GJONIszáperimenó

Máshol barkácsol ezentúl! Kiszavaztátok! Pedig ő volt a múzsám. A legkönnyebben született bejegyzések eddig mindig róla szóltak és bár tudom, hogy ezekkel sikerült nem kevés haragost szereznem, most sem hagyom ki az alkalmat, hogy kedvenc tupírhajó papagáj szelídítőnkről írjak. Utoljára. Délceg Jánosunk tehát nem lesz a dzsungel királya. Hiába a zenei őfőméltóság, a hajfestékkel rendszeresen elfedett tiszteletet parancsolni akaró ősz halánték vagy a megannyi hasznosabbnál hasznosabb lakberendezési műremek. Ti úgy döntöttetek, hogy inkább Keleti Táncoslábú Andrea, Rippel Világrekorder Ferenc vagy Szőke Magábaforduló András közül kerüljön ki az őserdő uralkodója. Gjoni meg követhette az izzadságszerződéssel örökre magához láncolt barátját, akinek előző nap mellkasára – na, jó a pólójára még felvéste telefonszámát, nehogy ne tudja majd elérni, ha visszatérnek a civilizációba. Meggondolt lépés. Valószínűleg nem várta 150 nem fogadott hívás és sms, amiben gratulációikat vagy nem tetszésüket akarták kifejezni a „rajongók”. De nem bántom Gjonit, sőt. Azt mondom, a második celebszéria legnagyobb alakja volt, nélküle szegényebbek lettünk volna egy igazi dzsungel Rambóval, olyan aranyköpésekkel, mint „a te nagymajom, te pöcs” vagy a „ki az a zima linda” és még sorolhatnám. Én Gjonira voksoltam. Nem jött be. Sajnálom. Holnap kiderül, ki lesz a dzsungel uralkodója. Ma éjjel kettőkor értünk haza, eddig forogtak a bátorságpróbák. Az utolsó „felvétel indul” és a „vége” után magyarok és argentinok együtt tapsoltak és örültek. Egy sikeres műsor vége. Sok nehézség, sok boldog pillanat. Másfél hónap és most vége. Napok, amik örökkévalóságnak tűntek és mások, amik elröppentek. Visszaszámláltunk, sokszor vártuk a végét, most eljött. Mégis azt mondom, hiányozni fog. Na nem a sárban cuppogás, vagy az esőben várakozás és nem is a tábori kaja vagy az ízeltlábú haverokkal a paplan alatt megosztott éjszakák. Mosolyok, beszélgetések, bulik, illatok, tájak, emberek. Talán még visszajövünk. Otthon meg reszkessetek meg pár nap és hazatérünk!


Ethel
Argentína, 2008.11.12.