Szombat esti frász

Azt ugye bőven volt időnk megszokni, hogy fél órás késéssel érkezik a busz, még megállunk feltölteni a sofőr termoszát benzinkútnál, aztán a mindennap kétszer megtett úton ne adj isten eltévedünk és még sorolhatnám. Ha még mindig képesek lennénk ilyen dolgokon izgizni, réges-régen elvitt volna valamennyiünket a szívroham! Szóval verőfényes napsütésben húsz perces várakozás, majd buszba be, alvópozíció felvétele és indulás. Alig negyed óra zötykölődés után egyszer csak megállunk. Útlezárás. Nem, ez nem az október 23-i tüntetések kicsit megkésett argentin változata, hanem a helyi maté teatermelők szakszervezetének – vagy tudomisén hogy hívják őket – demonstrációja a nagyobb állami támogatásért. Rendben, értjük mi, hogy ez nagyon fontos, de hát hölgyeim és uraim, nálunk élő adás van, oda kéne érni. Pár perc után kiszáll a sofőr, ám ahelyett, hogy tárgyalásokba bocsátkozott volna, rápipál egy cigarettára és szürcsölgeti a tiltakozók által termelt helyi nedűt a világon semmitől sem zavartatva. Hát jó, akkor mindannyiunk spanyol tudásának összeszedésével sikerül megtudni, hogy minimum egy óráig senki sehova, se ebbe se abba az irányba. Csak a press juthat át és a policia. Rendben, legyen. Mi lenni forgatócsoport, sietni műsort készíteni. Semmi hatás. Bence előkapja a fotóapparátot. Foto, National Geographic, csííííííííz. Mosoly van, még a teából is megkínálják pusztán barátságból, de a hatalmas gumiabroncsok csak nem akarnak az útból elgördülni.
Forduló, úttalan utakon való zötykölődés, eltévedés, majd érkezés a táborba az átlagosnál alig dupla annyi idő alatt. De nyugalom, még semmiről sem vagyunk lemaradva. Velünk együtt sajnos megérkezik a rossz idő is. Hihetetlen, hogy alig egy óra leforgása alatt akár 10 fokot is képes esni a hőmérséklet és olyan eső zúdul ránk, ami nemcsak az adást, de a táborlakókat védő fóliát is veszélyezteti. Monitorokon figyeljük, ahogy a pár nap valamennyire felszáradt föld újra sártengerré változik és a lezúduló víztől megáradt, folyóvá dagadt patak elsodorja a kétkezi munkájukkal felépített hidat. Ijesztő a természet ereje. Annyira esik, hogy a műsorvezetők sem tudnak kiállni a teraszra, mert nincs az a kamera, ami ennyi vizet kibírna. Helyszín rohamtempóban való áthelyezése, élő adás indul. Vagy mégsem. Nincs műholdkapcsolat. Semmi pánik, készenlét van, hiszen bármikor visszajöhet. Így is lesz, indul a műsor élőképekkel a táborról, a viharról, a lecsurgó víz elől összebújó táborlakókról. Erre lehet számítani, lehet rá készülni, de a víz nagyúr, ha akar, mindent elmos. Szerencsére ezúttal nem így tett, de nem álltunk messze tőle.

Ethel
Argentína