Úgy szoktunk rá a szemét kajára, mint a drogosok a szerre

Azt már egy ideje lehet tudni, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása cukorbetegséghez és elhízáshoz vezethet, de úgy tűnik, ez csak a jéghegy csúcsa: a legújabb kutatások szerint több betegség is kialakulhat, ha túlzásba visszük az ipari ételek, italok fogyasztását.

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek (UPF) azok az előre csomagolt élelmiszerek, amelyek hihetetlenül sokáig elállnak. Közéjük tartoznak 

az üdítőitalok, a chipsek, a müzliszeletek, a fehérjeszeletek, a fehérjeporok, az instant tészták, az édességek, a fagyasztott pizzák és még a legtöbb bolti kenyér is. 

Ezek az élelmiszerek ismerősek mindenkinek, aki valaha is járt már élelmiszerboltban, egy benzinkút shopjában vagy gyorsétteremben.

Jaj, de finom

Azt, hogy mennyire elterjedtek, az is mutatja, hogy a Vox szerint napjainkban az amerikaiak által elfogyasztott kalóriák mintegy 60 százaléka ultrafeldolgozott élelmiszerekből származik, és egyes tanulmányok szerint ez a szám a gyermekek körében még magasabb. Ezek a termékek általában kalóriadúsak, magas a zsír- és a cukortartalmuk, könnyű belőlük túl sokat enni, mert szeretjük őket – aminek meg is van az oka: ezek egy részét úgy készítik, hogy függőséget okozzanak. A só, cukor, zsír és szénhidrátok bizonyos kombinációit „hiperízletesnek” érezzük, és ugyanúgy beindítják az agy jutalmazó rendszerét, mint a drogok. Emellett kevés „telítő” tápanyagot, például fehérjét és rostot tartalmaznak, ami szintén elősegíti a túlfogyasztást.

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek normális kajaként indítják életútjukat, de az ipari feldolgozás közben alkotórészeikre bontják, majd egyéb összetevőkkel dúsítják őket. 

Nézzünk egy példát arra, hogyan alakul át egy feldolgozatlan élelmiszer. 

A mindenki számára ismert kukorica egy sor ipari feldolgozási folyamattal kukoricafehérjére, kukoricafoszlányra, kukoricaolajra és kukoricakeményítőre bontható. A feldolgozás során ezeket az összetevőket átalakíthatják. A kukoricakeményítőből például sósav segítségével kukoricaszirupot lehet készíteni. Ezeket az összetevőket aztán különböző mennyiségű cukorral, olajjal és liszttel kombinálják, hogy aztán a kenhető sajttól kezdve mogyoróvajon és a virslin át a chipsekig mindenféle ultrafeldolgozott ételhez használják fel.

Az összetevők feldolgozása során a növényben rejlő természetes rostok, vitaminok és ásványi anyagok egy része elvész. Ráadásul egy egész sor adalékanyagra is szükség van, hogy a végtermékek ne essenek szét, vagy ízletesebbek legyenek. Az adalékanyagok a mesterséges színezékek és aromák, habosító és habzásgátló anyagok, térfogatnövelők és emulgeálószerek. A vitaminokat és ásványi anyagokat néha visszapótolják a feldolgozás során, de nem mindig. 

Christoffer van Tulleken orvos, a téma szakértője, az Ultrafeldolgozott emberek című könyv szerzője a Voxnak azt mondta, pofonegyszerűen meg lehet állapítani, hogy UFP-vel van-e dolgunk, avagy sem: azt kell nézni, hogy az élelmiszer tartalmaz-e olyan adalékanyagot, amelyet általában nem találunk meg a konyhánkban. „Hacsak nem dolgozik egy Michelin-csillagos étteremben, vagy nem érdeklődik valamilyen hiánypótló gasztronómiai szakterület iránt, valószínűleg otthon nincs a szekrényében maltodextrin vagy tartrazin” – mondta.

Irány az orvosi rendelő

A 2000-es évek elején Carlos Augusto Monteiro táplálkozási epidemiológus a brazilok étkezési szokásait tanulmányozta. Ő és csapata a szoptatás és az elhízás közötti összefüggéseket, valamint a jövedelem és az oktatás gyümölcs- és zöldségfogyasztásra gyakorolt hatását tanulmányozták. Ők hívták fel az elsők között arra a figyelmet, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztásával párhuzamosan növekszik az elhízástól, a magas vérnyomástól és a cukorbetegségtől szenvedők száma.

Azóta több kutatás is indult a témában, így kiderült, hogy az ominózus élelmiszerek fogyasztása a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a depresszió és a szorongás magasabb kockázatával van összefüggésben. Ha ez nem lenne elég, több tanulmány szerint az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása és a rák kialakulása közötti lehetséges kapcsolatot is kimutatható. 

Egy tavaly közzétett tanulmány, amely közel 200 ezer brit felnőttet 12 éven keresztül nyomon követő kutatáson alapszik, azt találta, hogy az UPF-fogyasztás minden 10 százalékos növekedése 6 százalékkal nagyobb kockázatot jelent a rákos megbetegedésből eredő halálozás tekintetében, beleértve a mellrákban való elhalálozás 16 százalékos növekedését és a petefészekrákban való elhalálozás 30 százalékos kockázatát.

Egészség, te drága

Az egészségünk megelőzéséhez a tudósok azt ajánlják, hogy szorítsuk le az ultrafeldolgozott élelmiszerek arányát a táplálkozásunkban, ez azonban nem egyszerű. Ezeket a kajákat intenzíven reklámozzák, különösen a gyerekeknek. Az UPF-ek könnyebben elérhetők, mint a friss élelmiszerek, ráadásul kevesebbet kell vesződni az elkészítésükkel. Ami ezen túl a leglényegesebb kérdés: jóval olcsóbbak is, így hiába magyarázzák az embereknek, hogy étkezzenek egészségesebben, ha egyszer nem tudják megfizetni a jótékony étrendet.

Egy tanulmány megállapította, hogy az UPF-ek átlagosan 55 centbe (197 forintba) kerülnek 100 kalóriánként, míg a feldolgozatlan vagy minimálisan feldolgozott élelmiszerek 1,45 dollárba (520 forintba). Ha egy két felnőttből álló háztartás nagyjából napi 2000 kalóriát visz be, akkor a teljes egészében UPF-ekből álló étrend heti 154 dollárba (55 ezer forintba) kerülne, míg a minimálisan feldolgozott vagy feldolgozatlan élelmiszerekből álló étrend heti 406 dollárba (146 ezer forintba).

Nem csoda, hogy Nyugaton a táplálkozási szakemberek, orvosok és más közegészségügyi kutatók élelmiszer-környezetünk változását sürgetik. Egyrészt biztosítani kell, hogy mindenki megbízhatóan hozzáférjen a megfizethető, friss, feldolgozatlan élelmiszerekhez. A szegénység és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek felszámolása ezt megvalósítaná, de ez utópia. Vannak más, életképesebb megközelítések is, például a helyi élelmiszer-termelési rendszerek megerősítése, hogy az üzletekbe ne nagy távolságról szállított élelmiszerek kerüljenek, így nem kell agyontartósítani őket, és a szállítási, tárolási költségek is alacsonyabbak. Másodrészt a közétkeztetésen is változtatni kell, hogy egészségesebb étel kerüljön az asztalra. Harmadrészt nem ártana minél gyakrabban felhívni a figyelmet arra, hogy ne együnk szemetet. Ennek része lehetne, ha az ultrafeldolgozott élelmiszereken feltüntetnék, hogy milyen egészségre káros hatásaik lehetnek, ahogy az a dohánytermékek esetében már rég megtörtént.

Nyitókép: Pexels.com/Caleb Oquendo