Kikérik maguknak a pápuák, hogy kannibálként utaljanak rájuk, de nemrég még elő-előfordult, hogy megettek valakit

Komoly diplomáciai botrány támadt abból, hogy Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke arról beszélt a világháborúban eltűnt amerikai katonák pennsylvaniai emlékművénél, hogy a nagybátyját, Ambrose Finnegant kannibálok ették meg, miután repülőgépét 1944 májusában lelőtték Pápua Új-Guinea felett. James Marape, a csendes-óceáni szigetország miniszterelnöke kikérte az ország nevében a gyanúsítást, illetve a kannibál jelzőt és arra utalt, talán nyelvbotlás lehetett Biden részéről, amit mondott.

Az sztori egyébként is sántít. A Guardian szerint Finnegan gépét nem lelőtték, hanem meghibásodás miatt kényszerleszállást hajtott végre. Három embernek nem sikerült kimásznia a süllyedő roncsból, és a balesetben odavesztek, közte Biden bácsikája is. A legénység egy tagja túlélte a becsapódást, egy arra járó uszály mentette ki. A másnapi légi kutatáskor sem az eltűnt repülőgépnek, sem a legénység elveszett tagjainak nem találták nyomát.

Az arrafelé élő „melanéz népcsoport, amelynek Pápua Új-Guinea is része, nagyon büszke nép” – mondta Michael Kabuni, a Pápua Új-Guinea Egyetem politológia tanára. „És nagyon sértőnek találnák ezt a fajta kategorizálást. Nem azért, mert valaki azt mondja, hogy Pápua Új-Guineban régen kannibalizmus volt, ezt tudjuk, ez tény”.

De ha azt sugalljuk, hogy a nagybátyja kiugrik egy repülőgépből, amire az első gondolatunk, hogy jaj de finom lesz, az elfogadhatatlan

– mondta.

Allan Bird, Kelet-Sepik tartomány kormányzója, akit nemrég az ellenzék miniszterelnök-helyettesévé választottak már józanabbul reagált. „Nem érzem magam megbántva. Ez inkább vicces. Biztos vagyok benne, hogy amikor Biden gyerek volt, ezeket a dolgokat hallotta a szüleitől. És ez valószínűleg egész életében megmaradt benne” – zárta rövidre a témát.

Ugyanakkor 

Pápua Új-Guinea kormányfője és a politológia tanár is úgy emlegette a kannibalizmust, hogy az régen volt, ez pedig finoman szólva sem igaz. Az elmúlt évtizedekből több olyan eset is napvilágot látott, amikor kiderült, az emberevés egyes törzseknél nem ment ki teljesen a divatból.

Vissza kell mennünk az időben, hogy megértsük, miből táplálkozik a nyugati világnak az a sztereotípiája, hogy Pápuán könnyen az étlapra lehet kerülni. A Jerusalem Post cikke szerint a világ nagy része nem tudta, hogy Pápua Új-Guinea fennsíkja lakott lenne, egészen az 1930-as évekig, amikor a területet felmérő ausztrál aranyásók rájöttek, hogy ott körülbelül egymillió ember él.

Egy amerikai kalandor, Drew Binski 1947-ben indult el, hogy megtaláljon ott egy félelmetes kannibál törzset, a korowaiakat. Binski sok időt töltött a momona törzsnél, a korowaiak szomszédjainál, akik sokat meséltek neki. Kiderült, hogy a törzs a kannibalizmust büntetésként gyakorolja. Ha bűncselekményen értek valakit, azt máglyán megsütötték és megették.

Egy másik oka is volt az emberevésnek. A törzs hiedelmvilágába tartozott egy Hakua nevű gonosz démon, aki képes megszállni és varázslóvá tenni egy embert. Hogy megszabaduljanak a démontól, arra a legjobb megoldás az volt szerintük, ha az illetőt megölték és megették.

Bár régóta a Pápua Új-Guinea állami marketing része, hogy már nem esznek embert, azért a 2010-es évekig volt rá bizonyíték – még ha leginkább közvetett is –, hogy a törzsek nem hagytak fel a régi szokással. Az Npr.org szerint az 50-es évek elején, amikor a kutatók eljutottak a falvakba, egy rendkívül különös jelenségre lettek figyelmesek. A több mint 10 ezer tagú fore törzsben évente mintegy 200-an haltak meg egy betegségben, amit kurunak, azaz remegésnek hívtak. Meglehetősen gyors lefolyású volt és halállal végződött. A helyiek szerint elátkozták az áldozatokat, az okozta a haláleseteket, de a tudósokat ez a magyarázat nem elégítette ki.

A betegség elsősorban a felnőtt nőket és a 8 évesnél fiatalabb gyermekeket érintette, egyes falvakban szinte nem is maradt fiatal nő. A kutatók hosszú évekig próbálták megfejteni, mi áll a megbetegedések mögött. A mérgezést hamar kizárták, de a genetikai vonal is zsákutca volt. Végül kiderült, hogy a „temetési szertartások” miatt betegednek meg az emberek. Sok faluban, ha valaki meghalt, megfőzték és elfogyasztották. Úgy tartották, hogy a szeretteiket nem hagyhatják ott a férgeknek. Elsősorban fiatal nők ettek belőle, mert úgy gondolták, hogy az ő testük képes befogadni és megszelídíteni a veszélyes szellemet, amely a holttestet kísérte. Emellett a nők időnként átadták a lakoma darabjait a gyerekeknek.

Végül az döntötte el véglegesen a kérdést, hogy az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetének egy csoportja fertőzött emberi agyat fecskendezett csimpánzokba, majd megfigyelték a kuru tüneteinek kialakulását az állatokban. A kutatócsoport Nobel-díjat kapott az eredményekért, és a „lassú vírus” nevet adták annak, ami kiváltotta a betegséget.

Azonban ez nem vírus volt, sem baktérium, gomba vagy parazita. Ez egy teljesen új fertőző ágens volt, amely nem rendelkezett genetikai anyaggal, túlélte a főzést, és még csak nem is élt. Évekkel később kiderült, hogy az agyat megfertőző anyag egy fehérje volt.

Ezután a törzs elvileg felhagyott az emberevéssel, mégis 2012-ben volt az utolsó kurus eset náluk.

Ugyanabban az évben egy súlyos eset rázta meg a közvéleményt az óceániai térségben. A hatóságok letartóztattak 29 embert, akik egy kannibál szekta tagjai voltak Pápua Új-Guinea belső dzsungelében. A vád szerint 7 varászlót megöltek, majd megették az áldozataik agyát, és levest főztek a péniszükből. A hatóságok szerint a gyilkosok azt hitték, hogy áldozataik „sangumát", azaz varázslást gyakoroltak, pénzt zsaroltak ki, valamint szexet követeltek a szegény falusiaktól természetfeletti szolgáltatásaikért. A szekta tagjai úgy vélték, hogy a boszorkánydoktorok szerveinek elfogyasztásával természetfeletti erőkre tesznek szert, és golyóállóvá válnak. A pápuai rendőrség úgy saccolta, hogy a szektának akár ezer tagja is lehet, akik emberhúst fogyasztanak. A hét áldozat maradványai nem kerültek elő, a hatóságok szerint azért, mert felfalták őket.

A Smithsonian magazin szerint a kannibalizmust egyébként még a korowai törzsnél is nehéz tetten érni, ugyanis mindig azt állították, hogy nem esznek embert. Igaz, azt néha elmondták, hogy Hakuát, azaz a démonnal megszállt embert igen. A civilizáció és az állam hatalmának terjedésével visszaszorult az emberevés, de teljesen nem tűnt el. 

A 90-es években volt egy eset, amikor lebukott egy janiruma férfi, aki megölte a nővére férjét, mert az szerinte Hakua volt. A rendőrség letartóztatta a gyilkost, egy bűntársát és a falu vezetőjét. A rendőrök hordóba zárták őket, éjszakára egy piócákkal teli tóban kellett állniuk, majd arra kényszerítették őket, hogy dohányt, chilipaprikát, állati ürüléket és éretlen papayát egyenek. Az ilyen bánásmód híre miatt erősen visszaesett a boszorkánygyilkosságok – és az áldozatok elfogyasztásának – száma még azokon a helyeken is, ahová a rendőrség nem nagyon merészkedett. Ennek ellenére, amikor a lap riportere 2006-ban ott járt részletesen elmondták, hogy egy fiatalembert hogyan öltek meg, mert úgy vélték, megszállta egy démon és az azt követő étkezésről is részletesen beszámoltak. Aztán sorra meséltek arról többen is, hogy hány emberrel végeztek így.

Arra a kérdésre, hogy tényleg disznóízű-e az ember, azt mondták, hogy nem igaz. Inkább olyan, mint a fiatal kazuáré – jött a válasz.

Nyitókép: Getty Images/Universal Images Group/MyLoupe