„Alig bírtam kiszedni az apukája kezéből” – Dominika török párját hátrahagyva, kislányával menekült Magyarországra a földrengés miatt

Dominikáéknak az álmuk vált valóra, amikor decemberben beköltöztek új otthonukba. Az egész lakást felújították, minden spórolt pénzük ráment. Valószínűleg soha nem lakhatnak már többet ott, hiszen bármikor összeomolhat. Az utcájukban több épület is a földdel lett egyenlő. A fiatal magyar anyuka 5 évvel ezelőtt már átélt egy földrengést Izmirben. Egészen addig az volt élete legrémisztőbb élménye, pedig „csak” egy Richter-skála szerinti 5-ös rengés volt.

A 8-as erősséghez közelítve házak, hidak dőlnek össze. Dominikáék a földrengés után azonnal autóba ültek, és a vidéki rokonokhoz hajtottak. A következő napokban állandósultak az utórengések – ez a felnőtteket is aggasztotta, nemhogy az ötéves Jázmint.  

Nagyon félt, nagyon. Azon a héten szinte nem bírtam elmenni mellőle, ha egy pohár vízért felálltam: anya, maradj itt, hol van apa? Apa is jöjjön ide mellém! Anya, ugye nem fog újra mozogni a föld?

– mesélte Dominika.

Jázmin apukája, Memet viszont szinte folyton úton volt, élelmet, benzint, ivóvizet próbált szerezni a családnak, mert az ellátás akadozott. A lakásba is többször visszament, hogy Dominikának és Jázminnak meleg ruhákat pakoljon össze, de ez nem volt veszélytelen vállalkozás az utórengések miatt.

A párom bement a lakásba, épp telefonon beszéltünk, segítettem neki, hogy mit hozzon, és egyszer csak éreztem, hogy újra. Nekem nem kellett akkor futni, mert a családi ház biztonságosabb, de ez szörnyű volt! Csak azt tudtam kiabálni, hogy Memet, fuss! 

– idézte fel a felkavaró emléket Dominika. Szerencsére Memet sértetlenül kijutott a házból.  

Végül úgy döntöttek, hogy Dominikának és Jázminnak jobb lenne Magyarországra utaznia, hiszen a vidéki házban 18 rokon lakott együtt. Először Malatyából Eskisehirbe utaztak autóval, majd pár nap után az ankarai reptér volt a következő állomás. Dominika párja Törökországban maradt, hogy idős szüleinek segítsen.

A reptéren nagyon szomorú volt. Ha nem lett volna ez a helyzet, és ilyen drága a repülőjegy, ott maradtam volna. Jázmin úgy kiborult, hogy amíg be nem szálltunk a repülőre, visított. Alig bírtam kiszedni az apukája kezéből

– mesélte zokogva.

Csak két hét telt el a földrengés és egy hét a traumatikus szétválás óta, Jázmin lassan oldódik fel a siklósi rokonoknál. Óriási szerencse, hogy tele van állatokkal a tanya, amelyekkel boldogan ismerkedik. Persze a nap fénypontja mindig a videótelefonálás az apukájával.

Dominika már nem igazán követi a fölrengéssel kapcsolatos híreket, túlságosan megterhelő számára lelkileg. Párja szokott mesélni neki arról, mi a helyzet most Törökországban. A lelkierőt a rokonai és a helyi közösség tartja benne, a rengés óta folyamatosan ajánlják fel segítségüket ismerősök és ismeretlenek is.

Egyelőre az is kérdés, hogy mennyi időre rendezkedjenek be. Dominika szíve szerint visszamenne Törökországba, de városba már nem költözne egy esetleges földrengés miatt, kizárólag vidékre. A kérdés, hogy ez mikor jön el.

A párom mindig azzal nyugtat, hogy vedd ezt egy nyaralásnak. Előrébb hoztuk a nyaralást. Teljen el egy kis idő, ha lenyugodtunk, beszélünk hogy hogyan tovább, mert most egyelőre annyira kilátástalan minden, hogy nem tudjuk, hogyan tovább.

Ha szeretné támogatni Dominikát és családját, erre a számlaszámra utalva meg:

Kovács Dominika

11773315-02338693

IBAN: HU39 1177 3315 0233 8693 0000 0000