Több mint két éve forgatott a Házon kívül azzal a nőgyógyásszal, aki zaklatta terhes pácienseit. Azóta sok minden történt, az orvos többször is munkahelyet váltott, de még mindig rendel, és még mindig terhes nők közelében van. Pedig immár jogerősen is kimondta róla a bíróság, hogy elkövette mindazt, amit az áldozatai állítottak. Vajon hogy lehet ez? És mint mond most minderről az orvos?

Mészáros Lőrincről a legfrissebb hír, hogy megvett egy tokaji borászatot, ami egyből állami megrendeléshez jutott. Igaz, állítólag ingyen dolgoztak. A milliárdos felcsúti polgármester cégeinek se szeri, se száma, és majdnem 700 ember dolgozik neki. De vajon ők mennyire részesülnek a 100 leggazdagabb magyar egyikének sikeréből? Vajon hogy keresnek az országos átlaghoz képest?

Győrkös István október végén a bőnyi házában kivégzett egy rendőrt. Az idős embert addig csak egy szűkebb kör istenítette vagy utálta. A maroknyi magyarországi hungarista - egyesek szerint neonáci - akik szeretnek katonásdit játszani, nagy terveket szőnek a hatalomátvételről, és akik közül néhányan gyanús kapcsolatot ápolnak az oroszokkal. De vajon miért kellett egy rendőr halála ahhoz, hogy lecsapjanak rájuk?

Ismét segítettek nézőink. Akár az összes decemberben látható filmet megnézheti már a moziban Koziel Vince - a férfit szerdán a Házon kívülben mutatták be a műsor készítői. A minimálbérből élő férfi azt mondta, nagy vágya, hogy eljusson újra moziba, vagy vehessen egy jó könyvet. Csütörtökön levelek tucatjait kaptuk - mindenki segíteni akart neki. És nem csak mozijeggyel.

Biztos sokan álmodnak arról, hogy a budai Várban éljenek. Gyönyörű régi házak, nevezetességek, igazi kiváltság itt lakni. És logikusnak tűnik, hogy a kerület első embere is itt éljen. A fideszes Nagy Gábor Tamás tényleg itt él, egy önkormányzati bérlakásban, ami, és most nem túlzunk, nagyon-nagyon olcsó. Pedig a polgármesternek van saját lakása Budaptesen, és a nevén még egy lakás is szerepel, az is itt, a Várban. Vajon hogy jutott ehhez a kivételes lehetőséghez? És vajon hogy lehet az, hogy másnál nagyon is számít a piaci ár, ha bérel valamit? Rédli Balázs riportja.  

Vince Budapesten él, minimálbéres, 74 ezer forintot kap havonta. Éváék Luxemburgban élnek minimálbérből, ami ott átszámítva 560 ezer forint. Ildikó Angliában minimálbéres, ő havonta 360 ezer forintot kap. Erzsébet pedig Szlovákiában minden hónapban 100 ezer forintnyi eurót kap, ott annyi a minimálbér. Nálunk ugyan jövőre emelkedik 10 ezer forinttal a minimálbér, de ezzel még mindig hátul vagyunk a sorban Európában. Körülnéztünk négy országban, hogy megmutassuk, hogyan élnek meg ott magyarok a minimálbérből. Moskovics Judit és Serdült Szilvia riportja.  

Egy rádió megalakulása vagy megszűnése nem feltétlenül kéne, hogy politikai ügy legyen. Nálunk azonban mégis az. A Class FM létrejöttét és azt, hogy most nem hosszabbították meg a frekvenciaengedélyüket, sokan összekötik azzal, hogy Simicska Lajos már nincs jóban Orbán Viktorral, Andy Vajna viszont belépett a rádiós piacra is. Ez az a játék, ami a fejünk fölött zajlik, miközben a hallgatók csak szórakozni vagy informálódni szeretnének. És veszteségként élik meg, ha megszűnik a kedvenc csatornájuk. A rádiózásról és a politikáról - Sebestyén Balázzsal.

Két példaértékű ember, akikre érdemes odafigyelni: Sinka Eszter körzetes nővér Miskolcon, akit imádnak a környéken. Mindenki Eszterkéje, ahogy hívják, folyton rendelkezésre áll: és nem csak a gyógyításban, hanem a betegei minden ügyes-bajos dolgában segít. Schill Beáta pedig koraszülött-orvos. Azzal szerzett hírnevet, hogy, ahogy mondják róla, anyává teszi az anyákat, és apává az apákat azzal, hogy odaengedi őket koraszülött babájukhoz. Mindketten a rangos Aranyanyu díjat kapták meg nemrég.

Két nyugdíjas tanárnő és egy nyugdíjas szakácsnő nem is olyan régen gondoltak egyet: élni szerettek volna polgári jogaikkal, ezért elmentek Szolnokon a képviselőtestületi ülésre. Zavarta őket ugyanis, hogy a házuk mellett az ott élők megkérdezése nélkül szeretne az önkormányzat parkolót építeni. A polgármester vén kurvának nevezte őket. Aztán pedig egy fura magyarázattal áll elő…

Van egy titokzatos ember, aki egy ideje fel-feltűnik Magyarországon. Egy szaúdi származású üzletemberről van szó, aki dúsgazdag, luxusban él, gyönyörű yachton hajókázik, és a világ számos pontján bejáratos a legmagasabb körökbe. Csak épp 25 éve körözi az Interpol. A „Nem értem” című sorozatunk újabb része következik, a titokzatos Ghaith Pharaonról.

Az abszurd humornak megvan az a szépsége, hogy a poénok sokszor igencsak túlzónak, az élettől elrugaszkodottnak tűnnek. A most következő történet is abszurd, de amiről szól, az maga a valóság. A Kétfarkú Kutya Párt aktivistái jót akartak tenni Pécsen, de végül a rendőrségen kötöttek ki. A bűnük az volt, hogy a szép színesre festették az amúgy ütött-kopott járdát, ahogy azt Budapesten is többször csinálták. Azt gondolták, ha már a város nem foglalkozik a problémával, majd ők megteszik az illetékesek helyett.

Itt ez a hatalmas falfestmény, egy 56-os pesti srácról. A kép mellé azt írták, hogy ő Dózsa László, aki 1942-ben született. Pedig nem. Mert a képen szereplő pesti srác Pruck Pál, aki már nem él, a családja viszont igen. És a rokonok most csak kapkodják a fejüket: megalázva érzik magukat, mert egyszer csak jött az állam, és belegyalogolt a család történelmébe, sőt meghamisította azt.

Rendkívüli felmentéssel elküldték a Péterfy Sándor utcai kórházból azt a nőgyógyász főorvost, aki a bíróság szerint szexuálisan zaklatta a pácienseit. Ezt egy olyan perben mondták ki, amit az orvos indított a Házon kívül című magazinműsor ellen, azt állítva, hogy a riport készítői megsértették a személyiségi jogait. A bíróság azonban úgy találta, az orvosra panaszkodó betegek igazat mondtak. Az orvosi kamara etikai vizsgálata még tart.

Tarlós István és Lázár János folyamatosan vitázik a ramaty állapotú 3-as metró felújításáról. Aki akar, szórakozhat vagy bosszankodhat a csörtéiken, de a lényeg inkább az, hogy emberek százezreinek a napi rutinjáról, idejéről és kényelméről van szó. Arról ugyanis kevés szó esik, hogy mi lesz az utasokkal, ha leállítják a metrót. Nézzük, mi várhat a közlekedőkre!

Vegyünk egy nehezen élő családot, ahol egy hónapban nem jut több egy emberre, mint 36 ezer forint, viszont van fürdőszobájuk. Ezért ők nem számítanak hátrányos helyzetűnek. Vagy vegyünk egy másik, 3 gyerekes családot, akik napról napra élnek, viszont az apa időnként kap közmunkát. Emiatt ők sem számítanak hátrányos helyzetűnek. Ha csak a számokat nézzük, örülnünk kéne, mert körülbelül 50 százalékkal kevesebb lett a szegény gyerek. Ha viszont azt nézzük, hogy a számítási módszerek változtak, akkor már csalóka lehet a kormány statisztikája...

Van egy régi jereváni rádiós vicc - még a szovjet időkből-, aminek a poénja az, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A poén még mindig áll sok-sok médiában megjelenő hírrel kapcsolatban. A médiumok egyfelől tévedhetnek, másfelől viszont szándékosan is interpretálhatják hazug módon a történéseket. Mondjuk azért, mert ki akarják szolgálni a kormányzati propagandát, és mindegy, hogy amit közölnek, az igaz-e. Ma Magyarországon a sok-sok hasonló esetből kirajzolódhat egy kép: hogy nem maga az újságírás, az ellenőrzött tények közlése a fontos, hanem az üzenet eljuttatása.

Egy jó ideje szitokszónak számít az offshore. Vagyis, hogy bizonyos cégek rejtegetik, hogy kik a valós tulajdonosaik. Ezért különösen érdekes, amikor az állam vagy egy önkormányzat kerül kapcsolatba offshore cégekkel. Ahogy ez a fideszes vezetésű Monoron is történt néhány évvel ezelőtt. A város egy ilyen cégtől vett fel hitelt, hogy felújíthassák a polgármesteri hivatal új épületszárnyát. Ráadásul euróban, pont akkor, amikor a elszálltak az árfolyamok, és a devizahitelesek azzal szembesültek, hogy az egekig emelkednek a törlesztőrészleteik.

Talán Önökkel is előfordult, hogy egy beteg családtagot vagy ismerőst vittek kocsival kórházba. A legtöbb intézményben azzal szembesülhet az ember, hogy gondot jelent a parkolás. Vagy túl messze lehet megállni, mert egyáltalán nincs hely a közelben, és még ott is fizetni kell, vagy be lehet hajtani a kórházba, de ott aztán néha vagyonokba kerül a parkolás. Egy nézőnk írt nekünk felháborodott levelet, hogy már a gatyája is rámegy a parkolásra Debrecenben. Moskovics Judit elment vele a Kenézy kórházba, aztán végigjárt több budapesti intézményt is. Íme!

Kőkemény férfiak állnak a magyar határ és a kerítés mellett. Erősek, határozottak, kisportoltak, ahogy az egy, nevezzük így, határvadásztól elvárható. Ezt a képet mutatja a rendőrség toborzó filmje, amivel a határ védelmére keresnek embereket. Serdült Szilvia riportjának szereplői azonban nem igazán felelnek meg ezeknek a kritériumoknak. Sőt. Mert, ahogy kiderült, a kormányhivatalok nagyon sokféle embert behívtak a toborzásra. Csabát például, aki járni és beszélni is nehezen tud a betegsége miatt. Vagy egy 8 hónapos terhes kismamát. Lássuk, ők hogy boldogulnának, ha nekik kéne védeniük a határt.

Ha kenyeret akarnak venni, nincs. Ha sajtot, az sincs. Se hús, se tej, lényegében semmi ennivaló, ami a napi bevásárláshoz kéne. Körülbelül 80 bolt Nógrád megyében pont olyan képet mutat, mint sok üzlet a szocializmus idején: vannak, de szinte üresek. Az eladók többsége még dolgozik, de ők se jártak jól, csak most kapták meg az augusztusi bérük maradékát. A Palóc Nagyker nevű cég csődje óta mindenkinek rossz: a kisboltok drágítottak, ami nem jó a vevőknek, a munkatársak pedig létbizonytalanságban élnek.

Nem jó érzés, amikor az ember tehetetlen, és csak követni igyekszik az eseményeket. A riport szereplői így érzik: ők mind kapcsolatba kerültek egy családdal vagy főbérlőként vagy szomszédként, és nincs olyan, aki jó emléket őrizne róluk. Van, aki azt meséli, hogy nem fizettek nekik, van, aki azt, hogy szinte az őrületbe kergették őket, mert senkire nem voltak tekintettel. Mi a zűrös albérlők nyomába eredtünk, beszéltünk mindenkivel, akik dühösek rájuk, és persze őket is megkerestük.

A Római part nyáron zsúfolásig megtelik. Családok jönnek, piknikeznek, gyerekek bicikliznek. Mert itt a Duna. Le lehet sétálni. Mert még nincs benne semmi művi, természetes és szép. Ugyanakkor, ha árvíz van, tízezrek házát veszélyezteti a víz. Kell a védelem, ebben mindenki egyetért. Csak abban nem, hogy milyen. Amit a főváros szeretne, a mobilgát, az a helyiek szerint tönkretenné a környezetet, a Római part mérnöksivataggá válna. Közben vannak, akik építkeznek. Kihasználták a jogi kiskaput, és kormányközeli vállalkozók óriási, drága lakóparkot építenek a római-partra.

Alaposan felkavarodott azoknak a fiataloknak az élete, akik két hete leültek a kameránk elé, és részletesen meséltek a bicskei nevelőotthon igazgatójának szörnyű tetteiről. Julián és Levente örülnek, hogy az ügynek – úgy tűnik – már most komoly következményei vannak. Nem is hitték volna, hogy ilyen gyorsan lépnek a hatóságok. Heninek viszont felkavarodott az élete. Közben pedig a riport szereplőinél újabb és újabb áldozatok jelentkeznek, hogy elmeséljék saját történetüket.  

Ha úgy vesszük, egy intézmény szűnt meg nemrég: a Népszabadság 60 év után tűnt el az újságárusoktól. A lap sok korszakot megélt, és többféle ideológiát is képviselt az elmúlt több mint fél évszázadban. A bezárása azonban egészen váratlan és egészen megalázó volt a közönség és az újságírók számára. A lap működése és vége jól mutatja, hogy viszonyul ma az állam a sajtóhoz: ha akar, eltart neki kedves, de alig olvasott lapokat és hírportálokat, de ha akar, megnehezíti a többiek helyzetét. Erről is beszélgettünk a megszűnt lap újságíróival.

Egy hónappal a rendőrségi feljelentés után kihallgatták azt a fiatalembert, aki azt állítja, hogy őt és társait éveken át molesztálta a bicskei gyermekotthon igazgatója. Az ügyről a Házon kívül számolt be két hete. A riportfilm szereplőinél több korábbi áldozat is jelentkezett, hogy az igazgató hozzájuk is közeledett. Erről láthatnak részletes riportot a Házon kívülben.

Jövőt idéző látványvilágra vált a Híradó, a Fókusz, a Házon kívül, a XXI. század, a Magyarul Balóval, a Portré és az Időjárás stúdiója. A ledfalaknak és a valóságot kiterjesztő virtuális grafikának köszönhetően a jövőben életre kelnek a hírek.

Vidéki tanodák. Ezeket azért hozták létre, hogy azok a hátrányos helyzetű gyerekek, akik az iskolában egyre csak növelnék a lemaradásukat, az órák után külön segítséget kapjanak. Más esélyük ugyanis nemigen lenne, így a tanodáknak sok gyerek és a szüleik is sokat köszönhetnek. A nemrég lezárult állami pályázaton azonban a 100 működő tanodából csak 19 nyert. Vajon mi  lesz a gyerekekkel? Serdült Szilvia riportja.  

Egy 10-20-30 milliós autót kevesen engedhetnek meg maguknak. De akik megengedhetik, egy sor olyan kedvezményben részesülhetnek, amiben más nem. Állami támogatásban, adókedvezményben, ingyen parkolásban, ami annak nem jár, aki mondjuk egy pár százezres öreg autóval közlekedik. De miért? A magyarázat: a zöld rendszám. Befektetés a jövőbe, vagy az amúgy is jómódúak támogatása? Szondi Vanda riportja.

Múlt heti riportunk nagy vihart kavart. Biztosan emlékeznek, két fiú, akik a bicskei gyermekotthonban nőttek fel arról meséltek, hogy az igazgató éveken át szexuálisan zaklatta őket. A ma már huszonéves fiúk bátran, arccal, névvel vállalták vallomásukat. Időközben a bicskei gyermekotthon igazgatóját felfüggesztették, és a hétvégén ki is kellett költöznie az intézetből, ahol 26 éven át lakott.  De még mindig nagyon sok kérdés van a történettel kapcsolatban. Talán a legfontosabb az, hogy maradhatott titokban a szexuális zaklatás 26 éven át? Jól működik-e az a rendszer, ahol a bántalmazott gyerekek nem mernek beszélni a nevelőknek, a gyámoknak? És szerettük volna megérteni azt is, mi zajlott le az áldozatokban? Miért mentek vissza újra és újra a bántalmazójukhoz?

Éveken keresztül molesztált több rábízott gyereket a bicskei gyermekotthon igazgatója. Ezt állítja az intézet egyik volt lakója, egy 22 éves fiú a Házon kívül című műsorban. A fiatal fiú feljelentést is tett szexuális zaklatás miatt. Azt állítja, hogy neki 4 éven keresztül volt intim viszonya az igazgatóval. De nemcsak ő, hanem egy másik fiú is nyilatkozik a műsorban. Ő azt mesélte, hogy 12 éves korától kezdve 8 éven át volt szexuális kapcsolatban az igazgatóval, és nemcsak ők ketten áldozatok. A rendőrség az RTL-nek megerősítette, hogy nyomoznak az ügyben.  

Bő másfél évvel ezelőtt a Házon kívül stábja egy csaló nyomába eredt. Talán emlékeznek még rá. A férfi több mint száz embert vert át, akik fizettek neki, különböző dolgokért. Az áru azonban soha nem érkezett meg. A férfi eltűnt a pénzzel együtt. A rendőrség pedig, a károsultak legalábbis így érzeték, mintha nem csinált volna semmit. Akkor Serdült Szilvia nyomozni kezdett, megtalálta a csalót. És a forgatás után, hogy hogy nem, a rendőrség is elkapta. Börtönbe is zárták. A károsultak fellélegeztek. Aztán néhány hónapja újra feltűnt a csaló, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Mert közben feltételesen szabadlábra helyzeték.

Hogy várólista van az egészségügyben, az már sajnos mindennapos. Hogy heteket, hónapokat, és van, hogy egy évet is várni kell egy-egy műtétre, ebbe már beletörődtünk. Abba azonban nagyon is nehéz beletörődni, hogy már egy egyszerű vizsgálatra, vagy csak, hogy gyógyszert írjon fel az orvos, már arra is heteket kell várni. Szondi Vanda két olyan budapesti rendelőintézetben is járt, ahol sorszámokat osztanak a betegeknek. A sorszámokért pedig órákig állnak sorba. És sokan így sem jutnak be a rendelőbe. Csak hetek, hónapok múlva. Mert nincs elég orvos.

Amatőr színészeket nem szoktunk bemutatni a Házon kívülben, a következő riport ebből a szempontból mindenképp különleges lesz. A színészek élettörténete nagyon eltérő, de egy közös mindenképp van bennük: most épp a pálhalmai börtönben ülnek. A daraboknak és Moskovics Judit riportjának egyik szereplője egy többgyerekes családanya, aki egy nagy cég vezető beosztású munkatársa volt. A másik pedig egy programozó, aki gazdasági bűncselekmények miatt került börtönbe.

Úgynevezett viccpártok időről időre felbukkannak a politikában. Jó pár éve Izland fővárosában, Reykjavikban egy ilyen párt jelöltje lett a főpolgármester, aki a kampányában fura dolgokat ígért: például pálmafákat a fjordokra, vagy a drogok kitiltását a parlamentből. A magyar viccpárt, a Kétfarkú Kutya Párt néhány éve tűnt fel, de csak most, az utóbbi hónapokban vált igazán láthatóvá: apró akciókkal megszépítik a város elhanyagolt részeit, és beleálltak a kvótakampányba is: érvénytelen voksolásra buzdítanak. Serdült Szilvia töltött el velük némi időt, amibe az is belefért, hogy, mondjuk így, komoly politikusokkal is összehozza a pártelnököt.

Két férfi és két nő. Andy Vajna és Matolcsy György mellett is felbukkant egy-egy nő, akikkel a viszonyuk több, mint munkakapcsolat. Andy Vajnánál a feleségről, Vajna Timeáról van szó, aki, hogy-hogy nem, belevágott egy olyan üzletbe is, amelynek van köze a férjéhez és közpénzekhez is. Matolcsy György közeli ismerőse pedig dolgozott a jegybankelnökkel a korábbi munkahelyén, a minisztériumban, majd a jegybankban, most pedig az alapítványoknál. Amelyek, mint tudjuk, szintén közpénzt költenek. Ez, a közpénz az egyetlen oka annak, hogy politika közeli emberek magánéletével foglalkozunk, ami amúgy nem szokásunk.

Méregtelenítés. Lúgosítás. Drága mulatságok, amelyek reményt adhatnak azoknak, akiknek valami bajuk van. De aki beteg, és elhiszi az interneten keringő, tudományosnak tűnő információkat, olcsóbban is kúrálhatja magát. Mondjuk citrommal, amit egyesek még a kemoterápinál is hasznosabbnak tartanak. Mint például Schobert Norbert, a híres fitneszguru és életmódszakértő, akinek egy-egy posztja százezreket érhet el, és sokakat befolyásolhat. Például egy nemrégi megosztása, pont a citrom áldásos hatásáról.  

Gyarapodik az ország az EU-s pénzekből, bringaút és egy biciklis kalandpark Hatvanban is azokból épült. Több mint 1 milliárd 100 millió forintba kerültek. Nyilván örülni kéne neki, de igazából felhőtlen akkor lehetne a boldogság, ha mindkettő minőségi munka lenne, és sokak örömére szolgálna. Nem kötözködni akarunk, de nyilván elvárható lenne, ha már valami felépül ennyi pénzből, akkor az jó minőségű legyen, és minimum sokan használják. Itt viszont nagyon nem erről van szó.

Az ország eddig legnagyobb biztosítási ügye, vagy az ország legnagyobb biztosítási csalása. Egy nyírkátai férfi, Sándor az ügy főszereplője, aki két évvel ezelőtt a vonat alá került, és mindkét lábát elvesztette. Sándor korábban majdnem 30 biztosítást kötött, ezért járna neki most a hatalmas összeg. Vagy, ha úgy ítélik meg, hogy csalt, akár 10 év börtön. Sándor akkurátus ember és kitart az igaza mellett, hogy véletlenül esett a vonat alá, az ügyészség viszont nem ezt gondolja. Sándor ügye már bejárta a sajtót, de nyilatkozni csak Szondi Vandának nyilatkozott.

Nincs autószerelő, mert mindenki külföldre ment. Nem találni péket, mert senki nem akar dolgozni. Lassabban mennek a lakásfelújítások, mert a mesterek is külföldre mennek. Utánajártunk, mennyivel lehet nehezebb a mindennapi életünk az egyre súlyosabb munkaerőhiány miatt. 

Első fokon hét évet kapott, másodfokon azonban megúszta, hogy börtönbe kerüljön. A megmérgezett tolvaj apja megfenyegette a gazdát a bíróságon. Vajon milyen lesz ezek után egymás szomszédságában élniük?

Egy cég tulajdonosai nagyon-nagyon jól jártak: az építőipari vállalkozásukból 700 millió forintot vettek ki, ez az övék, azt csinálnak vele, amit akarnak. Csakhogy eközben azok a kis cégek és kisvállalkozók, akik nekik dolgoztak, futnak a pénzük után. Van, akinek pár millióval, másnak 10 milliókkal tartoznak, közülük ketten mesélték el, hogy verték át őket. Ráadásul nem is akármilyen épületen dolgoztak: a fővárosi Tüskecsarnok uszodáján, amire az állam adta a pénzt, és amit fontos politikusok adtak át, de szalagátvágás óta sem működik. Ami biztos: másfélmilliárd forint valahol eltűnt.

Több mint fél éve nyitott meg ez az egészen különleges hely. A Nem Adom Fel kávézó, ahol jórészt sérült fiatalok dolgoznak. Ezek a fiatalok amúgy máshol nem vagy nemigen kapnának munkát. Itt viszont kaptak egy lehetőséget, hogy megmutassák, mire képesek, de ez a munkahely jóval több annál, hogy csak pénzt keresnek. Itt boldogok és lelkesek, mert imádják, amit csinálnak. Bárcsak több ilyen hely lenne Magyarországon!

Aki beteg, vagy aki egy beteg hozzátartozója, alapvetően kiszolgáltatott helyzetben van. Nyilván Önökkel is előfordult, hogy azt érezték, az orvos magától nem nagyon mond semmit, és ha kérdezünk, akkor is számunkra érthetetlen módon fogalmaz. Tisztelet persze a számos kivételnek! De persze sok minden a betegen is múlik, aki számára az orvos fontos ember, akitől nem mer kérdezni. Mitől csúszik el a kommunikáció? És mit és hogyan kérdezzünk, ha betegként vagy hozzátartozóként nem kapunk információt?

Az újságíró azért a riportért kapta az elismerést, amit Sándor Máriával, a fekete ruhás nővérként ismertté vált ápolónővel készített. A csecsemős nővér a Házon kívül kamerái előtt beszélt először a kifizetetlen túlórákról és az áldatlan munkakörülményekről. Az adás után egy ország ismerte meg Sándor Mária nevét, ápolók és orvosok ezrei indították el mozgalmukat az egészségügy megreformálásáért, amelynek ő lett a vezéralakja.

A Magyar Nemzeti Bank alapítványainak pénzköltését már több szemszögből vizsgáltuk, de a családi vonalról részletesen még nem beszéltünk. Kezdjük Györggyel, aki egy jegybankot irányít, amely alapítványokat hoz létre. Van Tamás, György unokatestvére, akinek a bankja és a hozzá köthető vs.hu hírportál is sok pénzt kapott az alapítványoktól. Van Ádám, György fia, akinek a cége Tamás bankján keresztül rengeteg hitelt kap arra, hogy megvegyen egy bútorgyárat. És van Szabolcs, a másodunokatestvér, akihez pedig az egyik alapítvány kecskeméti terjeszkedése köthető. Szabolcs felesége egyébként Kecskemét polgármestere. Az MNB-alapítványok rokoni szálait bogozgattuk.

Egy jómódban élő agárdi család kisbabája egyre csak fogyott és fogyott, és amikor már tényleg nagy volt a baj, nem orvost hívtak, hanem bioenergetikust. A másfél éves kisfiú gyakorlatilag éhen halt. Egy apa, aki nem akarta engedni, hogy kórházban kezeljék a csecsemőjét: az ő gyermeke sem maradt életben. Ebben a két családban egy közös biztos van: elutasítják az orvosokat és az orvostudományt. Helyette másban hisznek: lúgositásban, parlagfűevésben, szellemsebészben, és még sorolhatnám. Ha egy felnőtt dönt arról, hogy így szeretné élni az életét, lelke rajta. De a gyerekeik nem dönthetnek. Pedig veszélybe kerülhet az egészségük, sőt az életük is. Moskovics Judit és Serdült Szilvia riportja.

Az ország két részén tesztre indultunk. Rettenetes állapotú, de forgalmas utakon autóztunk: megpróbáltunk üvegből inni, de alig sikerült. Kerülgettük a kátyúkat, de ez sem sikerült, mindjárt megmutatjuk, miért. A borzasztó állapotú utak egyre több autóst idegesítenek: van, aki virágot ültet a lyukakba, van, aki tüntet, de hiába. Azt mondják, nincs pénz arra, hogy rendesen megcsinálják. Máshol bezzeg jut: elmentünk arra az útra is, ami L. Simon László panziójához és borászatához vezet.

Az RTL több riportere is járt abban a múlt héten híressé vagy hírhedtté vált gödöllői cukrászdában, amelyet a tulajdonosa, Illés bácsi 50 év után, egy kormányhivatali ellenőrzés miatt kénytelen bezárni. A történet szívszorító, mert az idős cukrásznak ez volt az élete. De amit a riportereink láttak, az inkább gyomorforgató volt: elképesztő körülmények között készültek a sütik és a fagyi. Mindezek ellenére rengetegen fogtak össze az interneten az idős férfiért. De vajon mit akarnak a támogatók és mit a cukrász? Moskovics Judit riportja.

Ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Ez jutott eszünkbe erről a budapesti, belvárosi kávézóról, amire, hogy így fogalmazzak, csúnyán rászállt az V. kerületi önkormányzat. Baj, hogy bordó a napernyő, és nem bézs, baj, hogy sárga a fényfüzér, mert nem lehet sárga, baj, hogy az előttük álló fa rossz felé dől. És az is baj, hogy saját költségükön leburkoltatták a tér egy részét. Érhetetlen történet, a tulajdonosok csak vakarják a fejüket, az önkormányzat pedig nem ad érdemi magyarázatot se nekik, se nekünk, hogy miért nem szállnak le róluk. Serdült Szilvia riportja.

Jó pár olyan ember is felkerült a leggazdagabb magyarokat gyűjtő egyik listára, akik erős kormányzati kapcsolatokkal rendelkeznek. Ők azok, akiknek a milliárdjai legfőképpen, ha nem szinte teljesen, az államtól származnak. Közbeszerzés közbeszerzés hátán, úgy mennek hozzájuk az állami milliárdok, mint ahogy a mesében a kis gömböc nyelte el az embereket. Andy Vajna, Mészáros Lőrinc és Garancsi István cégei pont így halmozzák a cégeket és a munkákat. De egészséges így a piaci verseny?