A térség minden konfliktusában benne van Putyin – mi lett az egykori Szovjetunió tagállamaival?

Csaknem 70 éves fennállás után, 1991 decemberében összeomlott a XX. század egyik legnagyobb birodalma, a Szovjetunió. Mihail Gorbacsov december 25-én tette meg a történelmi bejelentést, miszerint lemond az elnöki tisztségről.

A Szovjetuniót 1922-ben alapította meg a bolsevik pártok által uralt Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság, valamint a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Kaukázustúli Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság. A birodalom az évtizedek alatt tovább bővült, hatalmas területeket szálltak meg, vagy kebeleztek be.

Amikor az európai birodalmak szétestek, megszületett a Szovjetunió

Feledy Botond külpolitikai szakértő a Fókusznak arról beszélt, hogy ez egybeesett azzal az időszakkal, amikor az európai, nyugati térfélen, Közép-Európában eltűntek a különböző birodalmak.

Ez az az időszak, amikor az Osztrák- Magyar monarchia szétesik, a Német Császárság széthullik. Számos független országocska jelenik meg Európa térképén. Ezt a pillanatot tulajdonképpen a Szovjetunió széthullásával éli meg Oroszország. Tehát egyfajta késleltetésben látják azt, hogy ami Orosz Birodalomként indult, aztán Szovjetunióként folytatódott, az végül tényleg önálló országokra tud széthullani

– mondta Feledy Botond, aki szerint ennek a történelmi ténynek a vitatása sem ad semmilyen jogot arra, hogy a szomszéd népeket megtámadják.

Ezek az országok és népek önálló nyelvvel, a maguk állami hagyományaival, gyakran más vallással abszolút történelmi tényezők voltak mindig ezen a területen, és ez az, ami a mostani Oroszországnak, és leginkább a vezetésének a legjobban fáj

– tette hozzá a szakértő.

Mindenki másképpen szabadult

A Szovjetunió szétesése után a birodalom romjain 15 új állam jött létre; Oroszországon kívül a Baltikumban, Kelet-Európában, a kaukázusi térségben és Közép Ázsiában. Ezek az országok a ’90-es évek elejétől kezdve különbözőképpen indultak el a demokrácia, vagy éppen az autoriter rendszerek útjain.

A Balti államok, azaz Észtország, Lettország és Litvánia azonnal eltávolodtak az egykori szovjet örökségtől, amit soha nem is tekintettek magukénak. A 3 ország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, ugyanekkor a NATO-hoz, és a 2010-es évek elején az eurót is bevezették.

Vlagyimir Putyin ezt nem nézte jó szemmel, és a Krím megszállása után fokozódott a katonai aktivitás északon is. 2016-ban Moszkva például atomrobbanófejek hordozására is alkalmas rakéták telepítésére adott utasítást Kalinyingrádba, a Lengyelország és Litvánia közé ékelődő orosz kikötővárosba. Bár az oroszok szerint ez csak gyakorlat volt.

Orosz szempontból nézve ezt a helyzetet úgy lehet leírni, hogy 30 évvel ezelőtt szűnt meg a világhatalmi státusz, 30 évvel ezelőtt szűntek meg szuperhatalomnak lenni. És ehhez képest a korábbi ősellenség, a fő rivális, a NATO, illetve kisebb részben az Európai Unió egyre közelebb jön Oroszország határaihoz

– mondta Rácz András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa. „Ez teljesen érthető módon frusztrálja az orosz vezetést. Annál is inkább, mert ez az orosz vezetés összetételét tekintve egytől egyig még a hidegháborúban szocializálódott politikusokból áll. Tehát a putyini vezetés mostanra a 60-as éveit tapossa, van, aki már 70 éve is elmúlt, nekik a Szovjetunió, a szovjet birodalmiság továbbra is az etalon” – tette hozzá a szakértő.

Fehéroroszország Oroszország talán leghűségesebb szövetségese, és itt az egyik legszilárdabb a hatalom a posztszovjet térségben. 1994-ben került hatalomra Aljakszandr Lukasenka, akit Európa utolsó diktátoraként emlegetnek. Ellenfeleit megfélemlíti, az ellenzéket és a független sajtót üldözi; nemzetközi szervezetek szerint a választások tisztasága enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Többször tört ki az országban tüntetéshullám, és próbálták megdönteni hatalmát, de a kísérletek mindig kudarcba fulladtak. Legutóbb 2020-ban, amikor az elnökválasztáson Lukasenka közel 80 százalékos aránnyal nyert. A rendőrség letartóztatásokkal és véres megtorlással válaszolt a demonstrációkra.

Rossz szomszédság

Az egykori Szovjetunió területén létrejött országok közül néhányuk tovább töredezett. Általában orosz segítséggel ún. de facto államok jöttek létre, amelyek létezését szinte senki nem ismeri el, viszont gyakorlatilag függetlenként működnek. Ilyen Dél-Oszétia, Abházia, a Dnyeszter Menti Köztársaság, a Hegyi-Karabah Köztársaság, a Krími Köztársaság, idén február óta pedig a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok is.

Összességében azt lehet megfogalmazni, hogy a posztszovjet térség befagyott konfliktusaiban mindenhol van mostanra orosz katonai jelenlét. Ugyanezt a helyzet a Krímben, és ugyanez a helyzet ugye két kelet ukrajnai szakadár, kvázi köztársaság esetében is

– mondta Rácz András.

A Moldova keleti részén fekvő, főként oroszok és ukránok lakta Transzisztria, más néven a Dnyeszter Menti Köztársaság 1990-ban kiáltotta ki függetlenségét, nem sokkal később háború tört ki az országban. Az oroszok ekkor a szakadárok mellett avatkoztak be, békefenntartók is érkeztek.

Ez a románok számára egy rendkívül fontos terület. Márpedig Románia a törökök mellett a másik fekete-tengeri kijárattal rendelkező NATO-tag, és immár egy fontos amerikai bázist is a területükön tudnak, tehát ebből a szempontból Moldova stabilitása igen komoly kérdés. Tehát itt mindenképpen nagyon- nagyon forró szituációra számítunk

– mondta Feledy Botond.

Grúzia két szakadár régiójában, Abháziában és Dél-Oszétiában már korábban is Moszkva „békefenntartói” állomásoztak, és többször törtek ki fegyveres konfliktusok is. A háború 2008-ban, a pekingi olimpia nyitónapján kezdődött: Grúzia először Dél-Oszétiát támadta meg, vagyis próbálta a saját országához tartozó részt visszaszerezni, majd Dimitrij Medvegyev, akkori orosz elnök az ott élő oroszok védelmére hivatkozva beavatkozott és bevonultak Grúziába. Később Abházia is bekapcsolódott, de néhány nap után tűszünetet kötöttek a felek és Oroszország elismerte a szakadár régiók függetlenségét.

Mind a transzisztriai, mind az abháziai, mind a dél-oszétiai konfliktus a ’90-es évek elején úgy zárult, hogy „Oroszország beavatkozott ezekbe a konfliktusokba, és kikényszerített egy fegyverszünetet, amely fegyverszünetnek integráns része volt az, hogy orosz békefenntartók települtek a térségbe. Mind a moldáv, mind a grúz kormány vereséget szenvedett, tehát nem tehetett mást, mint beleegyezett ebbe az orosz ‚ajánlatba’. Ezek az orosz békefenntartók pedig az elkövetkezendő évtizedekben nem a békét, hanem a konfliktust tartották fönn” – mondta el Rácz András.

Örményország és Azerbajdzsán között évtizedek óta élesek az ellentétek, szintén egy de facto állam, a Hegyi-Karabah Köztársaság miatt. A terület jogilag Azerbajdzsán része, gyakorlatilag azonban örmény fennhatóság alatt működik. A Szovjetunió összeomlása után a karabahi háborúban kb. 30 ezren haltak meg, és több mint 1 millióan hagyták el otthonaikat. Az oroszok 1994-ben kicsikarták a tűzszünetet, ezt azonban a két fél folyamatosan megsérti. Legutóbb 2020-ban, amikor az újabb fegyvernyugvást szintén Moszkvai segítséggel kötötték meg a felek. Azerbajdzsán elfoglalta Hegyi- Karabah egy részét, a megegyezés szerint a rendet Vlagyimir Putyin csapatai tartják fenn a térségben.

Közép-Ázsiában a Szovjetunió felbomlása után 5 állam jött létre: Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán. Szinte mindegyik ország a totális diktatúra és személyi kultusz útján maradt, a hatalomra került vezetők hosszú évtizedekig regnáltak, a zavargásokat pedig gyakran orosz segítséggel verték le. „Rengeteg helyen még a volt szovjet pártfőtitkár az, aki akár évtizedekig gyakorolja a hatalmat. Ha végignézünk ezeknek az országoknak az elitjén, akkor még a 2000-es évek végén is bőven előfordul, hogy Nurszultan Nazarbajev és társaihoz hasonlóan olyan emberekkel találkozunk, akik már a szovjet érában, a ’80-as években a fiatal felfutó elithez tartoznak, és megőrzik ezt a hatalmat, átmentik, és ehhez nyilvánvalóan rengeteg orosz támogatást is kapnak” – mondja Feledy Botond.

Rácz András szerint a közép- ázsiai országok helyzete azért volt speciális, mert ezek kulturálisan, történelmileg, bizonyos szempontból vallásilag is nagyon erősen különböztek Oroszországtól. „Igaz ugyan, hogy a független, modern értelemben vett államiságukat, vagy ország létüket a Szovjetuniónak köszönhették, de ezzel együtt ott rettenetesen régi társadalmi minták működtek és működnek a mai napig. Tehát a szovjet uralom alatt töltött nagyjából 70 év az egyáltalán nem tudta felülírni az évszázados, néhol évezredes klánstruktúrákat” – mondta.

A szakértők lehetetlennek tartják azt, hogy a Szovjetunió újra egyesüljön, noha Vlagyimir Putyin 2005-ben még így beszélt erről:

Először is el kell ismernünk, hogy a Szovjetunió összeomlása az évszázad legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt. És ez egy valódi dráma az orosz nép számára. Honfitársaink tízmilliói kerültek Oroszország területén kívülre.

Bár Vlagyimir Putyinnak nagy bánata az egykori birodalom szétesése, nem célja, hogy feltámassza a Szovjetuniót. Az orosz befolyást viszont továbbra sem csökkentené a térség egyes államaiban, amelynek biztosításához még a katonai beavatkozásoktól és agressziótól sem riad vissza.