Alig ér célba a világ egyik legdurvább versenyén, már a következő kihívást nézi a legkeményebb magyar fogorvosnő

Legyen szó hőségről, havazásról, sivatagról vagy óriási hegyláncokról, a világ egyik legkeményebb futóversenye sem foghatott ki Lubics Szilvián. 

383 kilométert tett meg, szinte egyhuzamban. 86 és fél órára volt szüksége ahhoz, hogy legyűrje a távot, amivel nem csak a hegycsúcsokra, hanem a dobogóra is sikerült felkapaszkodnia: a női mezőny harmadik helyén végzett.

Pedig nem a futás a hivatása: fogorvosként dolgozik és háromgyermekes édesanya. De még így is jut ideje arra, hogy fusson és ilyen emberpróbáló kihívások elé állítsa magát. Igaz, ehhez minden percét beosztja, hajnalban már edz.

Fél 9-re érek haza, szóval a délutánok eléggé húzósak, akkor vagyok a rendelőben. Így viszont a délelőtt szabad, és az erősítő edzéseket általában hajnalban, hatkor kezdődnek

 – mesélte.

Minden nap fut, általában három kutyájával, ha pedig épp nincsenek mellette hű futótársai, egy kis plüssvizsla formájában követik őt, a versenyekre viszi magával a kis játéktárgyat.

2003-ban kezdtem futni, már közel 20 éve, hogy napi rendszerességgel mozgok. Azért választottam a futást, mert amikor kezdtem, két pici gyerekem volt, és nem tudtam másfajta mozgást megoldani a gyerekek mellett 

– mondta Lubics Szilvia.

Akkor még nem gondolta volna, hogy neve legendás lesz az ultrafutók körében. Ahogyan azt sem, hogy egyszer olyan versenyeket teljesít majd, mint például a Badwater, ahol akkora a forróság, hogy az aszfalton majdnem 90 fok a hőmérséklet. Ilyen embertelen körülmények között tett meg 217 kilométert, alig több mint 36 óra alatt. A női mezőnyben 4. lett.

Azt meséli, igyekszik a gyakorlás során azokat a körülményeket megteremteni, ami majd a versenyeken várnak rá. 

A Badwaterre például úgy készült, hogy a szaunába rakott egy futópadot és ott edzett, illetve nyáron téli ruhába öltözött, és úgy futott.

Többször megnyerte már a görögországi Spartathlont is, amelynek 246 kilométeres távja Athén és Spárta között vezet végig, egészen Leonidász király szobráig. De futott a chilei Atacama, illetve a dél-afrikai Namib sivatagokban is.

Mindig a legutolsó versenyére a legbüszkébb. Az amerikai Utah államban rendezett próbatételen a 240 mérföldes távot apróbb szakaszokra bontotta magában, és mindig csak a következőre koncentrált, így szinte mélypontok nélkül teljesítette a csaknem 400 kilométert.

Nehézségek is bőven akadnak, volt, hogy öt jégesőt kaptak a szakasz során.

Én asztmás vagyok, egyszer mentünk fel 3000 méterre, ráadásul az a harmadik éjszaka volt. Az éjszakák mindig nehezek. Az ember agya másra van beállítva, nem arra, hogy egész nap után még akkor is fusson

– osztotta meg.

A három és fél nap alatt a leghosszabb idő, amit alvással töltött, mindössze két óra volt, a többi alvóponton csak 20-45 percre dőlt le pihenni kicsit. A célban pedig várta a férje, Gyuri, aki maga is futó, de segédkezett már abban is, hogy könyv formát öltsenek Szilvi életre szóló kalandjai.

Amiből pedig van bőven, hiszen a 48 éves futónő megállíthatatlan, és már most a következő kihívásra készül. 

Hagyom ilyenkor a verseny után, hogy jöjjön szembe, ahova mennem kell. És valahogy mindig jönnek is szembe. Annyi kaland meg klassz dolog van mögöttem, hogy nem tudnék mondani egyet, hogy na, ez volt a legjobb.