Láncos Miklós, a félelmetes rém és bizarr Télapó-jelmezek – így jött a Mikulás az előző évezred gyermekeihez

December 6-a, Miklós napja van, ami azt jelenti, hogy a szerencsésebb gyerekek ma reggel már találtak valamit a szépen előkészített és megtisztított csizmáikban. 

Talán kicsit elvesz a mai nap hangulatából, hogy a boltok polcai október óta rogyásig vannak a csokimikulással, de valószínűleg minden felnőttet kárpótol az a látvány, amikor egy kisgyerek zörögve-csörögve veti rá magát a cipőjében talált csomagra. 

A legtöbben tudják, hogy a Mikulás-járásnak Szent Miklóshoz van köze, a Lycia római provinciában fekvő Myra város püspökéhez. Ő a gyermekek és diákok védőszentje, így a püspöksüveges, gyermekszerető Mikulás előképe.

A Wikipédia így ír róla:

A legenda szerint egyszer Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Ezért segíteni szeretett volna rajtuk és egy éjjel a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény pénzt, és így mindhárom lány férjhez mehetett. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte „Noel Baba”-nak, ami azt jelenti „Ajándékozó Apa”. Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.

Magyarországon 1900 előtt a „miklósolás” estéjén Láncos Miklós néven emlegették a fekete arcú, félelmetes rémet, aki házról házra jár ijesztgetni, csörgetni hosszú láncait, és bántani vagy épp megjutalmazni az embereket. Az ajándékosztogató, kedves Mikulás valószínűleg a század közepén-végén jelent meg a városokban először.

Éppen amiatt egyébként, hogy a Mikulás eredetileg keresztény ünnep, Magyarországon a szocializmus idején, szovjet minátra a Télapót ünnepelték a gyerekek. Gyakoriak voltak a vállalati ünnepségek is, ahol a dolgozók gyermekei ajándékcsomagokat kaphattak, a legtöbbször szaloncukorral, mogyoróval, apró csokoládékkal megtöltve.

Segítségül hívtuk a Fortepant, hogy megmutathassuk, milyen fényképek maradtak fent az előző évezredből az ünnephez kapcsolódóan. Az első fotó 1931-ből származik: gyerekek virgáccsal a kezükben, középen egy krampusszerű játékkal, elöl apró figurákkal.

Osztálykép 1936-ból: sajnos a felvétel helyszíne nem ismert. A háttérben a pásztorbotos, püspöksüveges Mikulás – külön felhívnánk a figyelmet a szemüvegre –, elöl a csomagjaikat maguk előtt tartó kisgyerekek. 

A második fotó 1946-ban készült Budapesten. A Mikulás a maihoz már hasonlóbb öltözetben, de azért kissé ijesztőre festve, ajándékosztás után.

Mikulás-est 1952-ben, a Teréz körút 43. (Lenin körút 97.) alatt, a  Béke (egykor Britannia) Szálló kupolatermében.

A Télapó szeretettel köszönti a „cipőbolt gyermekeit" 1953-ban.

VII. kerület 1957-ben: a leírás szerint a fotó az Erzsébet (Lenin) körút – Rákóczi út sarkán készült, az Éjjel-nappal Közértben (Csemege Áruház).

Ez pedig a II. kerület, egy évvel később. A helyszín a Retek utca és a Lövőház utca közötti beépítetlen telek a Széna térnél. 

Mikulásárusok 1960-ból: zsákot és virgácsot árulnak a Károly (Tanács) körút és az Astoria kereszteződésnél, a háttérben a Rákóczi út.

Megjött! Megjött! Nyakkendős, apró úr mutatja az ajándékát 1960-ban.

1966, Üllői út 1., az Állami Biztosító főigazgatósága. A leírás szerint felvétel az ÁB bébiknek rendezett Mikulás-ünnepségen készült. Háttérben a nagyszakállú.

Puttonyos Mikulás 1967-ben a Rákóczi úton, jobbra a Klauzál utca torkolatával. Fent egy karácsonyi vásárt hirdető tábla. 

Hatalmas Mikulás- és nyuszicsokik 1975-ben. Jobb oldalon alul egy tábla: „szocialista brigád”. 

Nehéz értelmezni ezt a fotót, hacsak nem olyan egyértelmű a válasz, hogy szán helyett helikopterrel érkezett a Mikulás. Az év 1976, a helyszín a leírás szerint Bercsényi utca, a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház parkolója az Október huszonharmadika (Schönherz Zoltán) utca felől nézve.

Az utolsó két fotó ugyanakkor, ugyanazon a helyszínen készült, a kőszegi MÁV nevelőotthonban, 1980-ban.

Nyitókép: Fortepan / Baráth Endre