Bulgária bevezette az eurót: van, aki stabilitást vár, mások drágulástól félnek. Mit jelent mindez Magyarország számára?

Mennyire hibáztathatók a nyugati szankciók az elszabadult árakért? Adócsökkentéssel vagy adónöveléssel lehet enyhíteni a drágulás hatásait? Amerika vagy Európa szenvedi meg jobban az inflációt? És ha egyszer végre jelentősen csökken vagy visszájára fordul ez a trend, valóban fellélegzünk majd? Megannyi égető kérdés, ami nemcsak az Európa-bajnok inflációt elszenvedő magyarokban, hanem az uniós polgárokban is felmerülhet.

A Magyar Nemzeti Bank elnöke a Kossuth rádióban  arról beszélt, hogy álláspontja világos és határozott: kötelező bevezetnünk az eurót, de nem mindegy, hogy mikor lesz erre érett a magyar gazdaság.

Horvátországban már bevezették az eurót – ezzel együtt a fizetések is nőttek. De például egy kiló pulykamell ára a duplája az eddiginek. Magyarország 19 éve tagja az Európai Uniónak, de továbbra sincs tervben belátható időn belül, hogy csatlakozzunk a közös valutához. Milyen hatásai lennének, ha nálunk is az euró lenne a hivatalos fizetőeszköz?

Az Európai Bizottság elnöke vasárnap a szlovén-horvát határ breganai átkelőhelyén méltatta Horvátország csatlakozását az eurózónához és belépését a Schengen-övezetbe.

Horvátország csatakozott a schengeni övezethez. Illetve az eurózónához is.

Annak idején, amikor uniós tagok lettünk, azt hitettük el magunkkal, hogy – mindjárt… ma sem tudható, hogy ennek mekkora szerepe volt a magyar devizahitel-válságban, mert nagyon sokan gondolhatták, hogy az euró csökkenti a hitel kockázatokat. De azóta is fel-felbukkan a kérdés: lesz? Mikor? Hogyan? A Magyar Nemzeti Bank – amelynek képviselőjét meghívásunk ellenére persze hiába várjuk ebben a témában – lényegében azt mondják, felejtsük el, mert a gazdaság teljesítménye és a bérszínvonal nagyon messze van az eurózónáétól, amelynek már 19 ország tagja, szomszédaink közül Ausztria és Szlovákia is és határozottan az euró felé tart Románia és Horvátország is.

Dühödt reakciókat váltott ki Görögországban a hajnali brüsszeli megállapodás, amely lehetővé teszi, hogy Athén újabb hitelekről tárgyalhasson. Az eurozóna tagállamainak vezetői, élükön Németországgal ugyanis már azért is kemény megszorító intézkedéseket követelnek, hogy egyáltalán leüljenek tárgyalni az újabb mentőcsomagról. A 17 órán tartó megbeszélésen Alekszisz Ciprasz kormányfő szinte minden eddigi célját feladta, ráadásul a reformokat szerdáig el kell fogadtatnia a görög parlamenttel úgy, hogy azt saját pártjából is többen ellenzik.

Görögország pénzügyi és – talán a szó legmélyebb értelmében vett – kulturális csatája a sokmilliárd eurós kölcsönzőkkel, közülük elsősorban Németországgal. 300+ milliárd euróról van szó. A megszorítási sorozatokhoz hozzászokni kényszerült görögöktől újabb és újabb megszorításokat és reformokat követelnek a kölcsönzők, főként Németország. Mi a tét?