Nevetve el lehet rejteni a világ elől a legnagyobb mocskos vagyonokat is

Állam- és kormányfők, politikusok, köztisztviselők, üzletemberek, sztársportolók, hírességek és bűnözők titkos offshore-tranzakcióit mutatta be a Pandora Papers néven ismertté vált nemzetközi újságírói projekt. 2021-ben születtek meg az első cikkek, a világ 600 újságírója 14 nemzetközi ügyvédi iroda és vagyonkezelő 11,9 millió kiszivárogtatott dokumentumát dolgozta fel, hogy kiderüljön, hogyan rejtegetik vagyonukat a gazdagok, illetve hogyan kerülik meg az adózást. A munkába Magyarországról a Direkt36 oknyomozó portál kapcsolódott be.

Már ekkor több száz orosz szupergazdag piszkos ügyei váltak láthatóbbá, köztük olyanoké is, akik már szerepelnek a szankciós listákon. Az ukrajnai háború miatt az akciót összefogó ICIJ (International Consortium of Investigative Journalists) nemzetközi újságírószervezet ismét összekötötte a pontokat, a Pandora Papers adatait összevetették más forrásokkal, kifejezetten azzal a céllal, hogy még tisztább legyen a kép az orosz politikusok és oligarchák eltitkolt vagyonai ügyében. A kutatás eredményeit Pandora Papers Russia néven publikálják április közepe óta.

Így vált egyértelműbbé az is, hogy az oligarchák nem csak egzotikus szigetek offshore-lehetőségeivel élnek szívesen, Ausztria is érintett. 

Április közepén derült ki, hogy Ausztria és Magyarország nem akart rátenni két orosz oligarchát az EU szankciós listájára, végül csak más tagországok nyomására engedtek.

Osztrák részről az ICIJ akciójában a közszolgálati ORF mellett a Profil nevű lap vett részt, ők mutatták be, hogyan vezetettek el a nyomok az alsó-ausztriai Oberwaltersdorf legelőkelőbb részére, a 135 hektáron elterülő, Fontana nevű zárt luxus villaparkba. A gazdagok kedvelt pihenőhelyeként ismert fényűző Fontana üzemeltetője Siegfried Wolf vállalkozó, Oleg Gyeripaszka oligarcha régi üzleti partnere. Wolf egyik cége 2020-ban két építési telket adott el itt, a vásárló kilétét mindkét esetben átláthatatlan cégháló fedte el. Az egyik érintett céget azonban össze tudták kötni Putyin legbelső köreivel, méghozzá azzal a Kirill Androszovval, aki Putyin miniszterelnöksége alatt kabinetfőnök-helyettes volt. 

A Fontana golfklub, a gazdagok játszótere:

Az orosz elit évtizedek óta használja azt a jogászokból, bankárokból, adótanácsadókból, könyvvizsgálókból, pénzügyi tanácsadókból és vagyonkezelőkből álló globalizált iparágat, amelynek nincs más célja, mint a vagyonok minél alaposabb elrejtése. Az ingatlanok, földek, jachtok, hajók, nemesfémek és műalkotások valódi tulajdonosait céghálókkal, strómanokkal és trükkös szerződésekkel tüntetik el. 

Ez egyben azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok, Japán vagy az Európai Unió hiába vet ki szankciót egyes emberekre, az oligarchák ugyanúgy élhetik a szupergazdagok gondtalan életét, hiszen az általuk használt és élvezett vagyon hivatalosan nem az ő nevükön van. 

A megoldások nem újak, Ciprus, Panama vagy a Brit Virgin-szigetek hosszú ideje segítik a piszkos, legalábbis valamiért megmutatni nem kívánt vagyonok elrejtését.

Az orosz oligarcháknak jó szolgálatot tettek ezek a megoldások, illetve adóparadicsomok, amikor a Krím 2014-es annektálása után többen is nemzetközi szankciós listákra kerültek. A Profil cikke szerint már ekkor megmozdultak a vagyonok: számos esetben a tehetős oroszok felnőtt gyermekeihez kerültek nagy értékű ingatlanok és repülők. Ilyesmi történt 2018-ban is, amikor több oligarcha ellen vetett ki szankciókat az Egyesült Államok. Például a már említett Oleg Gyeripaszkával, az osztrák oligarcha Siegfried Wolf üzlettársával szemben is. Wolf a lap szerint jó kapcsolatokat ápol Herman Greffell, a magyar leányával bedőlt, szintén szankciókkal sújtott orosz Sberbank vezérigazgatójával is. Annyira, hogy a Profil szerint Wolf még mindig tagja a Sberbank osztrák vezetésének a bécsi székhelyű Sberbank Europe felügyelőbizottsági elnökeként. A feldolgozott adatok szerint Gref egyszer 75 millió dollárnyi, átszámítva nagyjából 26,1 milliárd forintnyi vagyon rejtett el egy családi trösztben bonyolult alapítványi konstrukciókkal. Majd 2017-ben a vagyon legnagyobb részét egyszerűen átruházta unokaöccsére. A Sberbankot már a Krím 2014-es annektálása után szankciókkal sújtották, ezeket azonban az ukrajnai agresszió után jelentősen szigorították. A korábban orosz gazdasági miniszterként is Putyin köréhez sorolt Gref pedig felkerült az Európai Unió, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság szankciós listájára is.

Peter Aven, Mihail Fridman, German Khan és Alekszej Kuzmicsev alapították Oroszország legnagyobb magánbankját, az Alfa Bankot. Idén a pénzintézet és alapítói is szankciós listára kerültek. A Londonban élő, ukrán származású Fridman volt az egyik első oligarcha, aki nyilvánosan kritizálta az Ukrajnát ért orosz agressziót. A Pandora Papers Russia feltárta, hogy az Alfa Bank alapítói már az 1990-es évektől kezdve hatalmas vagyonokat irányítottak a Brit Virgin-szigetekre, majd a 2014-es szankciók körül ismét megmozgatták az offshore-vagyonelemeket.

Ugyancsak felkerült a listára az 56 éves Alekszej Mordasov acélmágnás, őt a Pandora Papers Russia 60 fantomcéggel tudta összekapcsolni. Az egyik ilyen céget a „Putyin csellistájaként” is ismert Szergej Rolduginnal kötötték össze, február végén őt is feltették a szankciós listára. Roldugin művészi munkája mellett Vlagyimir Putyin állítólagos barátjaként vált ismertté, a Novaja Gazeta című orosz, ellenzéki lap és a kelet- és közép-európai újságírókat tömörítő OCCRP 2 milliárd dollárra becsülte a strómanként is emlegetett Roldugin vagyonát. A Pandora Papers Russia bizonyítékokat talált arra, hogy a Mordasovhoz köthető offshore cégek 2007 után dollármilliókat irányítottak a Rolduginnal kapcsolatban álló offshore cégekhez. 

Mordasov a Forbes szerint Oroszország leggazdagabb magánszemélye. Az üzletember részvényesként volt tulajdonos Európa legnagyobb utazásszervező cégbirodalmában, a német TUI-ban, azonban az ukrajnai agresszió miatt kivetett szankciók előtt részvényeinek nagy részét eladta egy Brit Virgin-szigeteki fedőcégnek, 

ezzel a lépéssel pedig 1,4 milliárd dollárnyi vagyont mentett ki a szankciók alól. 

A TUI közleménye szerint a tranzakciót Ukrajna megtámadása után, de még a szankciók kivetése előtt hozták tető alá. A Washington Post cikke szerint a TUI először azt állította: nem tudják, hogy ki a tulajdonosa vagy irányítója a hirtelen egyik főrészvényesükké vált cégnek, az Ondero Ltd.-nek. Csak miután Mordasov megkapta az ICIJ újságíróinak kérdéseit, amelyben az Onderóval kapcsolatban felfedezett kapcsolatra is hivatkoztak, sikerült azonosítani a rejtélyes vevőt.

Másnap a TUI közölte: „tájékoztatták” őket, hogy az Ondero Marina Mordasova tulajdona, akit a sajtó az oligarcha feleségeként jegyez. Egyelőre úgy tűnik, hogy Mordasovék a szankciók csillapítását célzó akciója sikeres lesz, ugyanis az Egyesült Államok által bevezetett legutóbbi szankciókkal ellentétben az európai intézkedések nem tartalmaznak általános rendelkezéseket a célpont hozzátartozóira vonatkozóan. Mordasov a legnagyobb részvényese a Szeversztal nevű acél- és bányászati konglomerátumnak, amely az orosz páncélozott harci eszközökhöz szállít alapanyagokat. Az európai szankciós hatóságok egyebek mellett az Ukrajna-ellenes propaganda terjesztésével vádolt médiavállalatokban való részesedésére hivatkozva tették feketelistára. 213 méteres jachtját, a Lady M-t a közelmúltban foglalta le az olasz rendőrség.

A kazah származású Mihail Guzerjev, a RussNeft orosz olajtársaság alapítója, a duma egykori tagja tavaly óta van szankciós listán, őt az Aljakszandr Lukasenka fehérorosz diktátorhoz fűződő kapcsolatai miatt sújtották korlátozásokkal.  Az oknyomozók több mint 80 olyan panamai és ciprusi fantomcéget találtak, amelyek hozzá és testvéréhez köthetők.

Hogy miért adja fel a leckét az offshore-ozás azoknak, akik bármilyen módon utol szeretnék érni az oligarchák vagyonait, azt az ICIJ akciójában amerikai oldalról résztvevő Washington Post mutatta be. A lap felidéz egy esetet, amikor csaknem egy évtizeddel ezelőtt New York egyik leghíresebb bankjának, a Bank of New York Mellonnak a pénzügyi megfigyelői több mint 700 millió dollárnyi, átszámolva nagyjából 234,1 milliárd forintnyi gyanús, offshore pénzmozgást észleltek. A bank jelzett az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának, azonban a kiszivárgott dokumentumok szerint végül nem sikerült megtudni, hogy kikhez is kerültek a hatalmas összegek. Hiába az elektronikus átutalási rendszer, ha annak a végén egy offshore-cég van, a végső tulajdonos árnyékban maradhat. 

Az akció annyira sikertelen volt, hogy egy 100 millió dolláros kifizetést tévesen egy brit zöldségkereskedővel kötöttek össze. 

A lap sok évvel később, a Panama Papers Russia keretein belül, titkos pénzügyi nyilvántartások kiszivárogtatott dokumentumai alapján mutatta be, hogy a hatalmas pénzmozgás egy offshore-birodalom felvillanó része volt. A birodalmat pedig össze tudták kötni Szulejmán Kerimov orosz milliárdossal.

Kerimov Oroszország egyik leggazdagabb embere, Vlagyimir Putyin politikai szövetségese, aki az orosz parlament felsőházában szülőföldjét, Dagesztánt képviseli. Kerimovot először 2018-ban sújtotta szankciókkal az Egyesült Államok, majd márciusban Nagy-Britannia és az Európai Unió is ugyanígy tett. A több, mint egy évtizedes történet jól példázza, hogy hiába a közös akarat, az évekkel ezelőtt offshore-megoldásokkal elrejtett vagyonok befagyasztása nem lesz könnyű feladat. A lapnak név nélkül nyilatkozott az amerikai Pénzügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője, aki részt vett a szankciós intézkedések kialakításában. 

Az orosz elit és oligarchia valószínűleg a világ legjobbjai közé tartozik a vagyonuk elrejtése tekintetében

– mondta. Szerinte a luxusjachtokat, villákat és magánrepülőket viszonylag könnyű üldözőbe venni, hiszen ezek „jól láthatóak”, a legkeményebb feladat pedig a fedőcégekbe rejtett vagyonok feltárása lesz.

A Forbes két évvel ezelőtt Kerimovot becsülte a leggazdagabb orosz magánszemélynek, mivel az arany árának megugrása után jelentősen felértékelődött családja 76 százalékos részesedése Oroszország legnagyobb aranybányászati vállalatában, a PJSC Polyusban. Vagyona azóta kisebb lett, most nagyjából 13 milliárd dollárra becsülik. Szerdán a Polyus bejelentette: Kerimov fia, Said eladta 30 százalékos, a cégben fennálló tulajdonrészét, így a család befolyása így 50 százalék alattira olvadt. A Polyus így védve van a szankcióktól. A közgazdász végzettségű Kerimov azzal alapozta meg vagyonát, hogy – amerikai tisztviselők és újságírók szerint – a Kreml által támogatott bankoktól kapott több milliárd dolláros hitelekkel részesedést szerzett olyan, akkor még korai szakaszban lévő cégekben, mint a Sberbank vagy a Gazprom. Már ekkor sokakban felmerült: hogy lehet, hogy egy viszonylag ismeretlen szereplő ekkora hiteleket kap?

A gyanú 2016-ban tovább erősödött, amikor az ICIJ partnerei kinyomozták: a Kerimovhoz kötődő cégek 200 millió dollárt fizettek a már említett Szergej Rolduginhoz köthető offshore-cégeknek. Az orosz állami médiában Roldugin tagadta, hogy bármilyen jogsértést követett volna el, magyarázata szerint a számlákon gazdag oroszok adományai voltak. A pénzt pedig olyan jótékony célokra akarták fordítani, mint hangszerek vásárlása szegény zenészek számára. Kerimov státuszát a Washington Post szerint jól mutatja, hogy több tucat cégvezető mellett őt is behívták arra az orosz elnökkel tartott megbeszélésre, amit az ukrajnai invázió első napján tartottak.

A Fókusz oligarchák vagyonáról szóló riportját itt nézheti meg:

Nyitókép: Szulejman Kerimov Ice nevű jachtja a törökországi Bodrum kikötőjében, 2014-ben. – Fotó: Ali Balli / Anadolu Agency / Getty Images