„A kívülálló nem tudja, milyen az út mellett végezni a dolgunkat” – tényleg 800 ezret keres egy magyar kamionos?

Évek óta egyre kevesebb a tehergépkocsi-vezető Magyarországon, mivel a szakma elöregedik. A mostani, szorongató munkaerőpiaci helyzet azért állt elő, mert megváltozott a gépkocsivezetők életkorbeli összetétele, ami már tíz éve is megfigyelhető volt. A jelenlegi állomány 40 százaléka az ötvenes éveiben jár, 10 százalék feletti a hatvan pluszos korosztály aránya, ők pedig nagyon gyorsan el fogják hagyni a szakmát. Utánpótlás pedig alig-alig van – mondta el az rtl.hu-nak Árvay Tivadar, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének szóvivője.

Korábban a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete – NiT Hungary közleménye alapján mi is beszámoltunk róla, hogy komoly gépkocsivezető-hiány alakult ki a piacon, Dittel Gábor, a szervezet ügyvezetője szerint nettó 800 ezer forintos fizetés alatt nehéz megbízható, gyakorlott kamionsofőrt találni.

Árvay Tivadar a 800 ezres összeggel kapcsolatban kiemelte: a közlemény arra célzott, hogy a nettó 800 ezer forint lenne az a fizetés, amit a piacnak meg kellene céloznia ahhoz, hogy a nemzetközi árufuvarozói pálya tartósan vonzó legyen a fiatalok számára. 

Jelenleg a legtöbb sofőr ennél kevesebbet, nagyjából havi nettó 600-700 ezer forintot kap feladatoktól és időbeosztástól függően. 

A szóvivő úgy látja, a problémát nem csak a jövedelem oldaláról kell megközelíteni, már csak azért sem, mert a jellemzően 1-1,2 eurós kilométerdíjjal dolgozó magyar cégek bérfizetési lehetőségei messze elmaradnak a 2 eurós díjjal dolgozó nyugati vállalkozások mozgásterétől. Árvay Tivadar szerint fontos lenne rendezni a sofőrök munkakörülményeit is, például hogy kulturált körülmények között tudjanak pihenni, tisztálkodni. A kamionosok nem kapják meg azt az elismerést, amit munkájuk érdemelne, jobb esetben megtűrt, rosszabb esetben lenézett szakma lett a szállítmányozás, részben azért, mert a kamionosokat azokkal a körülményekkel azonosítják, amelyek között dolgozni kénytelenek. Ezeket a körülményeket azonban nem a gépkocsivezetők alakítják, így komoly szerepe lenne a változásban a logisztikai lánc további tagjainak, így példásul a fel-és lerakóhelyeknek is.

Komoly problémát jelenthet sok, a szakmával kacérkodó fiatalnak, hogy a nehézgépjárművek vezetéséhez szükséges oktatás és vizsgák díja nagyságrendileg 800 ezer forint, de akár az egymillió forintot is elérheti. Egy pályakezdőnek ezt nehéz vagy lehetetlen megfinanszíroznia, a cégek pedig az anyagi kockázat miatt nem szívesen taníttatnak ki maguknak új sofőröket. Volt állami program, amelyben tehergépkocsi- és buszvezetőket oktattak, az uniós finanszírozású projekt épp most van kifutóban, azonban Árvay Tivadar szerint ez sem hozott komoly áttörést: sokan jelentkeztek, azonban kevesen helyezkedtek el a szakmában.

Leépült a baráti körünk, mert gyakorlatilag alig vagyunk itthon

Balogh József és párja, Szabina hat éve együtt vezetnek kamionokat. A „négykezezést” a kényszer és a józan ész szülte: József ekkor már tapasztalt sofőr volt, az akkor mindössze 21 éves (ez a szükséges dokumentumok megszerzésének alsó életkori határa) Szabina pedig arra jutott, hogy érettségivel és szakács végzettségével jelentősen kevesebbet keresne, mint a kormány mögött. Ma hatalmas kamionszállító kamionokat irányít.

József a honvédségnél szerezte meg a tehergépjármű vezetéséhez szükséges képesítést, azonban bár felmerült, hogy a katonaságnál lesz sofőr, inkább a munkaerőpiacot választotta. „Akkoriban még nagyon nehéz volt kezdőként elhelyezkedni, a magyar cégek csak a tapasztalt sofőrökkel álltak szóba, a kezdők fizetése is nagyon gyenge volt. Végül egy német cég magyar vállalkozásához tudtam elszegődni. Ma már nagyon könnyű dolgom van, rengeteg a hirdetés, ha valahol nem jók a körülmények, van mozgásterem váltani” – mondta József, aki ezután folyamatosan magyar cégeknél dolgozott. Szerinte a szakmának vannak szépségei, például hogy különleges helyekre is eljutnak, és sokféle emberrel, kultúrával találkoznak, azonban a nehézségek – amelyeket egy kívülálló nem lát – áthatják az életüket. 

„Eljutottunk arra a szintre, hogy itthon már van házunk, autónk, de nincs időnk élni, élvezni, amiért dolgoztunk. Leépült a baráti körünk, mert gyakorlatilag alig vagyunk itthon” – mondta a sofőr. Időbeosztásuk valóban elviselhetetlennek tűnik: kéthetente két napot töltenek itthon, ami az utazás miatt inkább másfél. Ekkor tudnak a ház körül dolgozni, mosni, vásárolni és amennyire a szoros időkeret engedi, pihenni.

Akinek családja van, ez fokozottan nehezebb, mert egyáltalán nem tud otthon segíteni, a párja nem tud dolgozni. Így egy fizetés lesz az egész családra. A cikkben említett 800 ezer forinthoz pedig érdemes hozzátenni, hogy a sofőröknek a térített kiadásokon túl maguknak is zsebbe kell nyúlniuk út közben, például a mosdóhasználatért, a zuhanyozásért, és mivel a kamionban egy kis 20 literes hűtő van, gyakrabban kell vásárolni. A kamionpihenőkben pedig egyre drágább minden, míg régebben a céges térítési díjból meg lehetett vacsorázni, az már jó ideje nem fedezi az étkezést.

József szerint jelentős probléma, hogy a kelet-európai sofőrök helyzete, fizetése sokkal rosszabb, mint nyugati kollégáiké. Egy osztrák sofőrt például kocsival hazavisznek külföldről, ugyanis ha a pihenőidőt külföldön kellene töltenie, 200 eurós napidíjat kellene megtéríteni számára. A kelet-európaiakat nem védik ilyen szabályok. Nehezményezi, hogy a magyar gépkocsivezetőkre nem jellemző az az összetartás, ami például a románokra, akik összekapaszkodva jobb körülményeket tudnak kiharcolni maguknak.  

Szabina szerint bár egyre több a női kamionos, néha még ő is rácsodálkozik, amikor nőt lát a fülkében.

Csodálom ezeket a nőket, mert nagyon keményen dolgoznak, és nagy dolgokat tesznek, hogy kivívják a tiszteletet

– mondta, arra a kérdésre pedig, hogy biztonságban érzi-e magát az utakon és a pihenőkben, csak annyit válaszolt, hogy egy nő akkor is nagyobb veszélyben van, mint egy férfi, ha csak sétálni indul. Mindketten szemérmesen említették, hogy a sofőrök közúti higiéniája nem megoldott, sőt: a koronavírus-járvány alatt előfordult, hogy nem engedték be őket zuhanyozni a benzinkútra.

„A kívülálló nem tudja, milyen az út mellett végezni a dolgunkat, mert van olyan pihenő, ahol még tisztességes mosdó sincsen. Nem látják, milyen a fülkében aludni vagy melegített vízben tisztálkodni” – mondta József, aki szerint sok autós nincs tisztában azzal, hogy a tehergépjármű-vezetők hatalmas stressz alatt dolgoznak, számukra egy dugó nemcsak idegőrlő várakozást jelent, hanem azt, hogy nem tudják az elvárásoknak megfelelően végezni a munkájukat. A nehézségek ellenére Szabina és József egyelőre a kormány mögött maradnak, másképpen egyelőre nem látják a boldogulás útját. Abban viszont biztosak, hogy szeretnének itthon maradni, a kecsegtetőbb fizetésért sem vágynak Nyugat-Európába.

Kint egy sofőr 4000 fontot is megkeres

László a rendszerváltáskor érettségizett, a tehergépkocsik vezetését szintén a honvédségnél tanulta meg, vizsgáját 30 évvel ezelőtt tette le. Miután leszerelt, a fuvarozás tűnt a legjobb megoldásnak, mivel eredeti, mezőgazdasági képesítésével ekkoriban nem tudott elhelyezkedni. Ebben az időszakban csak néhány ezer sofőr kaphatott kamionos engedélyt, így László évekig tanult és gyűjtötte a referenciákat, hogy a szűk kamionos elitbe bekerülhessen. Sokáig Angliában töltötte ideje nagy részét, majd amikor anyagi lehetőségeik megengedték, hazatért, és itthon vállalt belföldi utakat. László felesége ekkoriban egy megyeszékhelyen volt pedagógus, a 2010-es évek elején fizetése több tízezer forinttal csökkent, majd a trafiktörvény után be kellett zárniuk a mellékesként fenntartott vállalkozásukat. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, László 2015 augusztusában ment ki Angliába, majd három hónap múlva családja is követte. Felesége kint is tanít, ő pedig jelenleg kizárólag belföldön dolgozik – mint mondta: reggel elindul, és az estét otthon tölti, mindezt a magyar fizetése ötszöröséért, nyugodt, kiszámítható körülmények között.

Annak idején, amikor otthon nemzetköziztem, 500 ezer forintot kaptam. Papíron ez jóval kevesebb volt természetesen, akkor 77 ezer forintra voltam bejelentve. Tudtam, hogy ebből nem lesz nyugdíj. Itt egy sofőr megkeres 4000-4400 fontot, akkor miről beszélünk?

– tette fel a költői kérdést László, aki szerint egyelőre nem biztosak benne, hogy nem maradnak kint végleg. A magyar sofőrök nemzetközi elismertségével kapcsolatban kissé borús képet festett. Tapasztalatai szerint szerint főleg az idősebb korosztálynak van mélyebb tudása és elköteleződése a szakma felé, a fiatalokat inkább csak a pénz hajtja, az pedig nem elég motiváció ahhoz, hogy valaki alaposan, felelőssége tudatában végezze a munkáját. 

Nyitókép: Czeglédi Zsolt / MTI