Serena Williams intim vallomása mutatja meg, mekkora súly nehezedik a nőkre, amikor a család mellett döntenek

Ma reggel a lányommal, Olympiával úton voltunk, hogy új útlevelet szerezzünk neki egy európai utazás előtt. A kocsimban ültünk, a telefonom volt a kezében, és azzal az alkalmazással játszott, amit szeret. Egy robothang nekiszegezte a kérdést: »mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?« Nem tudta, hogy hallgatom őt, de megütötte a fülem, ahogy a telefonba suttogta: »nagytestvér akarok lenni«

– vezette fel a huszonháromszoros Grand Slam-győztes Serena Williams a Vogue-nak, hogy miről szeretne pontosan beszélni. Williams soha nem riadt vissza attól, hogy hallassa a hangját, hogy az érzelmeit, a dühöt, adott esetben a küzdelmek hosszú sorához szükséges agressziót kifejezze, most mégis olyan helyzetben találta magát, amelyben bizonytalanságokkal és kétségekkel kellett megküzdenie. Válaszút elé érkezett.

„Higgyétek el, soha nem akartam választani a tenisz és a család között. Nem gondolom, hogy ez igazságos. Ha férfi lennék, nem írnék ilyesmiről, hiszen odakint játszanék és nyernék, miközben a feleségem elvégzi a családbővítés fizikai részét” – mutatott rá ezzel arra is, hogy egy nő karrierje szükségszerűen hátrányt szenved, amikor a gyerekvállalásra kerül a sor, illetve hogy a gyerek és a család (akár az idős szülők) körüli teendők nagy részét még mindig a nők végzik.

Williams persze hozzátette, hogy a várandósság minden percét imádta (pedig a szülés után hetekig ágyban kellett maradnia, ugyanis tüdőembóliát kapott), ráadásul két hónapos terhes volt, amikor 2017-ben megnyerte az Australian Opent. Mindezt úgy vitte véghez, hogy aktív éveiben hol férfinak, hol gorillának nevezték, és folyamatosan különböző szexista és rasszista támadások célpontjába került. Niggerezték már a lelátóról, sőt húsz évvel ezelőtt egy műsorvezető viccesnek találta azt mondani, hogy Serena és testvére, Venus Williams hamarabb kerül majd a National Geographic címlapjára, mint a Playboyéra. Hogy biztosan átmenjen az üzenet, Sid Rosenberg műsorvezető le is állatozta a testvéreket.

„Az anyai bűntudat valós dolog”

Williams elmesélte a Vogue-nak, hogy a karrierje elején nem igazán gondolt a gyerekvállalásra, de amióta megszületett a kislánya, Olympia, egy napnál többet nem tudott nélküle eltölteni. Nincs olyan áldozat, amit ne hozna meg a gyerekéért, de világossá vált számára, hogy az igazi áldozatokat a teniszért kellett meghoznia. Amit ugyan élvezett, de azóta rájött, hogy

ha választania kell a teniszkarrierje építése és a családja között, akkor az utóbbi mellett dönt.

Férjével készen állnak a családjuk bővítésére, és Serena úgy érzi, hogy ezt nem szeretné már élsportolóként átélni. „Semmiképp nem szeretnék megint sportolóként terhes lenni. Két lábbal a teniszpályán vagy két lábbal a teniszpályán kívül kell lennem” – mondta. 

Korábban az Insidernek már beszélt arról, hogy nehezen találta meg az egyensúlyt a karrierje és az anyaság között. Akkor úgy fogalmazott: „az anyai bűntudat valós dolog”, ugyanis bármikor, amikor a kislánya nélkül csinálna valamit magáért, bűntudata támad. És kevés anya nem érez hasonlóan ilyen helyzetben.

Nem visszavonulás, továbblépés

A teniszező azonban nemcsak azért érdemel elismerést, mert nyíltan beszélt a folyamatos egyensúlyozás kihívásairól, hanem azért is, mert végtelenül inspirálóan igyekszik keretezni a dolgot, miközben őszinte marad. Számos sporttársával ellentétben benne nincs öröm és izgatottság a visszavonulással kapcsolatban, inkább rettenetes fájdalmat érez, mert bár érzi, hogy készen áll az új kihívásokra, – és kifejezetten lelkesnek tűnt vállalkozásával, a Serena Ventures néven jegyzett kockázatitőke-társasággal kapcsolatban – nem szeretné, hogy az életének a teniszhez köthető része véget érjen.

Ennek ellenére hangsúlyozta: soha nem szerette a visszavonulás szót, amire készül, inkább továbblépésként definiálná. „Továbblépek a tenisztől más dolgok felé, amelyek fontosak nekem” – fogalmazott. 

Vonakodva ismerte be, hogy tovább kell lépnie, ez szinte tabutéma volt. Ha szóba került, elkezdett sírni, és az egyetlen ember, akivel erről beszélt, a terapeutája volt.

Ahogy a Huffington Post felhívja rá a figyelmet: azzal, hogy Williams így definiálja a visszavonulást, kemény igazságot fogalmaz meg a nagy karrierdöntésekkel kapcsolatban. Ezek ugyanis nem úgy működnek, hogy egy nap rádöbben valaki, mit kell tennie: egy nekirugaszkodásokkal és megállókkal teli folyamatról van szó, sőt teljesen rendben van, ha ez bárkiből ellentmondásos érzelmeket vált ki.

Megengedhetjük magunknak

Ahogy a lapnak nyilatkozó klinikai pszichológus, Tanisha Ranger elmondta: példamutató, ahogy Williams gondolkodik a helyzetéről, már csak azért is, mert egyfajta evolúciónak minősíti a visszavonulást. A szakember szerint van különbség aközött, hogy valamire úgy tekintünk, hogy „ez a vég, és innen már csak lefelé vezet az út”, illetve aközött, hogy „ez a vég valami újnak a kezdete: növekedni, fejlődni, változni fogok”. Ráadásul Williams azt is megmutatta a pszichológus szerint, hogy egy karrier befejezése nem jelenti azt, hogy az előző szakmában szerzett tapasztalatok és készségek nem vihetők át a következőbe.

Egy másik szakértő szerint azzal, hogy Williams beengedte az embereket egy ilyen monumentális karrierváltás folyamatába – valamelyest normalizálva ezzel a szomorúságot és a hálát, amit bárki érezhet egy ilyen átmenet során –, 

rávilágított arra is, hogy teljesen rendben van, ha egy válaszút előtt megtorpanunk, bizonytalanságot érzünk, és nem csak izgalmat. 

„Amikor megváltoznak az életedben a prioritások, akkor lehet, hogy tudod, mit kell tenned, de ez nem jelenti azt, hogy tetszeni is fog. Ezért, amikor nagy váltás előtt állsz, engedd meg magadnak, hogy az összes ellentmondásos érzelmet átéld ezzel kapcsolatban” – fogalmazott a szakember.

Williams a cikkben elmondta: messze nem tökéletes, sok kritikát kapott, de szeretné azt hinni, hogy azért kellett átmennie a nehéz időszakokon profi teniszezőként, hogy a következő generációnak már könnyebb dolga legyen. És bízik abban is, hogy az emberek úgy tekintenek rá, mint valaki olyanra, aki a tenisznél nagyobb dolgot szimbolizál. Még akkor is, ha ezúttal szeretett élsportjától kell búcsúznia.

„Borzalmas vagyok a búcsúzkodásban, a legrosszabb a világon. De kérlek, tudd, hogy sokkal hálásabb vagyok neked, mint amit valaha is ki tudnék fejezni szavakkal. Annyi győzelemhez és trófeához juttattál hozzá. Hiányozni fog az énemnek ez a része, a teniszező lány. És te is hiányozni fogsz.”

Nyitókép: Serena Williams augusztus 10-én Torontóban, a National Bank Openen egy vesztes meccs után. – Fotó: Robert Prange/Getty Images