Argo 2 – Kulka nindzsa lerúgta az auránkat

Kép: InterCom

Ha azt hittük, hogy Árpa Attiláék az első rész után nem tudják jobban lezsibbasztani a felkészületlen agyakat, akkor bizony nagyot tévedtünk. Ezzel, és persze önnön naivitásunkkal pedig már az első tíz perc után szembesülünk, amikor Kulka János, alias János szan jelenik meg a vásznon nindzsa hacukában, egy emberként képviselve minden létező Chuck Norrisi erőt, miközben ötvözi Yoda bölcsességét, nyugalmát és egy stílushiánytól szenvedő majdnem milliomos megjelenését. És szakadunk. János szan? Most komolyan?

Nem feltétlenül tudjuk szeretni, nem is tesszük, de ettől függetlenül végig röhögjük az egészet. A titok pedig valahol abban keresendő, hogy van az a humor szint – tudjuk, az az extra alacsony szinten repdeső –, amin inkább csak kínunkban nevetünk. Vagy a mellékesen adagolt alkohol mennyiségtől. Kétesélyes. Az Argóval ez a helyzet, mármint az első.

Kép: InterCom

A kínos poénok pedig még mindig nem annyira kínosak, hogy puffogva kivonuljunk a teremből, de nem is annyira eredetiek, hogy ez legyen a kedvenc filmünk. Valószínűleg nem is annak szánták a készítők. Az Argo 2 (is!) tipikusan a guilty pleasure/tiltott élvezetek kategóriájába csúszik át: suttyomban mindenki látta már, és fetrengett is rajta – mint Balog Tibi a roma lakodalomban latex cuccokkal borítva –, de nem merjük bevallani senkinek. Igen, ez spoiler volt.

A sztoriba pediglen inkább bele sem megyünk, mert kusza, persze követhető, de most komolyan… teljesen mindegy. A hangsúly újfent Tibin és sleppjén időzik, kidomborítva minden részletet, amit az első részben már ellőttek: a cicanacis, sárgakabátos megmondom csávó, a cukimuki mindent megteszek Bodri minyon, Psycho (róla elég is ennyi) és persze az idegrohamoktól pattogó Tyson kalandjai kontra mindenki, akit csak érnek. És komolyan mindenkit elérnek. Akad itt ukrán hadsereg, japán maffia, hackernek álcázott lúzer matektanár, az első részben is sokat emlegetett Hangyász a bandájával, és még ki tudja kik.

Kép: InterCom

A film összképét tekintve tehát ugyanazt kapjuk, mint amit vártunk (?), többet viszont egyáltalán nem. Pedig gondolhatnánk, hogy az akciótól és humoros közhelyektől hemzsegő magyar vígjáték ennyi adalékanyaggal simán kenterbe veri elődjét. Mert komolyan megpakolták mindennel a „cselekményt”. De csak azt éri el, hogy még többször fogjuk a fejünket, és mormogjuk nevetve, hogy „neeem, ezt nem lépték meg, neeeem”. Pedig de.

A vérfrissítés azonban komolyan kellett az eredeti gárdának, hiszen az már tényleg fejvesztett futam lett volna, ha csupán ugyanazokkal a karakterekkel szaladunk végig egy elborult történeten, miközben a lényegen semmit sem változtattak – gondolunk itt az egy percen belül felbukkanó szitokszavak végeláthatatlan áradatára.

Kép: InterCom

Na, ehhez hozzácsapták Kulkát, aki kizökkenthetetlen megmondó emberként Tibiék abszolút ellentétét jeleníti meg. Ebben persze nem lenne semmi izgalom, azonban a színésztől egyáltalán nem várt szerep ez, amelyben dúskál az önirónia és a totális komolytalanság. Kellett. Nagyon.

Annyit azonban be kell látni, hogy 1: Kulka János mindent visz 2. a film öniróniával kezelt őrülete valahol azért tényleg becsülendő 3. ember nem látott még ilyen belépőket, mint ahogy János szan, Psycho és Tibi először jelenik meg a vásznon. Igaz, hogy bicegve próbál a külföldi akciófilmek jeleneteire hajazni, és az is, hogy a kultuszfilm fogalma fel sem merülhet az Argo 2-vel kapcsolatban, de egy őrületes baráti társasággal érdemes rászánni az időt, legalább amiatt, hogy ha kínlódva is, de együtt röhöghessetek. Mert röhögni fogtok!