Megmutatjuk, hogyan élnek a magyar prostituáltak Bremerhavenben
2016. július 1. 20:00
Riporterünk egy hetet töltött el Bremerhavenben. Nem a legnagyobb német kikötő miatt ment, és nem is azért, hogy az EU tagságról kérdezze a helyieket. Arra volt kíváncsi, hogyan élnek azok a magyar nők, akik a helyi törvények szerint teljesen jogszerűen áruba bocsátják a testüket.
Bremerhaven egy jelentős német kikötő az Északi-tengeren. Németország legnagyobb, a világon pedig a 20. legnagyobb konténerkikötő, ahol a földkerekség legnagyobb autóparkolója van. Innen indulnak a német autók világszerte az autószalonokba, és ide érkeznek az import járművek is. Óriási teherhajók, mozgó konténervárosok és rengeteg matróz, akik megpihennek itt.
Ez pedig a város másik oldala. A Lessingstrasse, a város piroslámpás negyede, a türelmi zóna, ahol minden második hölgy magyar. Itt kínálják bájaikat a tengeren megfáradt matrózoknak, vagy éppen a helyi lakosoknak. És ennek a piroslámpás negyed szobáinak nagy részét egy magyar hölgy, Schmitz Erzsébet adja bérbe. Irány a piroslámpás negyed! A volánnál Erzsébet üzlettársa, lényegében a főnöke a holland ügyvéd Jeroen Pols ül.
A látnivalók egyike éppen a piroslámpás negyed. Itt több ingatlan tulajdonosa Jeroen Pols. Évekkel ezelőtt azért jöttek ide Hollandiából, mert ott nagyon felmentek az ingatlanárak. Lehetőségeket kerestek, és éppen ebben az utcában vásároltak néhány házat. Részükről ez egy befektetés, az pedig, hogy házakban történetesen prostitúció folyik, az az üzlet szempontjából nem lényeges.
Erzsébet itt maga is alkalmazott, annak a cégnek dolgozik, amelyik a házak tulajdonosa. Ő tartja a kapcsolatot a lányokkal, intézi a bérleti díjak beszedését, és persze a hölgyek ügyes-bajos dolgaiban is próbál segíteni. Tevékenysége Németországban teljesen legális. Azonban egy magyar bíróság nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Ha hazajönne és rendőrrel találkozna, letartóztatnák.