Belehalt: egy éve követtük Zsolt harcát az igazságért

Zsolttal idén januárban találkoztunk először. Zagyvaszántóra hívott minket, mondván, nagy a baj. A 2004-ben bezárt azbesztgyár tizedeli az embereket – állt a levélben. Aztán közelről láttuk a lebontott gyár romjait. Megdöbbentő volt megérteni, hogy mi történik a Selypi-medencében élőkkel.

A férfi akkor már 22 hete tudta, hogy mesotheliomája van. Bár gyógyíthatatlan beteg volt, mégis abban bízott, hogy jobban lesz. Pedig a statisztika nem a gyógyulást támasztotta alá. Hiszen az alig kétezres faluban egy év alatt 7 új beteg jelentkezett, miközben ez egy nagyon ritka betegség, 1 millió emberre csak 2,5 eset jut egy évben.

Zsolt soha nem dolgozott a cementgyárban , de gyerekkorában azzal szemben nőtt fel. Arra gyanakodott, hogy ekkor került azbesztszál a tüdejébe. Az azbesztózis lappangási ideje akár 20-30 év is lehet. Az azbeszt veszélyeiről a gyár dolgozói és a közelben élők szinte semmit nem tudtak. De ha tudják, akkor sem sokat tehettek volna ellene.

1971-tól gyártottak itt azbeszt csöveket. A világon már mindenütt betiltották a kék azbesztet, amikor itt még mindig használták. A 90-es évek elején egyszer már felfigyeltek a sok megbetegedésre, akkor a televízió 150 esetről számolt be. Mégsem történt semmi.  Januári találkozásunkkor Zsolt azt mondta, a gyári dolgozók 80 százaléka az azbeszt miatt halt meg.