„Volt egy alkalom, amikor egy cipőt megemeltünk és benne volt a tulajdonos” – magyar roncskutató búvárok nem mindennapi történetei

Néhány hete magyar búvárok egy kevéssé ismert első világháborús hadihajónál merültek az Adriai-tengerben, Horvátország és Montenegró határán, itt fekszik a Ferenc József cirkáló több mint száz éve, negyven méter mélységben. A roncson még most is kiolvashatók a hajó nevének, a Franz Josef-nek a megmaradt betűi.

Kockázatos a roncskutató búvárok munkája

Egy hajóroncs belsejébe úszni rendkívül kockázatos, hiszen nem lehet tudni, hogy mennyire stabil még a szerkezet, legtöbbször nem is engedélyezik a horvát hatóságok. Miklós Tamás csapata viszont profi búvárokból áll, sok helyen megfordultak, több roncs kutatásában is részt vettek már, a Szent István csatahajónál is. Biztonságuk érdekében köteleket feszítenek ki, hogy mindig megtalálják a kiutat.

Nagyon laza iszap, rozsda van, valaki egy rosszat fordul, és már nem lehet látni a kijáratot. Megosztjuk a feladatokat: a barlangi búvárok, illetve a behatolásos roncsmerülők mennek be a roncsba, míg a többiek a külsejét fényképezik.

– mondja a búvárok csapatvezetője. Miklós Tamás szerint a 100 évnél idősebb roncsok különösen veszélyesek, bármikor beszakadhat egy emelet.

A csatahajók külső része rendkívül erős, az volt a cél, hogy ne tudjanak az ágyúk sérülést okozni bennük, viszont a belső részek nem olyan erősek és az eltelt száz év nyomot hagyott rajtuk.

Izgalmas kincsvadászat vagy veszélyes küldetés?!

Miklós Tamás azt mondta a Fókusz stábjának, hogy a legtöbb esetben, ha találnak valamit, akkor a hatóságok engedélyével elhozhatják, de legtöbbször a múzeumoknak adják ezeket a tárgyakat.

Igen, kincsvadászat, de nem a klasszikus értelemben, hogy aranyat fogunk találni. Igaz, egy-egy ládában nem tudhatjuk, mi van.

Egyre rosszabb állapotban van a legnagyobb magyar hadihajó roncsa

Miklós Tamás és csapata tavaly nyáron merültek a legnagyobb magyar hadihajó roncsához, amely egyre rosszabb állapotban van.  A Szent István hadihajót egy hatvan főből álló magyar személyzet próbálta megmenteni, mielőtt elsüllyedt, így ők már száz éve a hajóroncsban nyugszanak.

Pár év múlva, ahogy omlik össze a hajó, be tudunk jutni arra a részre, ahol a mi hősi halottjaink vannak. Nyilván nem akarjuk őket felhozni abból a sírból, ahol 100 éve nyugodnak, de esetleg egy videófelvételt lehetne készíteni azokról, akik próbálták megmenteni ezt a hajót.

Csupa izgalmat rejt magában Őfelsége Ferenc József császár cirkálójának története

A hadihajót a Magyar Fiumei Hajóépítő részvénytársaság gyártotta az államnak. 1889-ben bocsátotta vízre a mai Rijekánál. A száz méter hosszú és négyezer tonnás hadihajóval az Osztrák-Magyar Monarchiának kettős célja volt: háborúban a győzelem kivívása, békében a háború elkerülése.

A cirkáló az egész világot bejárta. Volt, amikor be is avatkozott helyi háborúba, de küldetéseinek többsége békés volt. A Monarchia flottájának hajói eljutottak kínai, koreai és japán kikötőkbe, de Dél-Amerikában, sőt a Ferenc József cirkáló testvérhajója, a császárnéról elnevezett Erzsébet cirkáló még Ausztráliában is megfordult, Ferencz Ferdinánd trónörökössel.  

A Ferenc József cirkálóról fennmaradt néhány fénykép, egyiken még a tisztikar is látszik, amelyet elsősorban németek, kisebb arányban magyarok alkották. Azonban a cirkálón volt még egy fontos poszt, amit általában szintén magyar nemzetiségűek láttak el: a hajóorvosé. A Ferenc József cirkáló több mint két éves kelet-ázsiai útján Bozóky Dezső figyelt a legénység egészségére, sőt néha helyieket is megvizsgált. A tengerésztiszt szenvedélyes fényképész volt. A Hopp Ferenc Múzeum és a Kolta galéria nemrég állította ki 52 darab fotóját. A ma már nem használt technikán, kézzel színezett üvegdiákon fennmaradt emlékeket Katkó Tamás digitalizálta és retusálta.  

A búvárok sokszor találnak csontokat, ami egy-egy hajóroncs tragédiájára emlékeztet

A Ferenc József cirkáló részt vett az első világháborúban, de nem szántak neki olyan fontos szerepet, mint a Szent István csatahajónak. A 20 ezer tonnás úszó erődtől sokat remélt a Monarchia vezetése, első útjára még filmesek is elkísérték. Így maradtak fenn felvételek a hajó tragédiájáról, amikor egy hét tonnás hajóról kilőtt torpedóval az olaszok elsüllyesztették az Adrián.

„A Szent Istvánnál találtunk csontot. Amikor legutóbb voltunk, akkor egy lábszárcsontot találtunk. Volt egy alkalom, amikor egy cipőt megemeltünk és benne volt a tulajdonos. Ezeket nagyon óvatosan kell kezelni, hívni kell a rendőrséget” – mondta Farkas Zsolt, aki szerint nem olyan egyszerű a munkájuk, hogy felszínre hoznak egy csontot és az megy a múzeumba, pontosan tudniuk kell, hogy honnan származik, az azonosításban pedig a rendőrség van segítségükre.

A vereség után a hajó francia felügyelet alá került, a tengerészeket levezényelték és két francia katonát bíztak meg azzal, hogy vigyázzon a hajón felhalmozott nagy mennyiségű hadianyagra. Csakhogy lecsapott a bóra.

Amikor ez az erőteljes szélroham megérkezett, felkorbácsolva a tengert, akkor a parthoz rögzített köteleit elszakította és kisodródott az öböl belső területére, és ott az egyenlőtlen súlyelosztás és a nyitott ablakokon beömlő víz miatt oldalára dőlt és elsüllyedt. Tulajdonképpen nem harci cselekmény, hanem hanyag kezelés áldozatává vált

– mondta a Fókusznak Balogh Tamás, a Hajózástörténeti Egyesület elnöke.

A hajó 1919. október 17-én süllyedt el, de az utóbbi 100 évben nem maradt érintetlen: még a jugoszláv katonai búvárok hozták fel belőle a megmaradt lőszert és robbanóanyagot, sőt pár évvel a tragédia után egyszer megpróbálták kiemelni a tengerből.

Az első és második világháború között egy holland cég felemelte a hajót úgy, hogy két hajó közé fogta és felhúzták kötelekkel és elkezdték kipakolni a lőszereket, de volt egy nagyobb vihar, és levágták a kötelekről a hajót, hogy nehogy a másik két hajó is vele együtt boruljon.

– mesélte a Fókusznak Miklós Tamás, a búvár csapat vezetője.

Hiába az évtizedek óta tartó érdeklődés a hajóroncs iránt, a magyar búvárok legutóbbi merülésükkor is találtak még érintetlen részt a roncson. Például egy hatalmas ládát, amit még nem sikerült felfeszíteniük a búvároknak, de mást is kiszúrtak a roncs vizsgálata közben, ami új fényben világíthatja meg a cirkáló tragédiáját.

Látszik, hogy a hajó oldala sérült, valószínűleg valamilyen robbanás feszítette szét a vaslemezt.

A roncskutatók azt mondják, még nincs vége a Ferenc József feltárásának, biztosan visszamennek a hajóroncshoz, mert minden alkalommal felfedeznek valami újat. Az egyre jobb kamerákkal készült felvételeknek köszönhetően pedig olyan kutatók is meg tudják vizsgálni a roncsot, akik nem képesek ilyen mélyre merülni.