„A legnagyobb ajándék, amit adhatsz a gyerekeidnek, a saját önismereted” – vallja Steigervald Krisztián generációkutató, aki Kadarkai Endre Hallgatlak című műsorának eheti epizódjában mesélt személyes útjáról. Krisztián 30-as éveiben kezdett el komolyan foglalkozni önismerettel, és szerinte ez tette lehetővé, hogy kész férfiként vállaljon családot. A beszélgetés során még soha nem hallott történetet is elárult feleségével való találkozásukról.

Steigervald Krisztián generációkutató három éve, a járvány idején kongatta meg a vészharangot: lassan nem értjük egymás nyelvét, és szándékait sem, ha van köztünk tíz-tizenöt év korkülönbség. Szerinte a 2023-ban születettek, akik egyidősek a mesterséges intelligenciával, már a Béta generáció tagjai. Az MI-nek akkora hatása lehet az idegrendszerre, hogy az már hozhat evolúciós változást.

Egyre többet beszélünk a generációk közötti különbségekről. Mindent ráfogunk arra, hogy valaki Z generációs, milleniumi vagy boomer. De tényleg ennyire nagy a szakadék a nemzedékek között? Steigervald Krisztián generációkutató szerint ha a gyerekeink azt látják, hogy mi mindenhova a telefonunkkal járunk, ők is ezt tartják majd normálisnak. A temérdek információ befogadásához az agy úgy alkalmazkodik, hogy a digitáliában lehetetlenné válik az elmélyülés – ezáltal az érzelmi intelligencia is csökken.

Igazodási pontot és mintát keresnek a fiatalok a szüleikben, főleg ebben a stresszes és kiszámíthatatlan időszakban. Mi pedig, de főleg az X generációs szülők, hajlamosak vagyunk tanácsot adni akár kéretlenül is, vagy, ami talán még rosszabb, megijedünk a feladattól, és nem beszélgetünk. Hogy lehet jól tanácsot adni, kell-e tanácsokat adni? Erről beszélgetünk Steigervald Krisztián generációkutatóval.

Mindenhol azt hallani, olvasni, hogy már a második hullám küszöbén állunk és már most van pár óvintézkedés, amiből ez sajnos érezhető is. Viszont az, hogy erre fizikailag és lelkileg hogyan lehet felkészíteni a fiatalokat, abban Steigervald Krisztián, generációkutató volt a segítségünkre.

A koronavírus váratlanul érte a világot és gyors reagálásra késztette az embereket és a döntéshozókat. A távmunkára vagy éppen a távoktatásra szinte napok alatt átállt az ország. Az Európai Unióban számtalan program és civil kezdeményezés jött létre az oktatás támogatására. A fiatalabb generáció tagjai tanították meg az időseket a digitális technika használatára. Vagy éppen egyetemisták hoztak össze rövid idő alatt egy oktatást segítő platformot. 

Sokszor hallani, hogy régen minden más volt – ez igaz a munkára és főleg az embereknek a munkához való viszonyához – de mi a helyzet a Z generációval? Vajon fel vannak készülve a most következő gazdaságilag nem túl rózsás időszakra?