„Nincs terv, csak élek” – Mihály György 70 évesen beült a lakóautójába és elindult a Nap felé

Mihály György elmúlt 70, és azt gondolta, most sem késő. Eddig is szabadon élt, mert álmodni. Most pedig gyökeresen változtatott az életén.

„Én a tenger partján vagyok igazán boldog, hogyha meglátom a vizet, akkor minden kisimul. Amikor Genovánál leértem a tengerpartra, akkor elkezdtem vigyorogni és magamban vigyorogtam egész úton. Hát, igen, még most is” – mondta.

Mihály György számára akkor állt össze az évek óta formálódó kép, amikor egy barátja tavaly kicsábította Tenerifére, ahol még nem járt. Rádöbbent arra, miért viselte meg minden egyes mediterrán nyaralása után, hogy haza kell jönnie. Úgy döntött, útra kel, hogy ott élhessen.

A családjából nem mindenki értette meg hirtelen döntését.

Az unokatestvérem, aki orvos, azt mondta, aki orvos, hogy Gyurka, te meghülyültél! 70 évesen? Szívelégtelenséggel? Mi lesz, hogyha rosszul leszel? Mondom, hát miért lennék rosszul? És hogyha rosszul leszek, az pont olyan, mint hogyha Budakalászon vagy Pilisszentlászlón leszek rosszul. Vagy belehalok, vagy nem!

– fejtette ki.

A doki féltő kérdése igazából arra vonatkozott, hogy György kijelentette, most jött el a régi lakóautó ideje, amit évekkel korábban vett, de eddig nem használt. Ezzel vág neki Európának, de pontos útiterv nélkül. 

Azt mondta, tudta, hogy Gibraltár környékén száll a kompra, és elindult délnek, vagy ahogy ő fogalmaz: a Nap felé.

Tudatos döntés volt részéről, hogy a tenger partján megy, az volt a legegyszerűbb igazodási pont számára, így biztosan tudta, hogy Spanyolországba jut majd el. Október 12-én indult. 

Nem volt benne semmilyen félelem, középső fiától megtanulta, hogy ha azt elereszti, szabaddá válik. Nem aggódott semmi miatt, így a stressz is megszűnt.

Mihály György volt már turnészervező, rockmenedzser és televíziós is. Sokan filmproducerként, a legnagyobb magyar filmforgalmazó egyik alapítójaként ismerik. Mások pedig úgy, hogy az omegás Mihály Tamás kisöccse.

A lakókocsi, amiben az interjú készült Szentendrén, kölcsön járgány, az övé kint maradt Tenerifén. 

Hűtő, mélyhűtő, fürdőszoba, WC, étkező és rengeteg tároló. Mi kellhet még? György a néhány éve indított vállalkozását is innen menedzseli, és azt mondja, digitális nomádként nem kell lemondania semmiről. Azt mondja ennél nagyobb térre nincsen szüksége.

Táncolni akarok? Kimegyek az utcára. Sétálni akarok? Kimegyek az utcára. De az, amit az ember egy zárt térben akar csinálni, arra ez a 15 négyzetméter bőségesen elegendő

– mondta.

Amikor úton a Kanári-szigetek felé elromlott az autója, szerelőt kerített. Amikor megtetszett neki a táj, megállt, amikor haladni akart, nyomta a gázt. Volt, amikor 50 km-t ment naponta és volt, amikor százat. Volt, amikor túlságosan egyenes volt az út, ő pedig mellékutat keresett.

 „Egyszer csak egy narancsföldnek a közepén találtam magam. Hát, az valami hihetetlen élmény volt november közepén vöröslő narancsok, ameddig látsz” – idézte fel.

Korábban személyautóval már csavargott Európában. Nem kellett hozzá más, mint matrac, hálózsák, és nyitottság. Most azonban még jobban kiengedett. Végig vigyorogta az utat és tíz kilót fogyott, pedig nem is fogyókúrázott. Azt mondja, azért mert nem kellett ennivalóval szeretgetnie magát és nem kellett zsírral körbe venni magát ahhoz, hogy megvédje a világtól.

Rájött, hogy mások is rátaláltak már a szabadságra: fiatalokkal is találkozott. Olyanokkal is, akik iskoláskorú gyermekükkel kalandoztak. Azt mondja, sokkal többet tanulnak így a gyerekek, később pedig Zoomon levizsgáznak.

Mihály Györgyöt rengetegen követik a közösségi médiában. Tavasszal felnőtt, külföldön élő fiai meglátogatják, arra az időre átengedi nekik a lakóautót. Úgy tervezi, azt a két hetet a Tenerifén élő hippi közösségnél tölti majd. Karácsony környékén kis időt itthon töltött, de nem maradt sokáig. Azt azonban nem tudta megmondani, hogy marad-e Tenerifén. 

 Mit tudom én? Nincs terv. Nincs terv. Csak élek…