Totális cenzúra van a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke szerint. Szijjártó László a háziorvosoktól kapott visszajelzések alapján azt írta a Facebookon, az emberek tájékoztatása hiányos, gyakran téves, vagy félrevezető. Azt is írta, hogy a kórházakban dolgozók nem nyilatkozhatnak, nem mondhatnak véleményt. A Koronavírus Sajtóközpontot hiába kerestük az ügyben.

A Hétköznapi Csalódások nevű pécsi punkzenekar minden bizonnyal még sose szerepelt annyit a sajtóban, mint az utóbbi pár hétben. Ők is ott voltak egy úgynevezett raktárkoncerten, amit az állam szervezett, hogy segítsen a járvány miatt fellépés nélkül maradt zenészeken. De mivel az énekes pólója és a szövegeik egy része nem igazán volt kormánybarát, mondhatni, cenzúrázták őket.

A Nemzeti Filmarchívum munkatársai megtaláltak a filmből olyan kivágott részeket, melyeket ha visszahelyezünk, egy másik filmet kapunk. Melyeket, ha megnézünk, akkor ízelítőt kapunk a cenzúra és öncenzúra működéséről.

Filmtörténeti kuriózum! A Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársai megtalálták és restaurálták az egyik legnépszerűbb magyar film: A tanú eredeti, cenzúrázatlan változatát. A számtalan poénja miatt még ma is sokszor idézett filmszatíra kivágott részei közül az egyik új fényben világítja meg a filmet. A jelenet ugyanis kifejezetten drámai.

Pécsen lépett volna fel Alföldi Róbert az Igenis, miniszterelnök úr! című darabban, de az előadást minden előzmény és indoklás nélkül törölték az önkormányzathoz tartozó Zsolnay Színházban. Pécs fideszes polgármestere minderre csak annyit mondott: az előadás nem marad el. Szó szerint. A darab persze áthallásos, Alföldi pedig régóta szálka a hatalom szemében, de persze ennek még nem kéne elégnek lennie ahhoz, hogy csak úgy lefújják.

Harminc évvel ezelőtt egy fatüzelésű kályha vagy kandalló Budapesten ritkaságszáma ment. Mindenki gázzal fűtött, ez volt a legolcsóbb. Pedig voltak néhányan, akik sokat adtak volna a nyolcvanas években azért, hogy jegyzeteiket, kézirataikat a lángok közé dobhassák. Ha esetleg rendőrök jelentek meg a ház körül, szamizdat után kutatva.

Népi demokrácia volt. Elvileg a nép nevében és érdekében döntöttek a politikusok, majd a sajtóban megmondták, mi miért jó az embereknek. Volt, amikor az újságírók próbáltak kérdezni, de a rendszer nem bírta az oknyomozást. Egyébként a legerősebb gát magukban az újságírókban volt. Az öncenzúra. Persze nem is csak bennük működött, hanem az újságolvasókban is.

A korszak, amikor még nem volt internet és telefonálni sem lehetett. A kádári diktatúra, ahol nem lehettek valódi kérdések és nem voltak valódi válaszok, csak közlemények.