Hajléktalanok: napról-napra élnek, magányos farkasokként

Árvai Mihály 46 éves. Évtizedeken keresztül dolgozott az építőiparban. Németországban például olyan jól keresett, hogy a hazaadott pénzből a felesége 3 szobás lakást tudott vásárolni. Aztán egyszer, amikor Mihály hazajött, válóper várta. Úgy döntött, a gyerektartás fejében inkább lemond otthonáról.
 
Mihály története nem egyedi. Az elmúlt években nagyon sok ember került az utcára válása vagy munkahelyének elvesztése után. Folyamatosan csúsztak le, egyre kevesebb jutott a lakbérre, az ételre és a ruhára. Az Ökumenikus Segélyszervezet gyulai szociális központjában azonban mások is sorban állnak az ebédosztásnál.
 
Az utcai szociális szolgálat munkatársai naponta végigjárják az útvonalukat. Tanyákat és rászorultakat látogatnak meg. Kisebb ételcsomagokat visznek magukkal, és minden alkalommal megkérdezik, hogy a rászorultaknak mire van szükségük. Tudják, hol találják a fedél nélkül élőket, állandóan látogatják őket, de krízishelyzetben azonnal indulniuk kell.