Csontvázakat rak össze és apai feladataira készül Aurelio a börtönben, ahol „minden adott ahhoz, hogy az ember kicsit visszavegyen az arcából”

A ValóVilág villájába bezárva töltött 119 nap semmi ahhoz képest, hogy Aurelio már egy éve és két hónapja van bezárva a Kozma utcai büntetés-végrehajtási intézetben.

A Való Világ 6 győztesét emberrablás miatt ítélték el. Első fokon négy évet kapott, ezt enyhítették két év három hónapra, de mivel újabb ügye lett, korábbi felfüggesztett büntetését is le kell töltenie. Így jött ki a három év öt hónap.

„Nem akarok előre inni a medve bőrére, de ha a viselkedésemnek megfelelően tényleg megkapom a kedvezményeimet, a következő születésnapomat már otthon töltöm, ami februárban van” – mondta reménykedve Aurelio, aki minden percben arra törekszik, hogy kedvezménnyel szabadulhasson.

Aki azt mondja, nem számolja, az hazudik.

Aurelio saját bevallása szerint amióta 2022 februárjában bevonult a börtönbe, azóta húzza a strigulákat annak ellenére, hogy sokan azt tanácsolják neki, ne tegye.  

Mindig, amikor ilyen bezárt helyzetben vagyok, húzom a strigulákat, ez egy régi szokásom.

Hasznot szerezne húzni a börtönévekből

A börtönben komoly és szigorú szabályok vannak, amiknek Aurelio teljes mértékben meg szeretne felelni, ezért mindennap fél ötkor kel és hattól már dolgozik.

Nem reggelizek, mert böjtölök. Hattól dolgozom háromnegyed egyik, utána megeszem az ebédet, ami egyben a reggelim is, elmegyek egy dolgozói sétára, feljövök vagy olvasok, olaszozok, jegyzetelek vagy egyszerűen csak pihenek

 – mondta mindennapi rutinjáról Aurelio, aki azt is hozzátette, hogy minden este megnézi a híreket, és még egy tévéműsort, kilenckor pedig általában már alszik. Vasárnaponként egy órát edz a konditeremben, és a hétvégéken nagyon sokat olvas, amennyit csak tud.

Úgy gondolom, kétféle ember van: az egyik ebből hasznot húz, a másik meg vissza fog jönni, és nem fog belőle tanulni 

– mondja a valóságshowhős a börtönben töltött időről, amit próbál munkával is kitölteni, amiért még pénzt is kap.

Eddig a szemléltetőben dolgoztam, csontvázakat raktam össze 

– mondta Aurelio, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy mindezt laboroknak meg iskoláknak csinálták. Mivel egy idő után minden ülőmunka monoton, nemrég otthagyta a csontokat és áttért a textilre. Jelenleg egy nagy szalámicégnek hajtogat össze bevásárlószatyrokat.

Apai teendőire készül

Sokat változott a börtönben töltött idő alatt: megtanulta, hogy mennyit ér a szabadság és napi száz oldalt olvas.

Arra jöttem rá, hogy kifejezetten szeretek olvasni és jó időtöltés

– mondta Aurelio, akinek korábban egyetlen olvasmányélménye a Kis Herceg című könyv volt és a róla szóló cikkek. Most viszont rengeteg történelmi könyvet olvas: főleg az oligarchák, Napóleon és Marcus Aurelius érdeklik, de az apaságra is a könyvek segítségével próbál felkészülni.

Amiket olvasni szoktam azokat kintről csomagban bekéretem, utoljára egy Hogy neveld a lányodat című könyvet olvastam, mert született egy kislányom, és próbálok majd nagyon jó apja lenni

 – mondta Aurelio, aki személyesen még sohasem látta kislányát, Szófiát, mivel a börtönben tudta meg, hogy apa lett.

„Pont a héten skype-oltam vele, és amennyire jó, annyira rossz is, hogy az nem érhetek hozzá. Már most megkínált a cumijával is, mutogat rám és olyankor teljesen elveszek a pillanatban. Boldog vagyok, ha láthatom, meg hát borzasztóan nehéz.”

Aurelio kislánya, Sofia áprilisban született, amikor a férfi már két hónapja a rácsok mögött ült. A kicsi édesanyját gyerekkora óta ismeri, nagyon jó baráti viszonyban vannak. Amikor megtudta, hogy gyereket vár, gratulált is neki. A terhesség időszakában szóba sem került, hogy esetleg Aurelio lehet az édesapja, ráadásul mindketten párkapcsolatban éltek, akkor már mással. Bár váratlanul toppant az életébe, imádja kislányát, aki kiköpött mása.

Neki is ilyen buszmegálló van a foga között, meg a szemformája, a füle is hasonló, de alapvetően engem csak az érdekel, hogy egészséges legyen, azért ha ránézek örülök, hogy hasonlít rám.

Mindig is szeretett volna gyermeket, a kislányt most az élet adta neki. Ez a tény sok erővel tölti el a szürke hétköznapokban, de sok bánatot is okoz.

„Sokkal rosszabb, hogy tudom, van kint egy kislányom, és nem vagyok ott, nem vagyok a napjainak a része. Amennyi erőt ad, annyival is nehezíti a mindennapokat. Nagyon érzelmes csávó vagyok, megvisel. Szeretném a kezembe fogni, szeretnék vele foglalkozni, szóval ez kettős dolog”

Minden nap nehéz, legalábbis neki. A bent töltött hónapokat nézve nem volt olyan, hogy jobb vagy könnyebb időszak. Nehezen viseli a bezártságot és azt is, hogy nincs személyes kapcsolata szeretteivel és barátaival.

Amióta bent vagyok – egy év négy hónapja – csak virtuális kapcsolatokat tudok fenntartani. Van, amikor jönnek hozzám látogatóra, de ott is köztünk van egy üvegfal, nincs érintkezés, ezt elég nehezen élem meg.  

Sokat változott a börtönben

Azt mondja, a személyiségének alapját nem változtatta meg a börtön, de sokkal türelmesebb és rugalmasabb lett.

A nagyon magas egószintemet elengedtem, kimértebb lettem. Itt minden adott ahhoz, hogy az ember kicsit visszavegyen az arcából.

Azt is elárulta, hogy miben fog változni büntetését követően:

„Amikor a civil életben kaptam egy sárga lámpát a kereszteződésben, akkor teli padlógázzal hajtottam át, most satufék lesz. Azt gondolom, ha csak ez az egy dolog, ami megváltozott, már megérte.”

Aureliónak kinti életével kapcsolatban egyelőre nincsenek konkrét tervei, de ezen még van idő gondolkodni. Kislányának szeretne jó apja lenni és mindenben támogatni. Azt is elárulta, mit fog kezdeni szabadulásának első napján.

„Hazamegyek, a gyerekemet a kezembe veszem, csináltatok magamnak egy fazéknyi spagettit garnélával és egyszerűen csak leülök és élvezem azt, hogy akkor kapcsolom ki a tévét, meg akkor csukom be az ajtót, amikor én akarom”

Aurelio az édesanyjával és gyermeke édesanyjával is sokat beszél, de barátai is rendszeresen látogatják a Kozma utcában. De nagyon várja már a végét, és soha többé nem akar visszakerülni a rácsok mögé.