„Hiába tudom, hogy nem én voltam, rettentően fáj, hogy senki nem hiszi el” – Gergő három évet ült ártatlanul, azóta sem kártérítést, sem bocsánatkérést nem kapott

Ma már gondtalanul sétáltatja a hároméves Macsó kutyájukat a lányával, élvezik a jó időt, Gergő a szabadságot, de ez nem volt mindig így. Varga Gergő ugyanis három évet töltött fegyházban, teljesen ártatlanul.

Akkori időszakom nagyon zavaros volt. Kábítószer-elvonóra jártam, zárt osztályra jártam, sok kép nincs meg. Arra emlékszem, hogy egyszer kijöttek a rendőrök, be akartak vinni tanúskodni. Ahogy kiléptem az ajtón, kattant a bilincs a hátam mögött, bevittek a Teve utcába, a rablás főosztályra. Onnantól indult meg a lavina.

Gergőt 18 éves korában gyanúsítottak meg egy rablással. Állítólag valaki betelefonált a rendőrségre, hogy ő tette. 11-kor vitték be, és délután 4-kor engedték ki először mosdóba, de csak azzal a feltétellel, ha előtte aláírja a beismerő vallomását.

Később már rájöttem, szégyen vagy nem szégyen, be kellett volna vizelnem. De akkoriban meg voltam szeppenve. Hirtelen rámjöttek a rendőrök, azt se tudtam, hogy mi van

– mondta Gergő, aki szerint hiába gondolnak mást az emberek, szerinte 100-ból 99-en ugyanazt tették volna, amit ő, aláírták volna a vallomást.

Időközben kiderült, hogy a férfi nem lehetett a tett színhelyén, hiszen abban az időpontban éppen zárt osztályon kezelték, és erről hivatalos papírt is beszereztek. A bizonyítékul szolgáló zárólejelentés (akkor még nem voltak digitális naplók) azonban eltűntek a rendőrségről. Gergő a négy különböző kirendelt ügyvéd közül nem is mindegyikkel találkozott, és a bíróságon már szó sem volt arról, hogy a bűntény idején a pszichiátrián tartózkodott éppen.

Az előzetesből három és fél hónap múlva szabadult ki, de a bíróság jogerősen elítélte, három év fegyházra. Gergőt testileg és lelkileg is megtörte a bent töltött ezer nap.

Intézetben nevelkedtem, a börtön is hasonló, csak százszor rosszabb. Próbáltam tartani magam, az tartott életben, hogy egyszer csak szólnak, hogy R0700 szabadul. Ez volt a rabszámom, bent nem néven szólítják az embert. Minden nap erre feküdtem és erre keltem, ha a kulcscsörgést meghallottam, hogy most szólnak, hogy szabadulok. 

A börtönből folyamatosan kegyelmi kérvényeket írt és ügyvédet keresett, hogy újratárgyalják az ügyét. Végül november elsején szabadult.

Mikor máskor, ha nem halottak napjan szabadul az ember, de nekem az maga volt az újjászületés, amikor kinyílt a Váci fegyház kapuja.

Szabadulása után nem sokkal találkozott a későbbi feleségével, majd megszületett a kislányuk, Virginia, aki ma már 11 éves.  A felesége soha nem kételkedett az igazságszolgáltatásban, éppen ezért addig, amíg a perújrafelvétel során ártatlannak nem találtak Gergőt, nem nagyon hitt neki. Gergő a lányuknak mindeddig nem merte elmesélni, hogy az apukája majdnem három évet börtönben töltött.

A férfi azóta sem heverte ki a történteket, valahányszor meglát egy rendőrautót, görcsbe rándul a gyomra.Ma is sokszor álmodik a börtönnel, sötétben pedig nem tud elaludni.

Janecskó Katát, a Telex újságíróját nem hagyták nyugodni az igazságtalanságok, pláne nem az ártatlanul elítéltek. 

Azt mondja, sok esetben megkérdőjelezhető a rendőrség nyomozása, a kirendelt ügyvédek vagy épp a bíróságok munkája. Kata olyan elítéltekről írt könyvet, akiket ártatlanul börtönöztek be. Gergő története mellett még számos nagy horderejű ügyet is feldolgozott.

Ahogy a könyvében is vélelmezi, ha az ember távol tartja magát a bajtól, akkor biztonságban lesz, akkor nem történik meg, hogy meggyanúsítják, bezárják, elítélik. De ez a védettség szerinte illúzió. „Magamat is szoktatni kell hozzá, hogy akit ilyen kontextusban látok, bíróságon, vádlottak padján, megbilincselt kézzel, arról ne gondoljam azt automatikusan, hogy biztosan bűnös, mert nem biztos, hogy az” – fogalmazott az újságíró, aki elismerte, hogy megingott a hite az igazságszolgáltatásban.

Minden évben 120 millió forintot terveznek be a költségvetésbe olyan emberek kártalanítására, akinek a szabadságát alaptalanul korlátozták. 

2020-ban 71 kártalanítási ügy zárult le jogerősen, és 65 esetben fizetett ki az állam kártalanítást jogerős bírósági határozat alapján. De ezek a számok csak azt mutatják, hogy hányan indították el a kártalanítási pert. Számos esetben az ártatlanul elítélt már nem akar újabb jogi csatározásba fogni. De olyan is van, hogy egyszerűen nem jár kártalanítás, ahogy például Gergőnek sem ítélték meg a beismerő vallomása miatt.

Az a legszörnyűbb, hogy egy bocsánatkérést nem kaptam. 2010-ben, amikor már leültem a büntetést, és felmentettek, annyit nem mondtak, hogy ne haragudjon. Az embernek azért az mégiscsak jó érzés lett volna

– mondta Gergő, aki úgy érzi, tönkretették a lelkét és elvették tőle az egész fiatalságát.

A külvilágnak azt mutatom, hogy rendbe jött az életem, de senki nem tudja, hogy belül mit érzek. Hiába derült ki, hogy nem én követtem el, hiába törölték a priuszomat, óriási bélyeg maradt rajtam. A nővéremmel nem beszélünk évek óta. Mindenki elkönyvelt, hogy én egy bűnöző vagyok. Úgy vannak vele, hogy akit Magyarországon a bíróság elítél, azt jogosan ítélték el.