„A szüleim törökök, de vannak magyar szüleim is” – a fél világot befogadta otthonába a kópházi Boros család
2022. október 19. 20:05
Akár még zavarba ejtő is lehetne a Boros család fotóalbumát nézegetni, hiszen az utóbbi 10 évben minden karácsonykor más-más arcok tűnnek fel a fényképeken. A világ különböző pontjairól érkeztek és laktak náluk kamaszok, akik cserediákként ismerték meg Magyarországot. A szülők a fél világot hazahozták kópházi otthonukba, a gyerekeik pedig olyan értékeket tanulhattak, ami pénzben nehezen mérhető.
Stefano augusztus végén érkezett Magyarországra, és szinte azonnal belevetette magát a nyelvtanulásba. Ő a 11. cserediák a Boros családnál, akik 2012 óta fogadnak be kamaszokat az otthonukba. Elsőként, 2012-ben egy thaiföldi lány érkezett hozzájuk.
Volt már thai, olasz, ausztrál, indiai, egyiptomi, török, japán, még egy olasz, belga, indonéz, és most Stefano Olaszországból. Karácsonykor például minden évben készítünk egy családi képet, és ha visszanézzük a fotókat, akkor minden évben egy másik cserediák van ott
–mondja Boros Alíz.
A kópházi családnál ottjártunkkor nem Stefano volt az egyetlen külföldi. A török származású Koray is ott vendégeskedett. 17 éves volt, amikor ösztöndíjas cserediákként Kópházára érkezett. Akkor szinte még semmit nem tudott Magyarországról.
Én őket mindig családomnak hívom. Amikor találkozom egy magyar barátommal, és mondom, hogy most megyek tesómmal találkozni, vagy családommal találkozni, akkor mindig megkérdezik: itt vannak a szüleid? Mert tudják, hogy nekem a szüleim törökök, de vannak nekem magyar szüleim is
– mondta Koray, akire Borosék is családtagként tekintenek. A fiú minden ünnepen ott van, legyen akár karácsony vagy ballagás.
Az édesapa, Boros Kornél azt mondta, azért kezdték el a programot, hogy a gyerekeik nyitottabbá váljanak. A Boros gyerekek az AFS cserediák-programján keresztül választanak maguknak minden évben testvért. Idén Árpin volt a sor, aki egy nagyjából vele egykorú fiútestvért szeretett volna. A diákok augusztus végén érkeznek, itt töltenek egy teljes tanévet, három hét nyári szünet után pedig hazautaznak.
Boroséknak nagycsaládosként nem fáradság napi háromszori ételt biztosítani a cserediákoknak, ám bevallják: nagy felelősség valaki más gyermekét nevelni. A gördülékeny együttéléshez fontos mindjárt az elején tisztázni a szabályokat, illetve a folyamatos kommunikáció is elengedhetetlen.
Nem vendégként kezeljük őket. Ők ugyanolyan gyerekek, mint a mieink, tehát ugyanaz vonatkozik rájuk, semmiben nem kivételezünk velük. És ők is ugyanúgy mindent csinálnak velünk, mint a mi gyerekeink
– mondta az édesapa. Ebbe a házi munka is beletartozik.
Borosék úgy gondolják, ezzel a programmal a fél világot Kópházára hozhatják gyerekeiknek, akiket ezáltal például nyitottságra nevelhetnek. Szerintük olyan értékeket tanulhatnak egymástól a gyerekek, amik nem mérhetők pénzben, arról nem is beszélve, hogy Ábel, Alíz és Árpi sokszor már észre sem veszi, hogy angolul beszél. Néha akkor is, ha éppen otthon sincs a cserediák.
