„Egy felakasztott ember látványával zárul” – mesék, amik téged is halálra rémíthettek gyerekkorodban

Meséket nézni kortalan dolog. 33 évesen is ugyanannyira rendben van, ha begubózunk a kanapéra egy Disney-klasszikust nézve, mint 6 évesen. Mert ezek a történetek visszarepítenek az időben egy könnyedebb, felelősségmentesebb időszakba. 

Ez a visszarepülés azonban nem is annyira stresszmentes, hiszen bármelyik stúdióról is beszéljünk, az alkotók sosem rettentek vissza attól, hogy sokkoló történeteket írjanak. Sőt ezekre az eleve megrázó sztorikra még a hátborzongató látványvilággal is gyakran rátettek egy lapáttal. A főszereplő elveszíti szüleit, testvérét vagy a barátját, megalázzák, kirekesztik, vagy éppen olyan helyre kerül, ahonnan elsőre azt hiszi, nincs menekvés. Meghal a főgonosz – látványosan, véresen, fájdalmasan, akár fel is robbanva… És a listát még folytathatnánk.

A téma felszakított néhány sebet a kollégáimban is, szinte mindenki kapásból tudott mondani legalább egy olyan animációs filmet, ami gyerekként nagyon megrémítette. Egymást követték a címek és a hozzájuk fűzött megjegyzések. Az „egész Dumbo egy horror trip volt” a szomorú kiselefánttal, akit elszakítottak az anyjától, furcsa emberek (és alkoholmámoros árnyak) vették körül, egy olyan cirkuszban, ami már önmagában is félelmetesnek tűnt gyerekszemmel. Még Süsü, a sárkány is képes volt traumatizálni a puszta kinézetével: sárga tarajával, lyukacsos bőrével és a szaggatott mozgásával. Persze, ehhez hozzátett az is, hogy kolléganőm irtózik a lyukaktól. Volt, akit A hercegnő és a kobold sokkolt gyerekként, amiben erőszakosan lerángatták a mélybe a királylányt, akit ráadásul egy rusnya lényhez akartak hozzáadni. Persze nem kell egészen a gyerekkorig menni, engem például fiatal felnőttként borított ki teljesen a Coraline és a titkos ajtó (könyvként és meseként egyaránt), amiben főhősünket egy párhuzamos világba akarja átcsábítani a „másik anyja”, aki cserébe csak az igazi szülei halálát kéri tőle, megspékelve azzal, hogy kiszedi a szemeit, amiknek a helyére gombokat varr.

A hideg is kirázza az embert ezektől, és mégis bármikor újranéznénk őket (na jó, ha nem is mindet, de a többségüket). Nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy a legnépszerűbb mesékben valójában mivel is kellett szembesülnünk akkor, amikor még azt sem igazán értettük, mit jelent, ha valaki meghal.

Az oroszlánkirály

A klasszikus, ami talán minden gyerek életében a legnagyobb sokkot okozta. Egyik barátnőm esetében ez annyira igaz, hogy a mai napig nem hajlandó újra megnézni Mufasa halálát… inkább áttekeri az egészet. Érthető, hiszen ki szeretné látni, ahogy a legbölcsebb vezető, Simba életének egyetlen biztos pontját, az apát, aki éppen fiát próbálja megmenteni, a saját testvére löki le egy szikláról, hogy utána széttapossa a testét egy rakás gnú. Nem szép halál, maradjunk ennyiben.

Tarzan

Azon túl, hogy a mese végén meghal a főszereplő fogadott apja, akinek Tarzan végig a szeretetéért küzd, eléggé realisztikusan sikerült megrajzolni a főgonosz halálát is. Clayton és Tarzan viszonylag rövid összecsapása egy felakasztott ember látványával zárul. Annyit azért könnyítettek a témán, hogy csak a hulla árnyékát láthatjuk egy fa törzsén himbálózni, de kár lenne tagadni: ezek után kétszer meggondoltuk, hogy egy lián közelébe lopakodjunk.

A kis hableány

A mese eredetijében és a vadonatúj, élőszereplős remake-ben Ursula, a tengeri boszorkány eléggé csúfos véget ér. Gyomron szúrja egy árbóc, amibe belehal. Gyerekként már azt is nehéz volt feldolgozni, hogy a nagyszemű, óriási polipcsápokkal hadonászó asszonyból még nagyobb szörnyeteg lett, aki felkavarta az egész óceánt, ezt pedig a halála sem tette szebbé.

Bambi

Az őzike, akit egyedül nevel az anyja, legalábbis amíg meg nem hal, mert lelövik. Hiába mondta a Jóbarátokban Chandler Bing, hogy nem igazán érintette meg, hogy „nem rajzolták tovább azt az őzet”, sokan nem így élték meg ezt a véres jelenetet.

Hófehérke és a hét törpe

Bár ennek a mesének az értelmi szerzői a régmúltban éltek, sőt egyes források szerint egy 16. századi német grófnő életén alapul a sztori, ez mit sem von le horrorértékéből. Hófehérke hiába jóságos, elüldözik az otthonából, miután az édesanyja után az apja is meghal, majd a mostohája a szívére pályázva egy vadászt küld utána (hogy megölje és kivágja a mellkasából a szívét!). Már ezt hallva bezárkóznánk egy szobába, hogy senki se jöhessen a közelünkbe, de ezek után sem lesz szebb a történet, hiszen Hófehérke beköltözik hét idegen „pasi” házába, hogy ingyenmunkát végezzen. Gyerekként lehet, hogy csak az üldözéses résznél akadtunk le, de felnőttként a lakhatási körülményei se tűnnek túl megnyugtatónak.

Fel!

Ebben a mesében a Pixarnak és a Disney-nek sikerült elmesélnie egy tökéletes szerelmi történetet csupán pár percbe sűrítve. Ellie és Carl gyerekként szeretnek egymásba, együtt élik le az életüket, gyerekek nélkül, de óriási szeretetben. De mi történik, ha az egyikük beteg lesz, és meghal? Itt kezdődik a valódi törénet: Carl bezárkózik és zsémbes öregemberré változik, amiből csak egy igazi kaland és természetesen egy barát tudja kimozdítani. Az idő természetes hozadéka az elmúlás, amire nagyon szépen rávilágít ez a mese, ráadásul nem annyira gyötrő módon, mint azt már megszokhattuk. Na jó, azért egy kicsit mégis.

Agymanók

Már a puszta gondolat, hogy elveszíthetjük a legfontosabb emlékeinket (ami meghatározza a lényünket), eléggé sötét. Kifordulunk magunkból. Elfelejtjük azokat a dolgokat, amiktől önmagunk lehetünk. A Pixar egyik legkomplexebb animációs meséje lett az Agymanók, ami évekkel később megannyi felnőttet is arra késztethet, hogy jobban magába nézzen. És még ezen túl is összetörték a szívünket, amikor BingBong – a képzeletbeli barát – feláldozza magát, hogy a főhősünk folytathassa küldetését…

Coco

A történet, ami még jobban felzaklat, ha már elvesztettél valakit az életed során. A Coco egy igazán szép dolgot hív elő mindenkiből: sose felejtsük el azokat, akikből lettünk. Az egész mese a mexikói halottak napjára épül, amelynek középpontjában egy kisfiú áll, aki furcsa módon átkerül a csontvázakkal teli túlvilágra. Ez a hátborzongató, de annál színesebb miliő ébreszti rá főhősünket, hogy meg kell őriznünk elhunyt szeretteink emlékét, hogy tovább élhessenek a haláluk után is – csak valahol máshol.
 

Kiemelt kép: RTL Sajtóklub