„Úgy érzem, mintha az egész régi életem összedőlt volna” – Ramóna orrát két éve leharapta egy kutya

Egyed Ramóna emlékszik, hogy amikor odaértek, a fiúk édesapja azt mondta, ne engedjék be a lányokat, mert a kutya szét fogja őket szedni. A férfi be is zárta az állatot. Azonban amikor megérkezett a másik fiú, ő kiengedte a kutyát.

Azt mondták, simogassam meg, mert legközelebb megismer és nem fog bántani. Megsimogattam. Akkor se bántott. Igazából még csak nem is vakkantott

– emlékezett vissza a napra Ramóna.

Azt mondtam, jaj, de kis cuki vagy, és közel hajoltam hozzá. Meg akartam simogatni

– mondta a lány. A kutya azonban ekkor nagy morgás közepette nekiesett a lánynak.

Éreztem, hogy marcangolja az orromat, de fájdalmat nem éreztem a sokktól

– mesélte.

Állítása szerint a mellette álló fiú elfutott, nem segített neki, pedig látta, hogy a kutyája megtámadta. Amikor a kutya elengedte, a lány visszament a nővéréhez, aki elkezdett sikongatni, hogy nincs meg az orra.

Így nézett ki Ramóna 19 éves koráig. Édesapja azt meséli, lányát fotózni is hívták, de ő nem engedte. 2021 novemberében a baráti csevej ellen viszont nem volt kifogása. Ma is bánja.

Csörgött a telefon

Ramóna édesapja is elmesélte, hogy emlékszik vissza a végzetes napra. Egyszer csak csörgött a telefonja, a nagylánya kereste, hogy nagy baj van: Ramónát megharapta a kutya. Csak ennyit mondott. Azt nem említette, hogy az orrát leharapta.

Feleségével autóba pattantak, elmentek a házhoz és látták, hogy a Ramónát már az utcán vezetik.

Nem is értem, hogy miért, mikor súlyosan vérzett és az orra hiányzott. Azt a látványt nem kívánom egyetlen szülőnek sem, ami ott fogadott minket

– mondta a Fókusznak István.

Ramóna a mai napig nehezen tudja felidézni a történteteket.

Annyit tudok, hogy amikor már elkezdtek vezetni az udvarba, akkor jött ki a fiúk édesapja ordítva

– mondta. Hamarosan kijött a fiúk édesanyja is, és Ramóna szerint annyit mondott a fiúknak, hogy „nem tanultak az előző esetből, mikor a nővérük kezét is megharapta a kutya”. Végül a nagyobbik fiú, a kutya tulajdonosa ment oda a szülőkhöz bocsánatot kérni. István szerint ő is sokkot kaphatott, nem volt magánál.

Azt mondtam neki, hogy takarodj innen, mert széttéplek. Nem tudtam mit mondani, mert ahogy az ember a gyerekét ilyen helyzetben látja, ölni tudna

– mesélte a férfi.

Ramónát Nagykanizsára szállította a mentő. Jégbe rakva vitték a fűben megtalált orrát is, és egy specialista visszavarrta azt. De sajnos hiába. Ramóna édesapja szerint nem kellett volna jégbe tenni a lány orrát, ebben ő is hibásnak tartja magát. Az orvosok ugyanis azt mondták nekik, hogy langyos vízbe kellett volna tenni. Mivel jégbe tettét, elősegítették a sejtek pusztulását.

Én nem emlékszem a műtétemre, mert elaltattak. Miután felkeltem, sem tudtam megnézni az orromat. Nem mertem

– mondta Ramóna.

Miután napokig nem indult meg a vérkeringés az orrában, az orvosok azt mondták, amputálni kell.

Sírtam. Azt mondták, hogy jó lesz a felrakható orr, de én megmondtam, hogy azt nem akarom. Milyen lenne egy ilyen fiatal lánynak a felrakhatós orr?

– emlékezett vissza a lány, akinek a helyreállító műtétjét senki sem vállalta, mert porcok hiányában nem lehetett mire építkezni. Később ajánlottak egy plasztikai sebészt, így jutott el a Semmelweis Egyetem Fül-, Orr-, Gégészeti Klinikájára.

Mindössze 10 százalék esélye volt a túlélésre

A lánynak rossz érzése volt a műtét előtt, azt érezte, hogy nem fog felébredni. Sajnos így is lett. A műtét után baktérium került a szervezetébe, és vérmérgezést kapott. Leállt a szíve, újra kellett éleszteni. A veséi károsodtak, ahogy a mája és a tüdeje is. Az orvosok azt mondták, mindössze 10 százalék esélye van a túlélésre, de Ramóna fiatal és erős szervezete megcáfolta ezt. Magához tért és rohamosan javulni kezdett az állapota.

Sokan nem hiszik el. Én találkoztam angyalokkal is, érzékeltem anyáékat, kiszálltam a testemből és ott álltam anyáék mellett

– mesélte a lány.

Úgy érezte, találkozott Istennel is. Ramónát végül hazaengedték a kórházból – a család tavalyi karácsonyi ajándéka volt a hazatérése.

Mondtam, elment az összes pénzünk a Ramóna utáni futkozásra, mert 400 kilométer oda-vissza az út. Ez nem két forintba került, de ott voltunk minden nap. Visszahoztuk, és nekünk ez volt a legszebb karácsonyi ajándék

– mondta István.

A baleset óta 47-szer járták meg Budapestet, nem csoda, hogy a családnak kimerültek az anyagi keretei. Ramóna egy idősek otthonában volt ápoló korábban, most hetente háromszor dialízisre jár, dolgozni nem tud. A leszázalékolási kérelmét elutasították arra hivatkozva, hogy nem dolgozott eleget. Ráadásul most az édesanyja, István felesége került kórházba, így a férfi egyedül keres.

A férfi a Magyar Közútnál dolgozik, a kollégái már többször is meglepték, összefogtak, és gyűjtést szerveztek. A cégtől is kapott és máig kap is segítséget.

A két fiútestvér a rendőrségen elismerte a felelősségét, így egy év felfüggesztettre ítélték őket. Ramóna állapota után viszont nem érdeklődtek azóta sem. A lány egyszer találkozott az édesanyjukkal, aki őt hibáztatta. Ramóna nem érti ezt, de nem akar foglalkozni vele. A családjától kapja az erőt, valamint a barátjától, aki végig kitartott mellette.

Ramónának van esélye a vesetranszplantációra, de fél tőle, mert kockázatos műtétnek tartja. Ma már ki mer menni az utcára, de még mindig tart tőle, hogy mit szólnak az emberek. Szeptemberben újabb plasztikai műtét vár rá.

Heg fog maradni, de megpróbálják úgy megcsinálni, hogy szép legyek

– mondta a beavatkozásról.

Szeretne segíteni? Ezen a számlaszámon megteheti:
Egyed Ramóna 50466780-10006564-00000000

Hozzászólna?