2008. október 30. 9:13

Eső és vérszomjas „vadállatok”. Ez van dögivel. Második dzsungel-generációs celebjeinkre igencsak rájár a rúd.

Eddigi 2-3 napos ittlétük alatt több valódi és kreált „tragédiát” éltek meg, mint az előző csapat összesen. Ennyivel kisebb a tűrésküszöbük vagy a körülmények ennyivel rosszabbak? Tény, hogy a kezdet sem zajlott számukra zökkenőmentesen, mivel a heti minimum egyszer előforduló, egész napos szakadó eső már a beköltözésükkor megtisztelte őket. Áradó patak, cuppogó sár, hatalmasnak és életveszélyesnek vélt rovarok támadásai, hideg vagy éppen meleg, éhség, szomjúság és még sorolhatnám. Gond, gond hátán. Nem is beszélve a rokonok, barátok hiányáról. Szörnyű! Pedig még csak a harmadik nap. Mi lesz itt még?! Mondjuk számomra érthetetlen, hogy miért érik ezek a dolgok meglepetésként őket. Az előző széria ténykedéseit látva egy fitness-wellness kiruccanásra számítottak all-inclusive ellátással? Várható volt, hogy ha a szabad ég alatt alszik az ember, akkor néha-néha csak elskerázik egy pókica, hernyó vagy hangyakolónia az ágya mellett, urambocsá még fel is kapaszkodik rá. Hozzáteszem, ez nem ritka esemény nálunk sem, az oly nagyra tartott négycsillagos szállodában. Tegnap este az ágyon sikítozva, felváltva dobáltam a bakancsainkat egy óriás hangyára és egy bazinagy csótányra. Tudjátok, ez az, amit első éjjel Janics Natasa kígyónak majd skorpiónak vélt a sötétben. Szó se róla szép 5-6 centis példány volt a lelkem és csak nem sikerült eltalálnom a gyors lábainak köszönhetően. Ekkor érkezett galamblelkű szobatársam Bence, aki egy újabb gyilkosságot megelőzendő, az erre a célra rendszeresített fogmosó poharunkkal letakarta, majd kitette a ház elé, esélyt adva, hogy a kis büdös a szomszédainkat is megörvendeztethesse. Másnap reggel ugyanott találtam, az üvegburában kapott szívroham vihette el. Eggyel kevesebb legalább.
De hol mérhető egy „házi” csótány az idegmérges hernyóhoz képest, ami állítása szerint Lindát megcsípte. Sehogy! Akkor volt az idegmérges, amikor a csótány kígyó vagy skorpió. A képzelet játéka mindez. Az éhség sem halálos és a csípések is túlélhetőek. Ha nem így lenne, higgyétek el, a stáb már hetekkel ezelőtt megtizedelődött volna. De még mind itt vagyunk, és a szeretteink hiánya telefon ide vagy oda minket is már hosszú hetek óta érint. Mégsem pityeredünk el ötpercenként miatta. De hát nem is vagyunk érzékeny lelkű celebek.

Ethel