Méltatlan gyerekkor - milyen traumákon megy keresztül egy állami gondozott?

Három fiatal felnőtt, három különböző életút. A közös bennük az állami gondozás, és az, hogy már most többre vitték, mint szüleik. Egyikőjüket sem bántalmazták otthon, egyik fiatal sem tud valódi szörnyűségeket mesélni a gyerekkorából. De az életkörülményeik enélkül is méltatlanok voltak egy gyermek számára. Bár a maguk módján a vér szerinti szüleik szerették őket, mégsem tudtak olyan feltételeket teremteni nekik, hogy náluk maradhassanak. A gyerekvédelemről mindig brutális történteket hallani– mondja a szakértő, éppen ezért nemrég az SOS gyermekfalu filmet készített Barbarával, Gáborral és Sárával, hogy elmeséljék életüket. Jót és rosszat egyformán, a gyermekvédelmi rendszerről, sérelmekről és traumákról egyaránt.
 

Magyarországon közel 22 ezer gyerek nem a vér szerinti szüleivel él, majdnem fél ezren az SOS Gyerekfalvakban. Sára rengeteg nehézségen van túl, de úgy fogja fel, hogy ezeket meg kellett élnie. Ma már az ELTE-n tanul szociális munkás szakon, most is előadásra érkezik ide. Egészen 14 éves koráig a szülei nevelték őt és a két öccsét, vagyis valójában inkább ő a kisebbeket.

Gábor édesanyjának életkörülményei sem sokat változtak azóta, hogy fia és két lánya állami gondozásba került. A testvérek közül Gábor a legfiatalabb, 3 éves volt akkor. 6 évvel idősebb nővére szokott mesélni a régmúltról, hogy a kisebbekre neki kellett vigyáznia, volt, hogy mosott rájuk, amíg az édesanyjuk ivott és játékszenvedélyének hódolt.