Ezt a néhány szabályt betartva egész nyáron finom, édes paradicsomot szüretelhetünk

A paradicsom az egyik, ha nem a legkedveltebb zöldségféle, amit Amerika felfedezésének köszönhetünk. Manapság már rengeteg féle, fajta, méretű, formájú, színű és ízű változatát lehet kapni a szupermarketekben és a piacokon, de az igazi paradicsomrajongók minden bizonnyal egyetértenek abban, hogy a legfinomabbak mindig a saját magunk által termesztett, nap érlelte paradicsomok, amiket reggel, frissen a tőről szedve kínálunk a reggelihez.

Sok szabadföldi vagy éppen fóliás zöldséggel ellentétben a paradicsom termesztése nem is annyira bonyolult, pár alapszabály betartásával egész nyáron friss, zamatos paradicsomot szüretelhetünk a gondoskodást megháláló növényeinkről. Akinek van egy kis kertje, magaságyása vagy terasza, erkélye, bátran belevághat.

A sikeres paradicsomtermesztésnek alapvetően két szakasza van:

1. palánták nevelése magról,
2. palánták kiültetése és gondozása.

Az első szakaszt meg lehet úszni azzal, ha a legközelebbi piacon őstermelőtől előnevelt palántákat vásárolunk, és azokat ültetjük el. Tövenként pár száz forintot erre áldozva gyakorlatilag azonnal egy kisebb paradicsomültetvény szép termésben reménykedő birtokosai lehetünk. A kalandvágyóbbak azonban szeretik elejétől végéig a saját kezük munkáját élvezni. Nézzük, mire is kell figyelni a paradicsompalánták nevelésénél.

A bőség zavara

A legfontosabb lépés természetesen azt eldönteni, hogy milyen paradicsomot szeretnénk termeszteni, és az ennek megfelelő jó minőségű vetőmagot beszerzeni (a rutinos paradicsomtermesztők persze maguk teszik el tavaszra az előző évi termésből levett magokat, de cikkünk alapvetően nem nekik szól). Étkezési célra az édes fajták a legjobbak, a magas cukor és alacsony savtartalom miatt azt lehet mondani, hogy minél apróbb és minél sárgább, annál édesebb és zamatosabb a bogyó. 

A paradicsom édességi fokát a Brix-érték mutatja, érdemes webshopban vagy gazdaboltban ennek alapján magot választani: a közönséges lecsóparadicsom Brix-foka 3-4 körül van, míg az édesebb fajták 7-8-as Brix-fok körül kezdődnek, 9-10-nél már majdnem gyümölcsös édességről lehet beszélni. A választás nem könnyű, érdemes a neten tájékozódni, hogy mi mennyibe kerül.

Első lépés: csíráztatás

A megvásárolt magokat nem szabad egyből a szabadföldbe kiültetni, mert valószínűleg nem élik túl a zsenge palánták a zord tavaszi időjárást. A szakértők szerint februárban, de legkésőbb márciusban ültessük csíráztatóedényekbe a magokat. Ehhez használhatunk készen vásárolható ültetőtalajt, amit kertészeti boltokban szerezhetünk be, vagy ha van kéznél komposzt, akkor némi mulccsal keverve az is tökéletesen megteszi.

A magokat enyhén nedves talajba egyenletes távolságra kell elvetni, és maximum 1 centi vastag humusszal befedni. Fontos, hogy a növénykéink kicsírázásáig 22-25 Celsius-fok közötti egyenletes szobahőmérsékletet, és ugyanígy egyenletes páratartalmat biztosítsunk az elültetett magoknak. Ehhez a legjobb módszer, ha fóliával lefedjük az edényeket (a penészedés elkerülése érdekében érdemes bizonyos időközönként szellőztetni).

Második lépés: átültetés és edzés

A kikelt zsenge palántákat négy hét múlva érdemes óvatosan külön cserepekbe átültetni és napos, de pár fokkal hűvösebb helyen, például ablakpárkányon tartani. A talaj nedvesen tartása továbbra is nagyon fontos. Ekkor már látható, hogy mely palánták életerősek és hoznak leveleket, és melyektől kell elbúcsúznunk.

Szakértők szerint a palántákat kiültetésük előtt meg kell edzeni. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a lakásból ki kell tenni őket, és egy hétig félárnyékos helyen kevesebb vizet adni nekik, így szoktatva őket a kültéri viszonyokhoz. Eközben gyökérzetük és száruk, levélzetük is sokat erősödik, van amelyik már virágozni is kezd.

Harmadik lépés: irány a szabad!

Ahogy elmúlnak a tavaszi fagyok, május elején-közepén jöhet a kiültetés a szabadba (kertbe, magaságyásba, ültetőládába, teraszra, erkélyre, balkonra – kinek mik a lehetőségei). A paradicsom a tápanyagban gazdag, napos, szélvédett helyet szereti leginkább, érdemes ezt szem előtt tartani. Fontos, hogy a talaj, amibe ültetjük, humuszban gazdag, egyúttal kellően vízáteresztő legyen: a paradicsom megsínyli, ha a tövénél a talaj pangó vizes.

A megerősödött palánták kiültetésénel arra kell figyelni, hogy ne legyenek túl közel egymáshoz: a jobban elterülő bokrosabb fajták 50-90 centiméteres távolságot, a magasabbra növő/kúszó fajták 40-50 centiméteres távolságot igényelnek). Az ágyást érdemes mélyen felásni, komposzttal vagy trágyával keverni.

Fontos trükk, hogy 

ültetéskor a palánták legalsó leveleit le kell szedni és a töveket jó mélyre a földbe állítani, és úgy betakarni.

Így a növény beültetett szára is begyökeresedik, és extra támasztást kap a talajtól, ami segíti a szár további erősödését. A magasra növő, kúszó fajok mellé karót kell szúrni a földbe. Ezeket madzaggal összekötve afféle futtatóvázat alakíthatunk ki.

Hálás paradicsom

Ahogy a paradicsomjaink növekedésnek indulnak érdemes rendszeresen locsolni és szervestrágyázni azokat, ez utóbbi a növekedés mellett az íz javításában is fontos szerepet játszik. Kiültetés után egy bő héttel érdemes a palántákat gombaölő szerrel kezelni. 

A karózott paradicsomoknál fontos a megfelelő kötözés: lazán, sosem szorosan érdemes stabilitást biztosítani a lágy száruknak. A levelek tövénél megjelenő hónaljhajtásokat csipkedjük le, ezzel is a termés kifejlődése felé terelve a növényeinket.

Mindezek betartásával egész nyáron friss, zamatos paradicsomot szüretelhetünk a gondoskodást megháláló növényeinkről.

Nyitókép: Tim Leedy/MediaNews Group/Reading Eagle via Getty Images