, hogy az emberek az egyszerűséget preferálják az olcsósággal szemben, még mik derültek ki a katások hozzáállásáról az önök online konzultációjából?

Kedd este zártuk le a konzultációt, így kell még pár nap, hogy teljesen kielemezzük. De már látjuk, hogy döntően a józanság vezérli őket. Tisztában vannak azzal, hogy az eddigi kata „túl kedvezményes”, és hogy ez így nem mehet tovább. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi az a teher, amit még elviselhetőnek tartanak. Úgy látjuk, ez olyan 15 és 20 százalékos adó között van, persze inkább a 15-höz van közelebb. De ez már egy kezelhető nagyságrend, ha összehasonlítjuk például az egyéni vállalkozói 40 százalékos átalányadóval. Ha megnézzük a kettőtől 18 millióig terjedő bevételi sávot, ott 3-4 százalékról megy fel 25 százalékig. Ez elég széles skálát fed le ahhoz, hogy abban bizakodjunk: van megoldás.

Nyitókép: BKIK