Orbán Viktorhoz jön a Moszkva-barát georgiai kormányfő, aki ellen egy hete tüntetnek EU-párti fiatalok tízezrei

A grúzok nem az oroszok rabszolgái

– ezt kiabálta feldúltan Aleko Eliszasvili, a georgiai parlament ellenzéki képviselője egy héttel ezelőtt, április 15-én, hétfőn, miután kituszkolták a grúz törvényhozás épületéből. Az RTL Híradó is beszámolt róla, hogy Eliszasvili pár perccel korábban valósággal kiütötte az éppen felszólaló Mamuka Mdinaradzét, a kormányzó Georgiai Álom–Demokratikus Georgia párt frakcióvezetőjét, ami után akkora tömegverekedés tört ki az ülésteremben, hogy gyorsan meg is szakították az élő tévés közvetítést.

A múlt hétfői parlamenti ülés napirendjén a régóta vitatott „külföldiügynök-törvény” tárgyalása szerepelt. Ez az az orosz mintára készült törvényjavaslat, ami a tavaly márciusban egyszer már elbukott, mert napokig tartó tömegtüntetések robbantak ki az országban miatta, és a kormány a tiltakozások hatására kénytelen volt visszavonni az előterjesztést. A Georgiai Álom azonban egy évvel később, 2024. április 10-én átdolgozott formában ismét a parlament elé terjesztette.

A törvényjavaslat – amihez hasonlót Magyarországon a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többsége is elfogadott – értelmében minden olyan civil szervezetnek hatósági nyilvántartásba kell vetetnie magát, amelynek a működési költsége több mint 20 százalékban külföldről származik, ellenkező esetben súlyos bírságot szabnak ki rá.

A törvény tavalyi változatában az ilyen szervezeteket „külföldi ügynökként” kellett volna regisztráltatni, a mostani változatban az áll, hogy „külföldi hatalom érdekeit képviselik”. A törvény szövege ettől a változtatástól eltekintve ugyanaz maradt. A kormánypárt szerint a szabályozandó civil szervezetek külföldi segítséggel olyan projekteket támogatnak, amelyek az ellenzék javát szolgálják, „álliberális ideológiákat, LMBT-propagandát terjesztenek, és hangulatot keltenek az ortodox egyház ellen”.

EU-ellenes fordulat?

A törvényjavaslatot Szalome Zurabisvili államfő és az ellenzék, valamint több diplomáciai testület és az Egyesült Államok nagykövetsége is ellenezte. A törvényjavaslat ellenzői attól tartanak ugyanis, hogy a kormány a civil társadalom ellenőrzésére és az ellenzék elhallgattatására fogja azt felhasználni, ahogy az Oroszországban is történt. Olaf Scholz német kancellár kormánya nevében a törvényjavaslat visszavonását sürgette. Scholz szerint Georgia uniós integrációja szempontjából kulcsfontosságú, hogy az idén esedékes parlamenti választások szabadok és tisztességesek legyenek.

Az Európai Unió tbiliszi nagykövete is az előterjesztés mielőbbi visszavonását követelte, arra figyelmeztetve a kormányzatot, hogy az orosz mintájú törvényjavaslat összeegyeztethetetlen az uniós normákkal és értékekkel, és elfogadása komolyan veszélyezteti a tavaly decemberben európai uniós tagjelölti státuszt elnyerő Georgia uniós csatlakozását.

A kritikákra válaszul Salva Papuasvili, a georgiai parlament kormánypárti elnöke azzal vádolta a külföldi nagyköveteket, hogy beavatkoznak a köztársaság belügyeibe. Irakli Kobahidze georgiai miniszterelnök azt közölte, hogy az „átláthatósági törvény” csupán arra jogosítja fel kormányát, hogy évente egyszer beletekintsen a külföldről finanszírozott civil szervezetek számláiba. Kobahidze szerint nem meglepő, hogy az ország belpolitikáját befolyásolni akaró külföldi szereplők ellenzik ezt.

Egyre többen Tbiliszi utcáin

A törvényjavaslat múlt hétfői vitájára már kisebb tömeg verődött össze a georgiai parlamentnél, hogy az Oroszországban 2012 óta hatályos hasonló jogszabály mintájára készült törvénytervezet elfogadása ellen tiltakozzon. A tüntetők uniós zászlókat lengettek, és azt skandálták: „Le az orosz törvénnyel!”. Ők is élőben követték a benti eseményeket, és amikor Aleko Eliszasvili megjelent köztük, hősként ünnepelték a Mdinaradzét hatalmas jobbcsapottal a padlóra küldő ellenzéki képviselőt.

Kedden már jóval nagyobb tömeg gyűlt össze a georgiai parlamentnél, a napirend szerint ugyanis a képviselők folytatták a plenáris ülésen a törvényjavaslat vitáját és másnap, azaz szerdán első olvasatban szavazni is terveztek az ügynöktörvényről. A többezres tüntető tömeg georgiai és európai uniós zászlókkal, kormányellenes és Oroszország-ellenes táblákkal tiltakozott. Szalome Zurabisvili az általa „orosz projektnek” nevezett törvénytervezetről azt mondta: szerinte idén is elbukik, mint tavaly.

Miután este sem fejeződött be a tüntetés, a rendőrség vízágyúval és könnygázzal próbálta oszlatni a tömeget. Az erőszakot alkalmazó rendőrök 11 embert előállítottak, miközben a tüntetőket a szomszédos utcákba szorították vissza. 

A tüntetések ellenére a georgiai parlament április 17-én, szerdán első olvasatban elfogadta a külföldi ügynökökről szóló törvényt. 150 képviselőből 83 szavazott az indítvány mellett, az ellenzéki képviselők bojkottálták a szavazást. A jogszabálynak még át kell mennie két olvasaton ahhoz, hogy törvényerőre emelkedjen.

Ellenzéki csoportok és különböző civil szervezetek, köztük túlnyomórészt Georgia uniós csatlakozását támogató, nyugatbarát politikát követelő fiatalok, középiskolások és egyetemisták szerda estére újabb tüntetést szerveztek, és azóta is utcára vonulnak esténként, egyre növekvő számban. 

Pénteken georgiai nőszervezetek vonultak az utcára, és álltak ellent a vízágyúzó rendfenntartóknak, amiből az alábbihoz hasonló heroikus jelenetek bontakoztak ki:

A mindennapossá váló tüntetések időközben korrupcióellenes élt is kaptak, ugyanis az ügynöktörvény tárgyalásával párhuzamosan a kormányzó párt átnyomott egy új adójogszabályt, ami mentességet ad az országba behozott offshore pénzeszközök után fizetendő adók és illetékek alól. A törvénymódosítás értelmében minden olyan offshore cég adókedvezményben részesül, amely 2028. január 1-jéig vagyonát Georgiába helyezi át. Ezt az új törvényt mind az ellenzéki politikusok, mind a gazdasági elemzők úgy értékelik, hogy kifejezetten Bidzina Ivanisvili volt miniszterelnökre, a kormánypárt milliárdos alapítójára lett szabva, hogy Georgiába transzferálhassa külföldön felhalmozott vagyonát, elkerülendő a jövőbeni nyugati szankciókat.

A magyar kapcsolat

A georgiai belpolitikai felfordulás közepette Irakli Kobakhidze bejelentette, hogy április 24-25-én kormánydelegációjával Magyarországra látogat. A februárban megválasztott georgiai miniszterelnök budapesti programja egyelőre nem nyilvános, de nem sokkal a bejelentés után kiderült, hogy meghívottként részt vesz, és április 25-én beszédet is mond az USA-ból importált ultrakonzervatív keresztény konferencián, a CPAC Hungaryn. A magyar CPAC honlapján a felszólalók közt Kobakhidze rögtön Orbán Viktor mellett szerepel, másodikként.

A tüntetéshullámot kiváltó törvényjavaslat második olvasatban történő szavazására a CPAC után pár nappal, április 29-én kerül sor. 

A Georgiai Álom párt erre a napra nagygyűlést hirdetett a parlamenthez, közlésük szerint azért, mert sokan jelezték, hogy támogatni szeretnék az új törvényt, és elutasítják „a feketepénzes grúziai forradalmat”. A kormánypárti közlemény így fogalmaz:

„Felszólítjuk hazánk hazafias polgártársait, hogy utasítsák vissza a feketepénzes grúziai forradalmat, az ortodox egyház elleni támadást, az LMBT-propagandát, a drogpropagandát, az állami intézmények hiteltelenítését, a radikalizmust. Nem engedhetjük meg, hogy egy politikailag és erkölcsileg csődöt mondott politikai kisebbség manipuláljon minket, és a nép nevében beszéljen. Mindenkinek megmutatjuk, hol tart a grúz nép nagy többsége, akik számára kedvesek az igazság és a valódi európai értékek, akik számára kedvesek hagyományos nemzeti értékeink. Mondjunk nemet a fekete pénzre, és mondjunk igent az átláthatóságra, az igazi európai útra, a független és szuverén Grúziára!” 

Függetlenség Oroszország árnyékában

Georgia legújabb kori története során az 1917-es szocialista forradalom után vált először önállóvá, amikor demokratikus köztársaságot kikiáltva kivált az orosz cári birodalomból, aminek 1801 óta volt része. Rövid életű függetlensége 1921-ig tartott, amikor a Vörös Hadsereg megszállta. Ettől fogva Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság néven a Szovjetunió egyik tagállama volt, a szovjet birodalom megalakulásától, 1922-től, annak 1991-ben bekövetkezett széthullásáig.  

A Szovjetunió részeként a szocialista állampárti rendszer és a kommunista ideológia hatása alatt állt, gazdasága és kultúrája a szovjet politikai rendszernek megfelelően működött. 1991-es függetlenné válása után, a posztszovjet időszakban politikai instabilitás és gazdasági nehézségek jellemezték, amelyek nehezítették a független állam fejlődését. 

A 2000-es évek elején Georgia a térség egyik leggyorsabban fejlődő országaként külpolitikai irányváltást hajtott végre, a NATO és az Európai Unió felé nyitva. Az 2003-as békés tüntetéssorozat, a „rózsák forradalma” elzavarta Eduard Sevarnadze elnököt, a Szovjetunió egykori külügyminiszterét. Utána Mihail Szakasvili került hatalomra, aki nagy reményekkel és ambiciózus reformtervekkel állt az ország élére. Az ő irányítása alatt kapott lendületet a modernizáció és a demokratizáció folyamata, ugyanakkor kormányzása alatt számos esetben felmerült vele szemben a korrupció és a hatalmi visszaélés vádja.  

Az újbóli függetlenné válás után az oroszországi nyomásgyakorlás, az orosz–georgiai konfliktusok és a két ország közötti feszültségek szinte folyamatosak. A 2008-as orosz-georgiai háború tovább mélyítette a két ország közötti ellentéteket és feszültségeket. Az 2012-es választásokkal alkotmányos reformokat hajtott végre és az elnöki rendszerből parlamentáris demokráciába váltott Georgia. Szakasvili elnöki hatalmát a Georgiai Álom vezette hatpárti koalíció buktatta meg, azóta az elnöki jogkör inkább szimbolikus, mint tényleges hatalmat jelent. 2013-ban Georgiai Álom jelöltje lett az elnök, ám 2018-ban a független Szalome Zurabisvili nyerte az elnökválasztást, és lett az ország első női elnöke. A belpolitikai élet továbbra is az oroszországi befolyás és a nyugatos reformkísérletek között őrlődik.

Nyitókép: REUTERS/Irakli Gedenidze